Szindbád a lélek vizein

Enyedi Ildikó filmjét, A feleségem történetét szeptember óta vetítik a mozik. Előző filmje, a Testről és lélekről meghódította világot, ezt azonban nem ünnepelték olyan lelkesen a cannes-i bemutatón, talán meditatív tempója miatt. Huszárik Zoltán 1978-ban tervezte, hogy Füst Milán regényéből leforgatja az ellen-Szindbádot, Enyedi pedig 1989 óta dédelgette a film tervét. Füst a férfi szemével láttatja Störr kapitány történetét – ami leegyszerűsítve egy féltékenység története –, Enyedinél azonban a feleség, Lizzy oldaláról is látjuk a dolgokat. De leginkább kívülről látjuk, mi történik, erősen lélektani megközelítésből, ahol nem az események sodornak igazán magukkal, hanem a belső történés.

Enyedi következetesen kutatja az élet értelmet adó valóságát, ezért A feleségem története a Testről és lélekről vadságában is csendes belső utazásával rokon. Ez egy nemzetközi film, neves szereplőkkel, a Rév Marcell által gyönyörűen fényképezett, tökéletesen korhű száz év előtti hangulattal. A magyar szinkronnal azonban elégedetlen voltam. Aki pedig nincs felkészülve arra, hogy ebben a filmben nemcsak a tengereken hajózunk, hanem a lélek vizein is, az lehet, hogy nehezen üli végig a 10 perc híján három órát.

• Feleségem története
• Mozinet
• 4/5

-bg-

Darabokra hullva

Rendszeresen visszajár Budapestre Tricky, a trip-hop brit nagymestere, de ezt a koncertet különösen vártuk, miután tavaly március óta tologatták a pandémia miatt. A valaha a Massive Attackkel is együtt alkotó, Bristolból Berlinbe költözött zenész-producer mindig is híres volt arról, hogy nagyon jól válogatta meg énekesnőit. Mostani kollektívájában Marta Złakowskával dolgozik együtt, aki hangjával egészen varázslatos pillanatokat szerzett a közönségnek.

A munkásságában erősen zaklatott gyermekkorából táplálkozó énekes két éve vesztette el a lányát, ebből született a Hate This Pain című dala – kevesen tudják úgy színpadra vinni a fájdalmukat, mint ő tette ezúttal is: ott talál erőt a nehézségekben, ahol mások talán szétesnének. A koncerten további két nő segítette ebben a dobos mellett, a csellista Marie-Claire Schaemus és a gitáros Mariin Kallikorm. Tricky munkássága legpoposabb darabjának tartja ezt a lemezt – de ez azért nála egészen mást jelent: úgy pop ez, hogy még a Quimby-s Kiss Tibi is erre gyógyult a küzdőtéren.

• Tricky-koncert
• A38
• 4/5

-juan-

Szegény gazdagok

Gusztustalanul gazdag emberek Hawaii szigetére mennek nyaralni a gusztustalanul luxus Fehér Lótusz (White Lotus) hotelbe – ez a mindenki számára könnyen átélhető demagóg, irigységtől lucskos alaphelyzete ennek az HBO-s minisorozatnak, amely szerencsére ennél sokkal többet tud. A tragikus végkifejletről már a legelején tudomást szerzünk, így némi kárörömmel kezdjük el nézni, ahogy az így-úgy kőgazdag társaság – egy totális szerencsétlenség nő az anyja hamvaival (Jennifer Coolidge kiváló alakítása), egy teljesen diszfunkcionális család és egy máris szétesőben lévő nászutas pár – találkozik a hotel személyzetével és saját problémáival. Kiváló szatíraként indulunk, Mike White rendező minden karaktere velősen leképezi korunk problémáit a telefon-, karrier- és komplexusfüggő fiatalok, idősek témakörében. És innentől lesz az egész igazán érdekes: egy ponton túl nem a gazdagokon röhögünk, ahogy nem törődnek a gyerekeikkel, nem képesek megélni a barátságot, szerelmet, magányosak, torz személyiségükkel groteszk helyzetekbe kerülnek – Steve Zahn kétségbeesetten markolássza golyóit és még sorolhatnánk –, hanem

Hogy mégsem tökéletes a Fehér Lótusz, az a kapitalizmuskritika: a hotel személyzete, bár őket is árnyaltabban igyekszik White ábrázolni, picit egysíkú: ők a proletárok, az áldozatok, a gyarmatosító nagy fehér ember alávetettjei. Nem mintha nem lenne benne igazság, de ez a hozzáállás túl sematikus nekem ebben a sorozatban.

• A Fehér Lótusz
• HBO
• 4/5

-dd-

Nyitókép: HBO