A romák elleni gyilkosságsorozatot neonáci ideológiától fűtött terroristák hajtották végre 2008 júliusa és 2009 augusztusa között. Öt megye 9 településén gondosan megtervezett fegyveres támadásokat hajtottak végre romák ellen. A gyilkosságsorozat 6 emberéletet követelt.
A támadásokat a nyomozó szervek sokáig a romák belső konfliktusának, uzsora- és szerelmi ügyként tüntették fel, és annak megfelelően vizsgálódtak, a bűnjeleket hanyagul kezelték, súlyosan megsértve az alkotmányos alapjogokat. Tatárszentgyörgy esetében a tűzoltók, a mentősök felelőssége sem volt elhanyagolható. A média a hivatalos szervek üzeneteit közvetítette, a romák belső leszámolásának következményeként, egyszerű bűncselekményként bemutatva az eseményeket.
A romák fenyegetettsége társadalmi szolidaritást egyáltalán nem váltott ki,
a támadássorozathoz a többségi társadalom közönyösen viszonyult, nem emeltek szót a pártok, az egyházak – egy-két kivételtől eltekintve. Nem történt meg annak elemzése sem, hogy milyen társadalmi folyamatok vezettek el a gyilkosságokhoz. Vagy, ha meg is jelent egy-egy rendszerkritika, többségben süket fülekre talált. Ellenben napvilágot láttak olyan vélemények az Olaszliszkán agyonvert tanár és a veszprémi kézilabdázó megölésére hivatkozva, miszerint kitüntetést érdemelnének a gyilkosok. Nem láttak problémásnak összehasonlítani a hirtelen, érzelmi indíttatású gyilkosságokat egy precízen megtervezett rasszista sorozatgyilkossággal.
A vidéki gettókban, cigánytelepeken élők emlékezetében nem múlt el ezeknek az időknek a félelme, ma is rettegéssel tölti el őket, ha fekete színű idegen autót látnak a környékükön. De a támadások, gyilkosságok híre a városokban, vagy éppen a fővárosban élő romákat is megijesztette, magukra vonatkoztatva üzenetként értelmezték, és az amúgy is ingatag biztonságérzet egyszeriben tovaszállt. A holokauszt emlékezete a romákban elevenen él, azokat az időket idézte fel bennük, amikor a puszta származás elég volt a módszeres elhurcolásukra, a megölésükre.
Az emléknappá nyilvánítás követelői szerint az állami szervek a mai napig nem tartják fontosnak, hogy a tragédia súlyához méltó módon kezeljék a kérdést. Holott ez nemcsak a romák ügye, mert ez nemcsak a romák tragédiája volt, hanem Magyarország XXI. századi történelmének legsúlyosabb, legmegrázóbb eseménye.
Megemlékezések
Az emlékbizottság szervezésében február 21-én 14.30-kor nyílt a Február 23., az emlékezet napja című fotókiállítás a Városház parkban, melyet Karácsony Gergely főpolgármester és Rácz Béla, az emlékbizottság civil delegáltja nyit meg. A kiállítás megtekinthető 2025. március 7-ig.
Ugyancsak február 21-én 17 órakor a H13-ban Fuchs Máté Feldolgozatlanul című dokumentumfilmjét vetítették, utána a rendezővel kerekasztal-beszélgetés zajlott le.
Február 23-án 17 órakor megemlékezés lesz az FRNÖ épületénél, ahol Pikó András, Józsefváros polgármestere és Szénási Szilvia, az emlékbizottság civil tagja mond beszédet koszorúzással, gyertyagyújtással egybekötve. Majd 18 órakor a Napházban ingyenes emlékkoncertet ad az OpeRomSoloist: Ruszó Alexandra, Sárközi Xénia, Farkas András operaénekesek és Jászberényi Lilian zongoraművész.
Nyitókép: Huszár Boglárka
