Budapest születésnapján, 2024. november 15-én Daróczi Ágnes a főváros díszpolgára lett.
Októberben személyesen a főpolgármester hívta fel, hogy értesítse a közgyűlés döntéséről. Amikor Ági rákérdezett, hogy ki javasolta őt erre a megtisztelő címre, a főpolgármester azt válaszolta: neki jutott eszébe.
Ugyanazon a héten a bedői önkormányzat is jelentkezett, hogy díszpolgári címet szeretnének adományozni neki és posztumusz Choli Daróczi Józsefnek. Mindketten ott nevelkedtek, onnan indultak, hogy megvívják harcukat a cigányok egyenjogúságáért, a kultúra és a nyelv elismertetéséért, valamint a közös történelmünk megismertetéséért. Mindketten a saját eszközeikkel.
Három nappal a 70. születésnapja előtt pedig Daróczi Ágnes ünnepélyes keretek közt megkapta a Budapest Díszpolgára címet. A laudáció szerint a „hazai cigányság meghatározó alakjaként nyújtott kiemelkedő művészi és kutatói munkásságáért, a romák érdekképviseletében betöltött szerepéért a Budapest Díszpolgára kitüntető címet” adományozták számára. Olyan sok kudarc, mellőzés után végre elismerték a munkásságát.
Ő az első cigány nő, aki megkapta a fővárosi díszpolgárságot.
Daróczi Ágnes a magyar–román–cigány nemzetiségű, a ma már nem egészen 300 főt számláló Bedőn nevelkedett. A faluban a díszpolgári címet azért alapították, hogy a két neves cigány személyiségnek meghálálják, amiért hírét vitték a településnek.
Újpesten, a Rácz Gyöngyi Közösségi Központban működik a NősziRom Váradi Éva vezetésével, ahová rendre roma női példaképeket hívnak meg. Ez az est értük szerveződik, róluk szól, a munkásságukról. November 9-én Daróczi Ágnes volt a példakép, és az ő szavait idézték az est mottójául. „Ahhoz, hogy a cigány szó pejoratív, sértő, megalázó tartalma megszűnjön, egyrészt kiváló emberek sorának a nevét kell adnia, hogy a cigány mivolt vállalható legyen, másrészt a társadalom garanciájára van szükség a cigány fogalom rangjának megadásához.” (Elhangzott 1986. június 12-én a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének alakuló ülésén.)
Horváth Aladár a méltatásában azt mondta, hogy Daróczi Ágnes a magyar cigányok ősanyja.
Én pedig azt, hogy a magyar cigányok alfája, hiszen mindnyájan az ő nyomdokaiba léptünk, leszámítva Lakatos Menyhértet, Choli Daróczi Józsefet, Bari Károlyt és Péli Tamást, akikkel jelen voltak az emancipációs mozgalom kezdetén. A többi értelmiségi roma mind az ő úttörő munkájuknak köszönheti romaként való létezését. Terjedelmi korlátok miatt csak vázolni tudom Ági munkásságát.
Ő az első cigány anyanyelvű nő, aki egyetemi diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után a Népművelési Intézetben kezdte pályafutását, ahol lényegében szabad utat kapott arra, hogy alakítsa a munkáját. Megszervezte az Autodidakta Cigány Képzőművészek Országos Kiállítását, először 1979-ben, majd 1989-ben és 2000-ben. Ez egyben a roma képzőművészet mint fogalom megszületésének forrása is.
Elindítója a cigány folklór mozgalomnak, megalapítja férjével a ma is működő Romano Glászot, majd a Kalyi Jag együttest. Több ezer cigány gyermek bevonásával 1978-ban indítják el férjével az olvasótábori mozgalmat. Kutatja a cigány holokauszt történetét, voltaképpen neki és férjének köszönhető, hogy a cigány holokausztról megemlékezhetünk.
Személyes élettörténetének elbeszélése a Hosszú az út előttem című könyve, ami a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban. Remélhetőleg ez a kötet eljut a fiatalabb korosztályokhoz is, és alaposan áttanulmányozzák, mert ez az életrajz egyben az emancipációs küzdelem emlékezete, melyben roma szempontból elemzi az elmúlt több mint 50 év eseményeit. Ezzel a krónikával a cigány történelem megismeréséhez járult hozzá.
Nyitókép: Mile Máté
