Átfogó kerületi pad thai tesztre nem vállalkoztunk, de mindenképpen ki akartuk próbálni, hogyan készítik a Kálvin tér három különböző ázsiai éttermében ugyanazt az ételt: a pirított rizstészta alapú, tradicionálisan tojással, tamarindvelővel, halszósszal sütött zöldséges-tofus vagy húsos, illetve rákos egytálételt, a pad thait.
A klasszikus
Az ázsiai éttermek közül a Little Geisha Can Cook nevű nyitott először a Kálvinon, a Matrjoska orosz bisztró helyét vette át nagyjából két éve. A tulajdonos vietnámi, vele nem tudtunk beszélni, alkalmazottai szűkszavúan válaszoltak kérdéseinkre. Az étterem koncepciója: minél több ázsiai ország klasszikus ételeit kínálni. Ezért lehet itt kapni különleges, Budapesten ritkának számító koreai ételeket, a thai konyha wokban készült fogásait, vietnámi pho leveseket, japán szusikat (ezekből party box kivitel is van).
A három hely közül ez nevezhető leginkább étteremnek, asztalnál veszik fel a rendelést, a japán mangákkal és hatalmas falfestményekkel a belső kissé eklektikus, de elegánsabb, mint a másik két helyen. Az elektronikus pincérhívóval a vendég jelezheti, ha rendelést szeretne leadni vagy fizetne.
Az elvitelre rendelt ételre egy kicsit sokat, 20 percet kellett várnunk, de a kiszolgálás udvarias volt. Mivel nyitott pult mögött dolgoznak, a szusikészítés folyamatát végig nyomon lehet követni, ettől is egyedi az étterem hangulata.
A pad thai elegendő mennyiségű zöldséggel és tofuval készült, volt benne babcsíra, a tetejére mogyorót szórtak, a lime viszont lemaradt. Talán picit lehetett volna több a szósz. Mennyisége elegendő, egy felnőtt bőven jóllakik vele. 2940 forintot fizettünk, a három kipróbált pad thai közül ez volt a legdrágább, de a minősége rendben volt.
A gyors, olcsó, egyedi
A szemben lévő Ha Mo nyitott legkésőbb, tavaly novemberben. A vietnámi házaspárt két konkurens várta, de ez nem tántorította el őket. Az éttermet nagyjából tíz éve tervezgették, pont ide, bár a koncepció időközben sokat változott.
A tulajdonos hétéves kora óta Magyarországon él. Eleinte pho levesekben gondolkodott, közvetlenül a nyitás előtt pedig az „ázsiai McDonald’s” ötlete volt a fejében, azaz minél gyorsabban szolgálni könnyen elérhető étellel a környékbeli irodistáknak. Mivel itt korábban kínai ételbár üzemelt, eleinte úgy gondolta, folytatja ezt az üzletstratégiát, előre elkészített ételeket kínál kifőzde jelleggel, a pultra kipakolva.
Végül egy fúziót valósított meg: kaphatók a klasszikus kínai büféket idéző, előre kifőzött ételek, készítenek frissen pho leveseket, thai tésztákat wokban, egyebeket.
A szakácsuk a szószok specialistája, semmit nem készen vesznek, minden szósz egyedi recepttel, egyedi módon készül helyben, még azok is, amiket a kínai jellegű ételekhez használnak.
A tulajdonos is be szokott állni a tűzhely mellé, rendelkezik szakács végzettséggel. Otthon magyaros ételeket is főz, egyik kedvence a halászlé. Azt állítja, az étteremben ugyanazon az elven alkot, mint otthon: amit önmagától nem sajnál, azt mástól sem, nem spórolnak a hozzávalókon, az alapanyagok minőségén.
A pad thai nagyon gyorsan, 5-6 perc alatt elkészült, adagra óriási, nekem három, de férfi kollégáimnak is másfél étkezésre elegendő mennyiség, 2490 forintért. Nem úgy néz ki, mint ahogy megszoktuk, nincs mogyoró és babcsíra, helyette sokféle zöldség van. Csirkéset kértünk, ízre többeknél is ez volt a befutó. A szósz más, mint az általunk ismert pad thai öntet, de pont ettől jó, különleges. Szuper kedves kiszolgálást és figyelmességet kaptunk, nem csak most, hanem a korábbi látogatások alkalmával is.
A családias
A Sushi Garden az egykori LegyenAz (valaha volt kedvenc olasz éttermem) helyén nyitott körülbelül egy éve, ezért sokáig fenntartásaim voltak, hiába tudtam, nem ők tehetnek a LegyenAz bezárásáról.
Itt zöldséges, pirított wok tésztát próbáltunk, nem pad thainak nevezték, és nem is nagyon hasonlított az eredetire. Amíg vártunk, az üzletvezető szívélyesen beszélgetett velünk, mondta, hogy bár alkalmazott, a tulaj felhatalmazta, hogy bármikor megszólalhat helyette, és úgy tekint magára, mint üzlettársra, sajátjaként viszi a helyet. Megtudtuk, hogy a legyenazosokkal jóban maradtak, ezt pozitívumként könyveltük el.
Az üzletvezető és a tulajdonos is kínai, az étlap itt is változatos, kaphatók szusik, néhány thai fogás, rámen levesek – utóbbi a közönségkedvenc.
A hely megmaradt olyan kedvesnek és családiasnak, mint korábban volt. Amíg vártunk, jött egy lány: harmadszor járt itt, de régi ismerősként köszöntötték egymást az üzletvezetővel. Pont ezt a közvetlen hozzáállást szeretnék képviselni, inkább lassan építkeznek, de nem akarnak versenyezni a két másik étteremmel.
A tésztára 15 percet vártunk, kaptunk mellé ajándék üdítőt. 1890 forintot fizettünk, igaz, a mennyiség is kisebb, mint a másik két helyen, én mondjuk jóllaknék vele. A tésztára csak zöldséget tudunk kérni, tofut nem tartanak, ez ad némi hiányérzetet. Tojás sincs rajta, csak néhány zöldség, illetve szósz, bár ízre finom, hússal biztosan kiadósabb lenne, így kicsit köret jellege van. Valószínűleg egy ráment vagy más főételt fogunk itt legközelebb kipróbálni.
Értékelés:
Minden szempontot összevetve ár-érték arányban, ízben, mennyiségben nálunk most a Ha Mo nyert.
Ha az árat nem nézzük, akkor fej fej mellett végeznének a Little Geishával. A Sushi Garden tésztája sem volt rossz, de ide inkább más fogásokat megyünk vissza kipróbálni.
Fotók: Mile Máté
