Magányos emberek
Elképesztő veretésre érkezünk, bulihangulatba kerül az elektronikus zenét kedvelő néző. János zenélésből él(ne) meg, az általa nyitott otthonnak nevezett, teljesen realisztikusan berendezett garzonján sétálunk keresztül, hogy leüljünk a nézőtéren.
Kortárs magyar családtörténet vázolódik fel, mintha a szembeszomszéd életének történéseit követhetnénk egy hónapon át. Anya és apa először érkezik meg vendégségbe a fiatal párhoz, mi pedig időablakokon tudunk be-betekinteni életük jeleneteibe. Pelsőczy Réka az anyaszerepben brillíroz.
Irónia, élc, szurkálódás, önzés, kéretlen segítség. Családi jelenetek, melyek, ha nem velünk történnek, mulatságosak, átélni mégis megterhelő. A párnak közös babája van, de ragaszkodó társas magányban élnek. A generációk és értékrendek szembenállása egyre több konfliktust szül. A tragikomikus jelenetek sora szórakoztató, és az egyébként meglehetősen hosszúra nyújtott darab végén végül mindannyian megkönnyebbülünk valamennyire.
Gerhart Hauptmann német drámaíró 1891-ben írta meg a Magányos emberek (Einsame Menschen) című művet, az előadás alapját. Itthon a Katona vitte színre elsőként. Életpanorámát ad, amire rá lehet nézni, el lehet benne merülni, és bár válaszokat nem ad (nem is dolga), mindenképp gondolkodásra ösztönöz.
- Gerhart Hauptmann: Magányos emberek
- Katona József Színház, Kamra
- 5/5
Rebró
Történelem a bőrömön
Ismert, a túlzottan papírízű, tudományos megközelítés kiöli a múlt iránti érdeklődést, és a gyerekek kifutnak a világból, ha meghallják azt, hogy vesztfáliai béke.
Nemrég sikerült egy olyan szolgáltatásba botlanom, amely épp ez ellen tud tenni: virtuális történelmi séta a neve. A cég, amelynek sétájára jegyet kaptam, a budai Vár aljában székel, itt kaptuk meg a VR-szemüvegeket, egy üveg vizet, majd elindult a séta: konkrétan a Clark Ádám tértől felmentünk az Alagút fölé, majd még feljebb, a Palotához, majd ismét vissza.
Közben pedig a gyaloglós részeknél csak (hagyományos ismeretterjesztő) narrációt kaptunk Stohl András zengő hangján, majd hét alkalommal a VR-szemüveg segítségével megelevenedett a történelem, 1-1,5 óra alatt.
Ez azt jelenti, hogy a magyar történelem bizonyos időszakainak bizonyos történéseit élhettem át, mintha ott álltam volna azon a ponton. Mintha ott lennék – ezt tudja ez a dolog, és ezt kellene tudnia akár a történelemoktatásnak is. Ezzel rögtön megértem, mit jelentett Pest terrorbombázása a szabadságharcban, milyen lehetett küzdeni német vagy szovjet katonaként a fővárosban, egyáltalán, milyen egy háborús helyzet hangulata. Még ha persze mindez stilizált is, mert a VR-grafika nem éri el egy átlagos VR-játékbarlang (általam ismert) játékainak színvonalát. De még így is működik a dolog.
Simán el tudnék ilyet képzelni a Nemzeti alaptantervben, hogy mindegyik felsős osztály havonta vagy negyedévente megtapasztalja a történelmet a saját bőrén, avagy a saját szemével.
- VR Tours
- 4/5
_dd_
Meglopott nyel
Szerethető könyvet ragadhat meg az olvasó, ha megkaparintja a civilben karmester elsőkönyves szerző művét. Mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan könyvet, melynek alapszituációja az, hogy valaki(k) eltulajdonították a magyar nyelv szókészletéből a bizalom, a demokrácia, a számonkérhetőség szavakat?
Abszurdisztánban ez simán megeshet, ez tehát direkt áthallás mai országunkra nézvést, hiszen minden autokratikus rendszer masszív agymosó propagandát folytat hatalmának megtartása érdekében, melynek része az alapfogalmak értelmének a kiforgatása, fonákra fordítása.
A novellafüzér helyszíne az ezerszer áldott nyolcker, olyan fiktív terekkel, mint Zsolozsma tér, Szent Ivó templom, vagy a Hála és Pénz utca. Szereplői „keresztül-kasul” járják be a kötet lapjait, de összefüggő történet nem fűződik az abszurdkákból, de ez nem is volt cél.
Nemcsak a kormány, hanem korunk léha életmódja is kap kritikát, a felületesség, az Instagram-tükörben leélt életeknek szánt fricskák néha didaktikusak, de elnézzük ezt, mert cserébe baromi szórakoztató könyvet olvashatunk.
- Balassa Krisztián: Marionett Fenomenál
- Kalligram Kiadó
- 4/5
Bujdosó
