„Az emberiség 2-3 százaléka küzd vagy él együtt ADHD-val. Ehhez képest a magyar állami ellátórendszer még egyáltalán nincsen felkészülve rá” – véli Rácz Katinka ADHD-tapasztalati szakértő, szociális munkás. „Magánellátásba sem könnyű bekerülni, mert
nincs elég szolgáltatás,
segítségnyújtó hely. Az bizonyos, hogy minél nehezebb valakinek az anyagi helyzete, annál inkább elérhetetlenek számára ezek a szolgáltatások. Ezért, amikor valaki megkapja a diagnózist, nagyon egyedül maradhat, ami félelmetes lehet, információk és segítség hiányában pedig sokan stigmaként élik meg.” Gyakori tapasztalat, hogy egyes édesanyák a gyermekük felmérése közben, a kérdések hallatán ismerik fel saját érintettségüket, mondta el lapunknak Rácz Katinka.
Mi is az az ADHD?
Az ADHD, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar neurológiai természetű, veleszületett vagy fejlődési rendellenesség. Vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei pedig a hiperaktivitás, a feledékenység, a gyenge impulzuskontroll (azaz könnyen el lehet vonni a figyelmet valamiről). Az ADHD-val élőknek nehezen megy a szervezés, a tervezés, a feladatkezelés, és nehézséget jelenthet az érzelemszabályozás, a beilleszkedés is.
Összetett jelenség, tünetei különböző mértékben jelennek meg, mindenkinél
egyedi állapotot idéz elő.
A szakemberek egyetértenek, hogy azzal a területtel kell foglalkozni, ami akadályozza a személyiség kibontakozását, mondta Rácz Katinka. Néha elég a környezetváltozás, a munkahelyváltás az állapotjavuláshoz, de van, hogy terápiákkal és gyógyszeresen kell kezelni.
„Van, akinél a diagnózis egy képzeletbeli kártya, amit védőpajzsként alkalmaz, ha nem megy valami, ám a jobb életminőség érdekében nem tesz semmit, a környezetétől várja, hogy elviseljék. Jobb, ha valaki igyekszik feltárni azokat a dolgokat, amik korlátozzák, akadályozzák életének kiteljesedését, és elindul a változás irányába” – mondta Rácz Katinka.
Ismerd meg a saját ADHD-d!
Fontos, hogy minden érintett megismerje a saját ADHD-ját, ezért határozták el a FiDo munkatársai, hogy hasznos lenne lehetőséget, időt és
biztonságos, ítéletmentes teret
biztosítani a problémák át- és megbeszélésére, a releváns információk megosztására, hogy bárki vállalhassa az érintettségét és feltehesse a kérdéseit. Ezért indították el a nyár közepén kétheti rendszerességgel az ADHD Teaház programjukat. A tágabb közönséget is igyekeznek behívni, akár a kerületen kívülről is.
„Amikor az órarendben meglátták a srácok a programot, sokuknak felcsillant a szeme. A fiataljaink közül többen is jelezték, hogy érintettek, van, akinek papírja is van. Folyamatosan érkeznek az újabb kérdésekkel. Amikor igény van rá, kinyit tehát a Teaház: leülünk és beszélgetünk, egyelőre négyszemközt, és azoknak a témáknak a mentén haladunk, ami épp foglalkoztatja őket” – mondta Rácz Katinka.
Sok pozitívumot is jelent ez az állapot
A szakember senkit nem diagnosztizál és senkiről nem jelenti ki, hogy ADHD-s. A Teaházzal árnyalnák az ADHD-ról alkotott képet: „Tudatosítani szeretnénk az emberekben azt a rengeteg
pozitívumot, erőforrást, amivel ez az állapot együtt jár,
mint például a kreativitás, a kalandvágy, az érzelmesség, az újdonságkeresés, az igazságérzet” – mondta Rácz Katinka.
Küldetésük sikeréért szemléletformálásra van szükség a FiDo falain belül is. Igyekszenek a most induló tanulói teret úgy átalakítani, berendezni, hogy jobban támogassa az ADHD-val élő fiatalok tanulási kedvét. A programok szervezésénél is törekszenek a támogató szemlélet megjelenítésére. Terveik között szerepel, ha már meglesz a kellő közönség hozzá, hogy sorstárscsoportokat indítanak.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
