Délután fél három körül jár az idő, a Bauer Sándor utca Mátyás tér torkolata napfényben és egyúttal gyerekzsivajban fürdik, a Kesztyűgyár tanodájába folyamatosan érkeznek a gyerekek. A bejárattól balra ketten tollasoznak, jobbra páran fociznak. A lépcsőn is ül néhány gyerek, körülöttük tanodapedagógusok. „Mi volt az utolsó dolog, ami ma feldühített?” – olvassa fel egyikőjük a beszélgetős kártyák soron következő kérdését. „Az iskola” – jön az első válasz a kislánytól, aki azzal folytatja, ott minden dühíti őt, volt is ma egy sztorija, de azt nem szeretné megosztani mindenkivel. Nem is forszírozza senki.
Egy kissrác kéri, hozzák le a gitárt, mert a húrok közé csapna. A kéréstől fellelkesedve fel is pattan az egyik felvigyázó. Míg társával arról egyeztet, hol is lehet a hangszer, a kissrác spontán slammelni kezd: „Itt vagyok én, a szebbik gyerek, aki el fog mondani nektek egy történetet. Egy, kettő, három, te leszel a párom. Ha nem leszel a párom, bekaphatod a káróm!” Az utolsó szótól eltekintve, minden felnőttet lenyűgöz a spontán négysoros.
A Kesztyűgyárban már a 2008-as nyitás óta kiemelt feladat volt a gyerekek oktatási támogatása. A ma is működő mentorprogram, amely
személyre szabott tantárgyi segítséget nyújt az iskolásoknak,
az évek során organikusan alakult a változó igényekhez igazodva. A ház szolgáltatásait kiegészítő Zsendülő Tanoda 2019-ben nyitott meg, foglalta össze Csőke Zita, a közösségi ház vezetője.
Alma és bunker
A tanodába általános és középiskolás korú, hátrányos helyzetű kerületi gyerekek járnak. A beiratkozás után felmérik az egyes gyerekek képességeit és tudását, az alapján készítenek egyéni fejlesztési tervet, és naplózzák a haladást. Figyelembe veszik, ki, mikor tud a tanodába jönni, kinek van szüksége egyéni megsegítésre, és hogyan tudják minél hatékonyabban támogatni. „Ha például matekozni kell, igyekszünk olyan kollégához beosztani, aki ebben erősebb. Próbáljuk úgy kialakítani a heti rendet, hogy
minden gyerek a számára megfelelő időben és formában kapjon segítséget.”
Látogatják a családokat, családi napokat és táborokat szerveznek, kulturális és közösségi eseményekre viszik a gyerekeket – lehetőség szerint a hozzátartozóikkal együtt –, hogy olyan élményekben is részesüljenek, amelyek másként nemigen hozzáférhetők számukra.
Az épületben van egy kisebb terem: középen egy nagyobb asztal székekkel, körülötte írószerekkel megtömött komódok, az asztalon egy tál szeletelt alma, jól jön majd a tanulás közben, azonban még tart a játékidő. A nagyobb teremben zajlik a közös foglalkozások jó része, itt a polcok játékokkal, könyvekkel vannak megtöltve. Morajló gyerekcsacsogás hallatszik. Ünnepléshez – pontosabban búcsúztatáshoz – készülődnek: Pati, hat év önkénteskedés után, utoljára jött.
Nagy veszteség, főleg, hogy – gyerekkora óta focizik – ő tartotta az edzéseket, és a fiúk ragaszkodnak hozzá. A lépcső alatti rész afféle nyugi zóna, színesre festett falakkal, babzsákfotelekkel, visszafogott fénnyel – igazi bunker. Sült kenyér illata kezd terjengeni lassan a térben. A folyosón helyet kapott egy kisebb konyha, itt készül a mindennapi uzsonna, akkor épp melegszendvics. Ránézésre olybá tűnik, mintha egy extrákkal ellátott napközibe nyernénk betekintést. Még csillámpóni is van – ott pihen az egyik polcon –, maximum a rózsaszín köd hiánya miatt zsörtölődhetnénk. Akkor mégis mi lehet itt a probléma?
Vannak jól meghatározható tanodai sztenderdek, mint a tanulás támogatása és az iskolai lemorzsolódás visszaszorítása. Hogy egy-egy tanoda mire helyezi a hangsúlyt, ki lesz a célközönsége, azt jobbára a helyi problémák, igények, az elérni kívánt gyerekek, a fenntartó szemlélete, a szakmai csapat tudása és a rendelkezésre álló források együtt alakítják, véli Böhler Nóra, a tanoda szakmai vezetője. A Zsendülő abban a szerencsés helyzetben van, hogy önkormányzati fenntartásban működik, nem küzd financiális nehézségekkel.
Helyi hátrányok
Azonban az oktatási és szociális rendszer hiányosságainak jó része itt csapódik le, mondja Böhler Nóra. A tanoda ugyanis épp e kettő ellátás között foglal helyet.
Azok a problémák, amelyek odáig vezetnek, hogy egy gyerek tanodába kerül, általában nem önmagukban jelennek meg,
hanem egy nagyobb, rendszerszintű problémahalmaz részei. Ebben a tanoda csak egy kis, ámbár nagyon fontos szerepet tud vállalni, ám sem az iskolarendszer hiányosságait, sem a szociális ellátórendszert nem tudja helyettesíteni, mondta Csőke Zita.
Józsefvárosban elsősorban a lakhatási bizonytalanság, az életvezetési és létfenntartási problémák, a munkanélküliség, a szerhasználat és a családon belüli erőszak nehezíti a családok életét. „Ha otthon bizonytalanná válik a helyzet, az előbb-utóbb az iskolai teljesítményen és jelenléten is meglátszik. Sokszor van, hogy egy gyerek olyan traumatikus élményekkel lép ide be, hogy hamar nyilvánvalóvá válik, hiába szeretnénk tanulni vele, előbb a lelkét kell egy kicsit rendbe rakni” – magyarázta Böhler Nóra.
A hátrányok könnyen egymásra rakódhatnak. Ha már óvodáskorban hiányoznak azok az alapok, amelyekre az iskola építene, a gyerek hamar lemaradhat, a sikertelenség pedig szorongást szül, az felzabálja a motivációt, ami tovább nehezíti a tanulást. Ha nem kap időben megfelelő fejlesztést, a lemaradása az évek alatt tovább halmozódik. A tanodába érkeznek olyan tizenévesek, akik még mindig az olvasás vagy a számolás alapjaival küzdenek.
Jellemzően a legnehezebb helyzetben lévő családoknál fordul elő, hogy már annak megszervezése is gondot jelent, hogy a gyerek egyáltalán valamilyen megsegítést kapjon. „A Kesztyűgyár egyik fontos szerepe, hogy
megtartó közegként szolgáljon ezeknek a gyerekeknek is.
Ha biztonságban érzik magukat, sokan maguktól is visszajárnak. A nehézség sokszor az, hogyan lehet őket hivatalosan is becsatolni a tanodai rendszerbe, mert mondjuk nehéz a szülők elérése” – mondta Csőke Zita.
A tanoda egyik fontos feladata az lenne, hogy ne külön kezelje a gyerek családi, iskolai és szociális problémáit, hanem mindezen területek szereplőivel kart karba öltve rendszerben működjön együtt. A gyakorlatban azonban éppen az együttműködés hiányos, töredezett, ezért a keretek könnyen elmosódnak, és sokszor kényszerülnek arra a tanoda munkatársai, hogy olyan feladatokat is ellássanak, amelyek egyfelől a kapacitásukat, másfelől a kompetenciahatárukat is súrolja.
Volt, hogy egy családjuknál egyik éjszaka bántalmazás történt, az anya a gyerekekkel menekülni kényszerült. Reggel a tanoda munkatársai vették észre, hogy a gyerekek az utcán vannak. Behívták őket, majd azonnal mozgósították azokat a segítő szolgáltatásokat, amelyekhez ilyen helyzetben fordulni lehet. Arra is volt példa, hogy a munkatársak nem értettek egyet egy testvérpár kiemelésével, ezért a szülőt egészen odáig kísérték az ügyben, hogy a TASZ bevonásával fellebbezést nyújtottak be, majd további beadványok elkészítésében is segítettek.
Rendszerszintű gondok
„Ezek nem mindennapos feladataink, de mindig vannak ilyen helyzetek, amelyek hozzáadódnak az alapvetően pedagógiai munkánkhoz. Ráadásul ezek olyan súlyos szociális, egzisztenciális problémák, amelyek teljesen ellehetetlenítik, hogy a gyerekek tanodába, vagy akár iskolába tudjanak járni, és teljesítsenek. A tanodában viszont nem tudunk ezekre megoldást nyújtani”– fejtette ki Csőke Zita.
Jelzéssel élhetnek a családsegítőnél, kapcsolatot tarthatnak az iskolával, segíthetnek a szülőnek eligazodni a különféle rendszerekben, de mindeközben muszáj, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket is. A tanodánknak havi harminc gyerekkel kell az elvárás szerint dolgoznia, ehhez képest jelenleg negyven fő a létszám. Ez nemcsak azért gond, mert többen vannak, hanem mert közülük huszonegynek rendelkeznie kell rendszeres gyermekvédelmi kedvezménnyel (RGYK). Ez a gyakorlatban nehézséget okozhat. Ha egy család jövedelmi helyzete valamelyest javul (az eltartók keresete meghaladja a fejenként 65 ezer forintot), elvesztheti a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot –
miközben az összeget tekintve szó sincs arról, hogy jól élnének ezek a családok.
A tanoda ettől még igyekszik az így kiesőket megtartani, csakhogy melléjük újabb, a feltételeknek megfelelő gyerekeket kell bevonniuk, hogy a kötelező rátát továbbra is teljesítsék. A középiskolás kvóta szintén nehezen illeszkedik a gyakorlatba. Aszerint a tanodának hat középiskolás beiratkozottat is fel kell mutatnia havonta, akiket az érettségi megszerzéséhez kell hozzásegíteni. Ám a rászoruló fiatalok körében
sokkal inkább a nyolc osztály befejezése, és a szakma megszerzése tűzhető ki célként.
„Olyan szabályozásokat görgetünk magunk előtt, amelyeket a gyakorlat már teljesen meghaladott” – mondta Böhler Nóra. A szabályozásnak jobban követnie kellene egy család tényleges élethelyzetét.
Szűk keresztmetszet az iskolákkal való kapcsolat is. A gyerekek egy része délután négyig-ötig bent van az intézményben, ezért külön kérni kell, hogy korábban eljöhessenek a tanodába. Van, ahol ez könnyebben, valahol körülményesebben megoldható. Böhler Nóra szerint sokat segítene, ha nem alkalmi levelezésen, vagy az egyes pedagógusok hozzáállásán múlna a kapcsolat, hanem lenne dedikált ideje, helye és formája annak, hogy az ugyanazzal a gyerekkel dolgozó iskolai és tanodai szakemberek megosszák egymással a tapasztalataikat. Azt is meg kellene érteni szerinte, hogy „nem az iskola helyett vagyunk, hanem pluszban”.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
