A Somnakuni Luludyi (Arany Virág) Roma Női Civil Díj három évvel ezelőtt azzal a határozott céllal született, hogy elismerje azokat a roma nőket, akik sokszor láthatatlanul, de annál fontosabb munkát végeznek telepi közösségekben, és mindennapi erőfeszítéseikkel jobbá teszik az ott élők életét. Az idei évben a kezdeményezés tovább bővült: a Romano Kher, a Roma Női Hálózat és a Phiren Amenca is csatlakozott a szervezéshez, még szélesebb szakmai hátteret biztosítva a díjnak. A gála házigazdája Balogh Fruzsina, a Romano Kher munkatársa volt.
A díj jelentőségét jól mutatja, hogy az idei évben közel 30 jelölés érkezett az ország minden tájáról, ami jelzi a roma női civil társadalom aktív jelenlétét és munkáját. A jelölések közül mindössze egy érkezett Budapestről, ami rámutat a vidéki roma közösségekben zajló értékes munkára. A szakmai zsűrinek rendkívül nehéz feladata volt kiválasztani az öt döntőst ebből a széles mezőnyből.
A díjat három kategóriában osztották ki:
- Közönségdíj: online szavazáson keresztül, ahol bárki leadhatta voksát a jelöltekre
- A zsűri díja: az előző év díjazottjai – Somogyi Tímea Anna, Bitó-Balogh Zsanett és Szécsi Magdolna – választották ki a győztest
- Szakmai közösségszervező díj: a szervező intézmények képviselőiből álló szakmai zsűri döntése alapján
Az idei évben a zsűrizés folyamata különösen izgalmasra sikeredett. A közönségszavazás során rekordszámú voks érkezett, és rendkívül szoros verseny alakult ki. A szakmai zsűri tagjai kiemelték, hogy az utolsó napig vártak a döntéssel, mivel nem lehetett előre látni a közönségszavazás eredményét, és szerették volna elkerülni az átfedéseket a különböző díjak között.
Az idei öt jelölt
Sztojka Katalin – az oktatási egyenlőség harcosa
Sztojka Katalin Kalocsáról érkezett, ahol immár negyven éve dolgozik fáradhatatlanul a roma közösségért. Munkásságának középpontjában az oktatási szegregáció elleni küzdelem áll. Saját gyermeke ugyan nincs, de ahogy fogalmazott: „több ezer gyermekem van az országban”, utalva arra, hogy minden roma gyermek oktatási jogaiért ugyanolyan elszántan küzd, mintha a sajátjai lennének.
Legjelentősebb sikerének azt tartja, hogy három évvel ezelőtt a helyi közösség összefogásával – nem jogi úton, hanem hatékony közösségi érdekérvényesítéssel – sikerült bezáratniuk egy szegregált óvodát. Ez precedens értékű eredmény, ami megmutatta, hogy megfelelő összefogással és stratégiával jelentős változásokat lehet elérni.
„Mi, romák méltóak vagyunk” – ezt a gondolatot helyezi munkássága középpontjába. Küldetésének tekinti, hogy minden roma gyermek egyenlő esélyt kapjon bármilyen vágyott hivatás elérésére, legyen szó orvosi, ügyvédi vagy bármilyen más pályáról. Beszédében különösen megható pillanatot teremtett, amikor a közönséget felállásra kérte, hogy együtt hajtsanak fejet a nők ellen elkövetett erőszak áldozataiért, a háborúban meghalt nőkért, lányokért és gyermekekért.
Munkája során szoros együttműködést alakított ki különböző civil szervezetekkel és szakmai műhelyekkel. Külön kiemelte a Polgár Alapítvány munkatársaival és Kadét Ernővel való együttműködését, akiket már családtagjainak tekint.
Fúrós Anita – a családon belüli erőszak elleni küzdelem élharcosa
Fúrós Anita Pécs egyik szegregátumában nőtt fel, ami meghatározó hatással volt pályaválasztására. Az Emberség Erejével Alapítványnál dolgozik, ahol személyes tapasztalatait is felhasználva küzd a családon belüli erőszak megelőzéséért és az áldozatok védelméért.
Körülbelül négy éve kezdett el célzottan foglalkozni a családon belüli erőszak prevenciójával és a gyermekvédelemmel. Munkája során azt tapasztalja, hogy az áldozatoknak gyakran nincsenek támaszaik, lehetőségeik, és rendkívül kevés védelmet kapnak Magyarországon.
Bár a díjátadón személyesen nem tudott részt venni szófiai tartózkodása miatt, videóüzenetében hangsúlyozta: „Túl sok olyan társunk van, akiknek ma sincs hangja, de lenne mit mondania… Hálás vagyok, hogy én hallathatom a hangom, és ígérem, tovább fogok küzdeni azért, hogy másnak is legyen erre lehetősége.”
Oláh Borbála – a közösségépítés művésze
A Váci Egyházmegye lelkipásztori munkatársaként és a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány programvezetőjeként dolgozik. Munkájában a felzárkóztatási programok vezetése mellett különös hangsúlyt fektet a közösségépítésre.
Három gyermek édesanyjaként a saját családjában is megtapasztalta a közösség erejét. Beszédében kiemelte nagyapjának meghatározó szerepét, aki négy testvérével együtt nevelte őket, amikor szüleik három műszakban dolgoztak. Tőle tanulta meg a tanulás fontosságát és az értékek megőrzésének jelentőségét.
Borbála számára a közösségi munka nem egyszerűen foglalkozás, hanem életforma. Már fiatal korától kezdve vonzotta a közösségi lét, az együttlét élménye. Munkájában a nyitottságot tekinti kulcsfontosságúnak, azt vallja, hogy nem a származás vagy a bőrszín számít, hanem az ember maga. Büszkén vállalja cigányságát és nőiességét, és ezt az öntudatot igyekszik átadni másoknak is. A roma identitás erősítését kiemelten fontosnak tartja, különösen a mai társadalmi környezetben.
Horváthné Mohácsi Tímea – a közösségi összefogás példaképe
Bihartordán a Hátrányból Győzelem Egyesület vezetőjeként tevékenykedik, emellett a helyi nagyüzemi konyha szakácsaként dolgozik. Az egyesület fő célja helyi védőháló kiépítése, amely támogatást nyújt a környéken élőknek.
Húsz évvel ezelőtt kezdte munkáját a településen, ahol az első roma napon még csak 40-50 résztvevő volt. A kezdeti nehézségek ellenére kitartó munkával sikerült elérnie, hogy mára a rendezvényeiken 400-500 roma és nem roma lakos vesz részt közösen.
2021-ben sikerült létrehozniuk egy közösségi házat pályázati forrásból és közösségi összefogással. Ez a ház ma programjaik központi helyszíne és a közösségépítés szimbóluma. A házban nemcsak roma programokat szerveznek, hanem olyan eseményeket is, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a roma és nem roma lakosokat.
„Nem holmi tér vagy emlékmű lesz a maradandó, hanem az, amit nap mint nap teszünk egymásért” – fogalmazta meg hitvallását beszédében. Ez a gondolat tükrözi azt a szemléletet, hogy a valódi változást a mindennapi tettek és az emberek közötti kapcsolatok építése hozza el.
Iváncsik Fanni – a fiatal generáció hangja
A józsefvárosi születésű Fanni többrétű tevékenységet folytat:
- a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának közösségszervezője,
- a Roma Női Hálózat alapító tagja,
- Roma Pride önkéntes,
- emellett pedig nagyecsedi cigánytáncot tanít a Romano Kheren belül.
A közösségszervezést azért választotta hivatásául, mert hiszi, hogy ez az a szakma és folyamat, amellyel valódi változásokat lehet elérni. Munkájában különösen fontosnak tartja a döntéshozókra gyakorolt nyomást és a társadalmi igazságosság előmozdítását.
Beszédében hangsúlyozta többrétű identitását: „Elsősorban roma nő, magyar roma nő, magyar nő, magyar fiatal, roma fiatal vagyok” – utalva arra, hogy éppen ezek azok a csoportok, amelyeket a jelenlegi kormányzati politika gyakran célba vesz.
Célja egy olyan védőháló és közösség kiépítése a roma közösségben, ahol az emberek támogatják és megerősítik egymást. Hisz abban, hogy kitartó munkával közelebb lehet kerülni egy valódi demokráciához.
A díjak
Közönségdíj
A közönségszavazás minden eddiginél több résztvevővel zajlott, és rendkívül szoros versenyt hozott. Horváthné Mohácsi Tímea mindössze hét szavazattal előzte meg Oláh Borbálát. A verseny izgalmát fokozta, hogy a szavazás során napról napra változott a vezetés a két jelölt között.
A zsűri díja
A tavalyi díjazottakból álló zsűri Sztojka Katalinnak ítélte a díjat. A döntést azzal indokolták, hogy Katalin munkássága úttörő jelentőségű a roma nők jogainak érvényesítésében.
Szakmai közösségszervező díj
A Civil Kollégium Alapítvány, a Romano Kher, a Roma Női Hálózat és a Phiren Amenca képviselőiből álló szakmai zsűri Iváncsik Fanninak ítélte oda a díjat, elismerve innovatív közösségszervezői munkáját és a fiatal generáció képviseletében végzett tevékenységét.
Az ünnepséget kulturális program is színesítette: fellépett a nyírmihálydi hagyományőrző tánccsoport, akiket a tavalyi díj egyik jelöltje, Sebők Mária készített fel. A csoport különlegessége, hogy az idősebb és fiatalabb generációkat együtt szerepelteti, így adva át a hagyományos roma tánclépéseket és kultúrát.
Az eseményen tombola is volt, melynek bevételével a Civil Kollégium Alapítvány munkáját támogathatták a résztvevők. A díjátadó nemcsak a díjazottak munkájának elismerését szolgálta, hanem lehetőséget teremtett a kapcsolatépítésre és a tapasztalatcserére is.
A szervezők hangsúlyozták, jövőre is folytatják a kezdeményezést, és biztatták a résztvevőket, hogy újra jelöljenek olyan roma nőket, akik kiemelkedő munkát végeznek közösségeikért. A tavalyi díjazottak visszajelzései alapján a díj valódi változást hoz a nyertesek életébe és munkájába: növeli láthatóságukat, erősíti legitimitásukat és új lehetőségeket nyit meg számukra.
Az esemény jelentősége túlmutat egy egyszerű díjátadón: platformot biztosít a roma nők társadalmi szerepvállalásának elismerésére, láthatóvá teszi munkájukat, inspirációt nyújt a következő generációk számára, erősíti a roma női civil társadalom hálózatosodását; valamint példát mutat a társadalmi változás lehetőségére.
A díjazottak története pedig azt bizonyítja, hogy elkötelezett munkával és közösségi összefogással valódi változásokat lehet elérni a társadalomban.
Fotók: Kovács Szandra Dika
