Amikor egy áldozat felett totális kontrollt gyakorol a bántalmazója, abban a szélsőséges helyzetben alkalma sincs arra, hogy szóljon bárkinek is. Nem marad számára más, minthogy a kezével jelezve kérjen segítséget, bármilyen furcsán is hat ez – mondja Lombos Petra szociális munkás, a józsefvárosi Óvóhely programvezetője.
A hüvelykujjunkat behajlítva, a másik négy ujjunkkal pedig integetve jelezhetjük a körülöttünk lévőknek, hogy vészhelyzetben vagyunk, segítségre van szükségünk. A nemzetközi kézjel Magyarországon is egyre terjed, több alkalmat jegyeznek, amikor így kért és kapott segítséget valaki. „Szerintem ennek nagyon fontos edukatív szerepe van, mert rávilágít az áldozatok mindennapjaira” – véli Petra.
A női önvédelemnek nagyon fontos része, hogy miként kérjen segítséget támadás esetén a bajbajutott. „Szabad hangosnak lenni, szabad dezinformálni átmenetileg a közvéleményt, hogy mielőbb a segítségünkre siessenek. Ha személy szerint megszólítunk valakit a tömegből, nagyobb valószínűséggel kapunk segítséget.” A szakirodalom szerint minél többen vannak egy helyzetben, annál több részre oszlik a felelősség, és annál kisebb az esélye, hogy valaki cselekedni kezd. Ha viszont valaki belekezd, hozzá már könnyebben csatlakoznak mások.
Kerületre specializálódva
A Józsefvárosi Önkormányzat szeptemberben indította el ingyenesen elérhető komplex áldozatsegítő szolgáltatását. A Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) által működtetett Óvóhely biztonságos és gyors segítséget igyekszik adni azoknak, akik bántalmazó családi környezetben élnek, veszélyben vannak, vagy hozzátartozóként, szomszédként, ismerősként aggódnak másokért.
A programot 2020-ban Ferencvárosban kezdték kidolgozni, mára egy háromlépcsős, egymásra épülő szolgáltatási rendszerré formálódott, mondta Lombos Petra, aki maga is részt vett a létrehozásában. A tervek szerint ezt a rendszert honosítanák meg Józsefvárosban a helyi specialitásokhoz adaptálva. A megvalósítás első lépése a kerületi Óvóhely megnyitása a II. János Pál pápa tér 22. szám alatt.
Az Óvóhely ambulanciaszerű rendszerként működik, ahol pszichológiai, mentálhigiénés támogatást, jogi tanácsadást és egyes esetekben képviseletet is biztosítanak. Az Óvóhely munkatársai biztonsági menekülési terv elkészítésében is segítenek. „Az esetek 70-80 százalékában nem annyira eszköztelen az áldozat, hogy a menekítését, a lakhatását meg kellene teremteni. Ide lehet jönni, és azt lehet mondani, hogy kérem, nem menekülni szeretnék, csak gondolkozom azon, hogy mik a lehetőségeim a továbblépéshez. Vélhetően lesz egy csomó jogi, illetve magával és – ha van – a gyerekével kapcsolatos mentálhigiénés kérdése is.”
Az Óvóhelyen csapatban dolgoznak, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban tudjanak segíteni. „A bírósági tárgyalás igencsak megviselő lehet, például arra is közösen készítjük fel az ügyfelünket, ha igényli.”
A kapacitásokkal úgy gazdálkodnak, hogy ne legyen várólista, hiszen ha valaki azonnali segítséget kér, nem mondhatják neki, hogy jöjjön vissza 2 hónap múlva.
Kimenekítés, biztonságos lakhatás
A következő lépcsőfok a menekítéshez szükséges körülmények megteremtése, mondta Lombos Petra. Ennek első szintje, hogy krízisférőhelyre tudják menekíteni az áldozatot 24 órán belül. Arra törekszenek, hogy a menekítési hely minél közelebb legyen Józsefvároshoz, ne kelljen teljesen kiszakadnia az áldozatnak az addigi életéből, feladnia a munkáját, vagy a gyereknek új iskolát választani. „Az országos rendszer nem mindig kész arra, hogy azonnal menekítsen, ráadásul azt is csak nagyon szélsőséges bántalmazás esetében teszi, és rendszerint 100-200 kilométer távolságba helyez el. Mi viszont szeretnénk a közelben tartani az ügyfelünket, hogy adhassuk mellé a jogi segítséget, a pszichológusi segítséget, mert arra készítjük fel, hogy minél hamarabb vissza tudjon jönni a lakókörnyezetébe.”
A terv szerint védett lakásokkal is bővül majd az Óvóhely szolgáltatási köre, amelyekben középtávú elhelyezést biztosítanak. A titkosított című lakásokat berendezik, „a mosógéptől a kiskanálig lesz bennük minden”. Hisz ha valakinek azonnal menekülnie kell, nincs sem ideje, sem lehetősége magával vinnie mindent, amire szüksége lesz majd az új életében.
Ha valaki segítséget szeretne kérni az Óvóhely munkatársaitól, de a helyzete nem teszi lehetővé, hogy a székhelyre elmenjen, írhat e-mailt, de telefonon is tud időpontot egyeztetni. „És akkor mi megyünk, vagy konspirálunk egy kávéval, találkozunk egy biztonságos helyen. Elmegyünk akár a munkahelyéhez és ebédidőben beszélünk vele. Ebben is rugalmasak vagyunk és az egyéni szükségletekhez igazodunk.”
A bántalmazás magánügy?
Az Óvóhely munkatársainak feltett szándéka, hogy olyan szomszédrendezvényeket, akciókat is szervezzenek, „ahol átbeszéljük, hogyan kérhetünk segítséget, vagy hogyan nyújthatunk jól segítséget”.
Ha valaki a lakóhelyén avatkozik be és nem megfelelően teszi, veszélybe kerülhet, hívja fel a figyelmet Lombos Petra. Alaptrükk, hogy
sosem egyedül, hanem a szomszédokkal, 3-an, 4-en összeállva érdemes fellépni, számít a közösség ereje,
magyarázta. Ugyanakkor kérdés az is, mi alapján lehet megítélni egy helyzetről, amikor muszáj a hatóságot értesíteni. „Senkinek sem dolga, hogy önkéntesként megállítson egy-egy erőszakkitörést, nem kell belerohanni a naplementébe. A rendezvényeinken arra is kitérünk majd, hogyan lehet elkülöníteni ezeket a helyzeteket.”
Máskülönben a beavatkozáshoz sem egyformán viszonyulnak az emberek. Vannak, akik úgy vélik, jobb ha nem ütik más dolgába az orrukat, nem akarják magukra húzni a minden lében kanál szerepét és a vizes lepedőt sem.
A családon belüli erőszak sokszor rejtőzködő jelenség, így sokszor az információ megosztása az, ami nagyon fontos lehet. Van, hogy egy jó helyre kihelyezett szórólappal tudunk segítséget nyújtani, mondta Lombos Petra. Úgy véli, ha azt halljuk, hogy valakit valószínűleg megütnek a lakóházunkban, fontos, hogy rendőri segítséget hívjunk, mert nem biztos, hogy az áldozat képes erre. Az is meglehet, utóbb ránk olvassa, miért kotnyeleskedtünk. „Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést, hogy olyan társadalomban szeretnénk-e élni, ahol oké az, hogy végighallgatjuk, ahogyan tompa puffanásokkal a szomszédunkban valakit vernek, vagy pedig az a rendjén való, ha segítséget kérünk az illetőnek, függetlenül attól, hogy mit gondol erről. Vagyis a kérdés az, eltűrjük-e, hogy a környezetünkben ilyesmi történjen?”
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
