Többször beszámoltunk a Práter utca és Molnár Ferenc tér sarkán álló Lehetőségek tere programjairól, a mikroparkjuk avatásáról, még podcastot is készítettünk a vezetőkkel. Ennek ellenére mindig gondban voltunk, amikor meg kellett határozni, mivel is foglalkoznak, annyira szerteágazó az a terület, amit lefednek aktivitásaikkal. A kortárs képzőművészet a kiindulási pont, de annak is a beszélgetős, vitázós oldala – nem kiállítóteret kell elképzelni, bár időnként vannak tárlatok is a Práter utca 63. alatt.
Tanuljunk meg kérdezni!
A Lehetőségek tere-program gyökerei 2019 nyarára nyúlnak vissza, amikor a tranzit.hu kortárs művészeti szervezet csapatában megszületett egy újító koncepció, melynek lényege, hogy művészeti eszközökkel és nem formális tanulási módszerekkel segítsék elő a fiatalok aktív állampolgári részvételét. Az elképzelés két évig érlelődött, mígnem 2021-ben életre hívták a Lehetőségek terét. Az alapítók közül hatan azóta is kulcsszerepet játszanak a program folyamatos fejlesztésében és működtetésében.
„2019-ben fogalmazódott meg elsősorban bennem az a vágy, hogy jó lenne a szakmán kívül a fiatalok felé is fordulni, merthogy az iskolarendszerből sok minden hiányzik. Aki nem olyan szerencsés, hogy jó iskolába járjon, ahol mindenféle nem formális tanulási módszerekkel is találkozhat, az
nem biztos, hogy időben megtanul kérdéseket feltenni,
kritikusan gondolkozni. Innen jött az indíttatás” – mondta el Hegyi Dóra művészettörténész és kurátor, a csapat motorja.
Az elmúlt 3 év során mintegy 150 szemléletformáló program valósult meg itt, melyeken több száz fiatal vett részt.
„Most volt egy 11 éves kislány a hangra és mozgásra épülő foglalkozásunkon, és annyit mondott, hogy itt egyszerűen csak biztonságban érezte magát” – ezt már Sarlós Ágnes alapító, mozgásszínházi tréner mondta a fesztiválon elhangzott beszélgetésen.
Itt biztonságban vannak
Francsics Györgyi várostervező, közösségszervező egy éve csatlakozott a csapathoz, ő is azt emelte ki, hogy sokkal egyszerűbben és közösségiesebben is ki lehet fejezni magunkat, mint ahogy az a legtöbb modern művészeti projektben szokás. Itt máz nélkül közelítik meg a művészetet és annak valódi szerepét, a valódi lényegét fogják meg, mindezt családias hangulatú légkörben.
Puszt Zsófia fotográfust, kritikai művészetközvetítőt is az izgatja évek óta, miképpen tudja áttörni a falakat egy művészeti intézmény, hogyan lehet közösséget is formálni a művészettel és azokkal a tudásokkal, amiket a résztvevők hoznak magukkal.
„Az extra motiváció, hogy vannak olyanok, akiket ez megfog, akik azt jelzik vissza, hogy itt biztonságban vannak, és mennyi jót visznek innen magukkal. Az meg kifejezetten jó, hogy amikor egy év múlva valaki visszatér, és látni rajta, hogyan
viszi tovább az itt szerzetteket a saját útján.”
Legyen szó kreatív közéleti workshopról, heti rendszerességgel működő filozófiai körről, fotozine-készítő műhelyről, a Hangkör nevű hang- és mozgásműhelyről, filmklubról, a Jam Trip néven futó közös zenélésekről, ruhacsere programról vagy nemzetközi alternatív divatshow-ról – amin több mint háromszázan vettek részt 2023 nyarán –, ez csupa olyan interaktív kísérletezés, ami arra ösztönzi a résztvevőket, hogy új nézőpontokat fedezzenek fel, növelve önismeretüket és környezettudatosságukat. Céljuk, hogy a fiatalok kritikusan szemléljék és aktívan formálják a világot maguk körül, folyamatosan keresve az innovatív megoldásokat és alternatív utakat a fennálló kihívásokra.
Nem versenyeznek a sorozatokkal
Ugyan a fő célcsoportot a nyitott fiatalok és fiatal felnőttek jelentik – leginkább egyetemisták járnak a Lehetőségek terébe –, korhatár nélkül lehet csatlakozni a programokhoz, melyekkel a környék lakóit is igyekeznek elérni. Hogy milyen sikerrel?
„Kicsit naivak voltunk, amikor azt gondoltuk, hogy könnyen elérjük az itt lakókat” – felelte Hegyi Dóra. Magasabb a kulturális küszöb, mint azt remélték, és bár igyekeznek alkalmazkodni, nem cél, hogy tömegeket vonzzanak ide. A Lehetőségek tere nem a szociális munka módszereivel dolgozik, ha televíziós sorozatokra van igénye az itteni fiataloknak – ahogy az kiderült, amikor a környékbeliek kulturális igényeiről érdeklődtek az érintetteknél –, azzal nem akarnak versenyezni.
„Az biztos, hogy láthatóbban kell kommunikálnunk a dolgainkat. Most éppen készülünk is egy ilyen szomszédsági projektre, amiben
megint csak a generációkat szeretnénk összehozni,
és régi tudásokat, háztartási praktikákat a ruhajavítástól az olcsó főzésen át, ezzel is próbáljuk majd elérni a környéken lakókat” – mondta önkritikusan Hegyi Dóra.
Pedig vannak úgynevezett alacsony küszöbű programjaik, mint a közös zenélésre épülő Jam Trip, amin az a Hevesi Nándor és barátai a házigazdák, akik a fesztiválon egy koncertet is adtak pénteken este. Tömegek ugyan nem jártak ezekre a programokra a környékről, de volt olyan környékbeli lakó, aki észlelve, hogy itt zene szól, csatlakozott. De nem is az a cél, hogy mindig megteljen a hely, hanem hogy aki eljön, az megélje a hierarchia nélküli egymástól tanulást.
Sok önkéntes, tagsági rendszer
„Ez egy hosszú távú munka, és mi nem vagyunk szociális munkások, nem úgy közelítjük meg a kérdéseket, a művészet hosszabb távú együttműködést kíván. Szerintem több idő kell ahhoz, hogy beépüljön egy ilyen típusú hely a környezetébe, s többen legyenek, akik rendszeresen visszatérnek.”
Sokat kísérleteznek, folyamatosan reflektálnak saját működésükre, mit hogyan lenne érdemes csinálniuk, és ebben nagy biztonságot nyújt, hogy az egyesületük mögött egy stabil támogató partner, az Erste Alapítvány áll, valamint hogy Józsefváros önkormányzata örömmel fogadja a helyben működő civil szervezeteket.
Egyre bővülő önkéntes csapattal és tagsági rendszerrel vágnak bele a következő évekbe, amikor is tervben van egy szomszédsági múzeum kialakítása, aminek koncepcióján folyamatosan gondolkodnak együtt.
Hogy akkor mi is a Lehetőségek tere? „Mindig az, amit akarunk. Mindig összevissza pakolunk mindent, mindig éppen ahhoz rendezzük át, amire éppen szükség van. Ez tényleg a lehetőség tere. Csináltunk egy fókuszcsoportot a résztvevőkkel, és az egyik fiatal, akitől megkérdeztük, számára mi a Lehetőségek tere, azt válaszolta, hogy pont az, aminek hívják” – mondta Francsics Györgyi.
Nyitókép: Simon Zsuzsi