Szegénység, netán cigányság kérdése a gyermekvédelem?

A gyerekvédelemnek mind a 1,5 millió gyerekkel dolga van, ez nem anyagi helyzet vagy származás kérdése. Az nem pénz függvénye, ha a szülőnek az a válasza egy helyzetre, hogy megüti a gyereket. A legsúlyosabb gyerekvédelmi beavatkozást (a gyerek családból való kiemelését) nem is szabad pusztán anyagi okok miatt elrendelni. Viszont a túlterhelt gyerekvédelemben általában arra van idő és lehetőség, hogy a nagyon látványos problémákkal foglalkozzanak. Azoknál a családoknál, ahol jól beazonosítható a probléma, és a kihívások egymásra rakódnak, sokkal nagyobb eséllyel jelenik meg a gyerekvédelem. A nap végén pedig felülreprezentáltak lesznek az alacsony státuszú családok, így a roma gyerekek is.

Józsefvárosban erősen jelen van a lakhatási szegénység és az iskolai lemorzsolódás. Hogyan értékeli a kerület helyzetét?

Magyarországon az uniós átlag fölötti, több mint 10 százalékos a korai iskolaelhagyás. Egyes régiókban és a roma gyerekeknél még rosszabbak a számok. Összehangolt, célzott állami programokkal kellene fellépni, nem civilekre „kiszervezni” a problémát, vagy projektalapon kezelni.

Ugyanakkor fontos szerepe van a szülőnek, a közösségnek, valamint állami és lokális munkára is szükség van, hogy ez az arányszám csökkenjen.

Mekkora mozgástere van az önkormányzatnak a gyerekvédelemben? A kerületvezetés miben tud valódi változást elérni?

A gyermekvédelem alapvetően állami feladat. Az önkormányzatok hatásköre korlátos, de van mozgásterük: ilyen a jelzőrendszer tagjai közötti kapcsolatok erősítése, de szerepe elsősorban a megelőzésben van olyan kezdeményezésekkel, amelyek lehetőséget adnak az egyes szereplőknek találkozni, információt cserélni, közös tudást szerezni. Az önkormányzat azzal tud segíteni, ha a stratégiájában szem előtt tartja a gyerekek érdekeit. Ez egyébként Józsefvárosban jó alapokról indul, hiszen itt van külön koncepciója a gyerekbarát működésnek.

Az önkormányzat megfelelő és megvalósítható célokat tűz ki ebben az anyagban?

A koncepció nagyon fontos kiállás a gyerekjogokért, és jól fogta meg, hogy az önkormányzatnak milyen területeken kell különösen nagy figyelmet fordítani a gyerekek helyzetére. Arról, hogy ez mennyiben sikerült, többet fogunk tudni a koncepcióhoz tartozó, jelenleg is zajló kutatás végén.

Hogyan látja a gyermekvédelmi rendszer társadalmi megítélését?

Még mindig azt érzem, hogy az emberek többsége nem tudja, valójában mit csinál a gyerekvédelem. Ez egy nagyon összetett rendszer, amiben több százezer gyerek és család közvetlen támogatása, megerősítése is jelen van, nem csak a mintegy 24 ezernyi, családból kiemelt gyerekről való gondoskodás. Sok a tévhit, de a gyerekvédelem maga sem úgy működik, ahogy a jogszabályok előírnák, vagy ami ideális lenne a gyerekeknek és a családoknak. Az utóbbi évek nagy botrányai szintén nem segítettek abban, hogy kevésbé legyen stigmatizáló ebben a rendszerben dolgozni, vagy a rendszerrel kapcsolatba kerülni.

Mennyiben függ ez a mindenkori kormányzat hozzáállásától?

Fontos, hogy milyenek a bérek, milyenek a munkakörülmények, mennyire övezi társadalmi megbecsültség a rendszerben dolgozókat, vannak-e félreértések a missziójuk kapcsán. Ha ezeket nézzük, a gyerekvédelem nagyon a végén kullog minden társadalmi, állami alrendszernek, mostohagyerek a jelenlegi állapotok szerint.

Tapasztal előítéleteket az ellátásban élő gyerekekkel szemben?

A gyermekvédelemben felnövő gyerekekkel szemben sok káros előítélet és stigma van a közgondolkozásban. Identitásképző elem, hogy valaki „zacisként” hivatkozik magára. Szívszorító látni, mennyire félreértik ezeket a gyerekeket és a sorsukat az emberek. Fontos lenne nagyobb tudással, több megértéssel viszonyulni irántuk társadalmi, intézményrendszeri szinten is.

Elvárható-e empátia a társadalomtól a rendszerben élő gyerekek iránt?

Egy érzést szerintem nem lehet elvárni, de lehet tenni azért, hogy az megszülessen. Az egy folyamat, amíg a társadalom elkezdi látni a sorsokat, és elmozdul a „Kinek a hibája?” gondolatról oda, hogy „Mi történt?”. A magyar közbeszéd alapvetően nem traumaszenzitív. Gyakran tapasztalunk áldozathibáztatást, az erőszak és az erő kultuszát, a hatalom félreértését. Ezek mind elemei annak a közhangulatnak, ami azokra a gyerekekre is hat, akiket bántalmaztak, elhanyagoltak, elveszítették családtagjaikat, akik rossz döntéseket hoztak – de mégiscsak gyerekek.

A társadalmi megítélés összefüggésben van azzal, hogy 2000 nevelőszülő hiányzik a rendszerből?

Ez összefügg a gyerekvédelem státuszával, megbecsültségével, a nevelőszülői hálózatokban tapasztalható biztonságérzettel és annak hiányával. A nevelőszülők is egy rendszer részei, ezért ha azt látják, hogy magukra maradnak, csak „rájuk teszik” a gyerekeket, akkor ez kevésbé vonzó életpálya. Ez egy gyönyörű, fontos, de piszok nehéz szakma, amibe szakemberek kellenek, akik jól tudnak kapcsolódni a gyerekekhez, és értik a traumáikat, a helyzetüket, így tudnak számukra biztonságot és jövőképet nyújtani.

2024 októbere óta büntetőjogi kategória, ha valaki visszaélést észlel, de nem teszi meg a szükséges lépéseket. Működik a szigorítás?

A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak kötelező mérlegelés nélkül, 3 napon belül jelzést kell tenni, ha kiemelt veszélyeztető okkal találkoznak: szexuális bántalmazással, rendszeres fizikai bántalmazással, súlyos elhanyagolással, öngyilkossági kísérlettel. Ezenkívül más veszélyeztetések esetén is van jelzési kötelezettség, illetve lehetőség arra, hogy egy problémát a szakemberek jelezzenek. Rajtuk kívül minden állampolgárnak is joga van jelezni, ha azt látja, hogy egy gyerek bajban van.

Hogyan működik most a jelzőrendszer? Kik vizsgálják ezeket a jelzéseket, és vannak-e elegen?

Nagyon megnőtt a jelzések száma, ami sok településen nehéz helyzetbe hozta a gyerekjóléti szolgálatokat, hogy ezeket mind érdemben és jó minőségben kivizsgálják. A gyerekvédelmi rendszer a létrehozatala óta küzd erőforráshiánnyal, ez az elmúlt 2 évben tovább romlott.

Korábban azt nyilatkozta, hogy a rendszerváltás óta nem történt meg a gyermekvédelmi rendszer átalakítása.

Folyamatosan reformkísérletekben van a rendszer. Ebben jól el lehet fáradni. A jelenlegi jogrendszerben a legtöbbet módosított jogszabály a gyerekvédelmi törvény. De hiába vannak folyamatos változtatások, ha az alapok mindig hiányoztak. Ahogy az Állami Számvevőszék is megállapította, soha a törvény elfogadása óta nem álltak rendelkezésre azok az anyagi, tárgyi, személyi feltételek, amik a végrehajtáshoz szükségesek lettek volna.

Milyen rövid és hosszú távú célokat kellene kitűznie egy újonnan felálló kormánynak?

Nagyon fontos lenne érdemi párbeszédet folytatni a civilekkel és azokkal a frontvonalban dolgozó szakemberekkel, akik a rendszerben vannak, és a gyerekek hangját érdemben meghallani. Valódi párbeszéd lehet csak az alapja egy olyan rendszernek, ami tényleg együttérző emberi és szakmai oldalról is.

A mindenkori kormányzat mintha teherként és nem erőforrásként tekintene a rendszerbe bekerülő gyerekekre.

Végtelenül cinikus dolog egy gyerekre nem úgy tekinteni, mint a legnagyobb reményre. Az pedig extrán cinikus, hogy a gyerekre toljuk a felelősséget még azért is, ha a gyerekvédelmi rendszer hiányos, rossz, és a nem megfelelő működése tovább ront az életesélyein. A nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vonatkozó kutatási adatai szerint nagyon megéri kora gyerekkorban sokat invesztálni a gyerekekbe. A gyerekszegénység csökkentése, a családmegtartó szolgáltatások támogatása a legjobb befektetések egyike.

Fotók: Mile Máté