A gyermekvédelmi rendszer súlyos problémái az elmúlt hónapokban K. Endre kegyelmi ügye folytán nagy nyilvánosságot kaptak. Maga a szakma már évtizedek óta igyekszik felhívni a döntéshozók figyelmét kötelességeikre, a rendszerszintű problémákra és azok megoldásának haladéktalanul szükséges kezelésére. A szakma, Ferge Zsuzsa, Darvas Ágnes, Herczog Mária, Bass László, Kende Ágnes (a nevek sorolhatóak napestig) több tucat, sőt megkockáztatom, több száz tanulmányt írt, kutatást végzett az elmúlt 30 évben annak érdekében, hogy az államvezetés a problémákat orvosolni tudja.

De jó lövés volt!

Mit jelentenek ezek a problémák a terepen, és hogyan élik meg a konkrét helyzeteket a szociális munkások? Uray Gergely magával kezdi a sort: „Már a képzés szakaszában legyen világos annak, aki szociális munkás pályára megy, hogy mi a motivációja a szakmaválasztásban. Bennem biztos volt olyan narcisztikus késztetés, hogy jónak éljem meg magam, aki másokon önzetlenül segít. Ez nem baj, senki sem születik kiforrott szakembernek, csak tudnom kell róla és dolgoznom kell vele.”

„Ebben a szakmában nagyon fontos, hogy a klienst ne megmenteni akarjuk. Van egy Clint Eastwood-film, amiben egy felakasztásra váró fiúnak, akinek már a nyakán van a kötél, a főszereplő jó messziről ellövi a kötelét, és megmenti a fiút. Clint Eastwood arcán nem azt látod, hogy valakit megmentett, hanem azt, hogy: ’hú, de jó lövés volt’. Ez az attitűd kell a szociális munkában is, ’pontos’ lövés kell, pontos közbeavatkozás, azaz professzionális segítésre van szükség. A ’megmentő’ szerepek bevonzhatják, hogy egy gyerekkel másfajta viszonyba kerüljön a segítő. A szakemberek egy része nincs arra felkészülve, hogy a kötődési zavarral küzdő gyerekek miként fognak közeledni hozzájuk.”

„Vásárhelyi Jánost – a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon pedofil bűncselekményekért elítélt volt igazgatóját – például a szakellátásban dolgozók is sokan elismerték, szerették, köztiszteletben álló ember volt, akár létszámon felül is befogadott a gyermekotthonba elhelyezésre váró gyermekeket. Ezzel azt akarom mondani, hogy

Érteni kell azt, hogy a visszaélés miként alakulhat ki. Mitől lehet az, hogy olyan módon viszonyulnak szakellátásban dolgozók gyerekekhez, ami elfogadhatatlan? Nem a tesztekkel fogják ezt kiszúrni, pontosabban, sokan át fognak menni a szűrőn, akiknek esetleg semmi keresnivalójuk a gyermekvédelemben” – mondta el véleményét Uray Gergely a kormány új, a visszaélések elleni megoldásnak szánt intézkedéséről: a kegyelmi botrány után a kormány úgy határozott, pszichológiai tesztekkel kívánja kiszűrni a munkára alkalmatlan gyermekotthoni dolgozókat.

„Bruce D. Perry A ketrecbe zárt fiú című könyvében különféle traumákat átélt gyermekek eseteiről, a traumák gyermekekre gyakorolt hatásáról, valamint a lehetséges továbblépésről, a gyógyulásról olvashatunk. A pszichiáter szerző egyik páciense egy kilencéves kislány. Amikor először találkozik vele, a kislány az ölébe bújik, kedvesen, meglepően közvetlenül kommunikál, majd kisvártatva megpróbál belenyúlni a férfi nadrágjába. Ő egy abuzált kislány, akinek traumatizált múltjában ’természetes’ volt ez a fajta kapcsolódás.”

Az ilyen és ehhez hasonló esetek mögött súlyos traumák húzódnak meg, az elszenvedő gyerekek kötődése rendszerint kritikátlan, így áldozattá válásuk veszélye is fokozottan fennáll. Ezekre a helyzetekre fel kell készíteni a pedagógusokat, a gyermekvédelemben dolgozó szakembereket, szociális munkásokat, mert az ilyen és ehhez hasonló szituációk bármikor megtörténhetnek ebben a szakmában. Hogy ilyenkor milyen módon reagál a segítő, az ebben a munkában meghatározó, mondja Uray.

Első blikkre csak viszi a pénzt, pedig hosszú távon érdemes rá költeni

A Család- és Gyermekjóléti Központ elsősorban olyan családoknak nyújt segítséget, ahol a gyermek vagy gyermekek védelembe vannak véve, vagy ki lettek emelve a családjukból. A védelembe vétel megtörténhet az óvodai, iskolai igazolatlan hiányzások magas száma, valamint a gyermek erkölcsi, testi és szellemi fejlődésének veszélyeztetettsége miatt. Védelembe vétel esetén a szülőnek a gyámhivatal kötelezésére együtt kell működnie a gyermekjóléti központ szakemberével a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében. Azonban a gyermekjóléti központban dolgozó ún. esetmenedzser – aki a család segítője – nem hatósági szereplő, sokkal inkább összekötő híd a család és a gyermekvédelmi hatóság között. Az esetmenedzser munkájának célja, hogy a szülőt képessé tegye szülői feladatainak megfelelő ellátására. A munka minőségének mércéje a bizalom, empátia és a problémamegoldó attitűd.

„Az oktatás, egészségügy és a szociális szféra azok a területek, amiket a világban a legkevésbé támogatnak. Viszik a pénzt, de profitot nem, vagy csak nagyon ritkán hoznak” – magyarázza Uray „Hiányzik a perspektivikus gondolkozás a hatalom részéről, mert ha ezekbe a területekbe nem invesztál, az visszaüt hosszú távon.”

Például a nevelőszülői bérek növelése azt eredményezhetné, hogy sokkal több nevelőszülő állna rendelkezésre, kevesebb gyermeket kellene gyermekotthonban elhelyezni. Ami nem azt jelenti, hogy az intézmények támogatására nincs szükség. Forrásbővítésre óriási szükség van az alapellátásban is. „Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb gyerek kerüljön szakellátásba, illetve gyermekotthonba, ehhez azonban szükséges a finanszírozás újragondolása. A hatalom számára

Jelenleg ugyanis hazánkban 23 000 gyerek van szakellátásban. Ennyi gyerek él vagy gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél, vagy utógondozói ellátásban részesül. A családból való kiemelésért az esetek 99 százalékában a rossz szocioökonómiai és kulturális háttér a felelős. Az érintett családok túlnyomó többsége súlyos anyagi problémákkal küzd, de jellemzően sokproblémás családokról van szó, a szülők iskolai végzettsége alacsony.

Volt ez a szakma szexi is

„Amikor 1997-ben a frissen megalakult gyermekjóléti szolgálatok egyikében elkezdtem dolgozni – ekkor alkották meg a Gyermekvédelmi törvényt (Gyvt.) is –, akkor még szexi volt szociális munkásnak lenni. Kifejezetten izgalmas szakma volt és sok motivált szakember került be a rendszerbe. Mostanra lett egy nagyfokú minőségromlás, és ebben sokszor a képzésnek is nagy szerepe van” – rajzol ívet Uray.

„Ma ott tart a szakellátás, hogy az ember a két kezét összeteszi, ha talál a képesítési előírásnak megfelelő munkatársat. Ez a szakma nyilván sosem fog kiemelten magas fizetéssel járni, viszont már az egészségügyi és pedagógus bér is lassan irigyelt fizetést jelent a szociálismunkás-bérekhez képest.” A szakember az egyik legégetőbb problémát a szociális munka színvonalromlásában látja. Jelentős problémának látja a fásultságot vagy az eszköztelenségből fakadó tehetetlenséget.

Szociális = szocialista?

Az ENSZ gyermekjogi egyezményének pontjai a rendszerváltozás után a magyar Alkotmány (2010 óta Alaptörvény) részévé váltak. A gyermekvédelmi törvények az állam kötelességeit fogalmazzák meg, azonban a gyermekvédelmi feladatok nagy részét mára az egyházak látják el. Jelenleg az országban csak két nevelőszülői intézmény tartozik az államhoz, a többit az egyházak működtetik.

„Látható, hogy az egyházak egyre több területen átveszik az állam feladatait, ez a szemlélet a szociális munkára nézve sokszor kedvezőtlen. Természetesen ebben a kérdésben (is) megosztott a szakma” – fejtegeti Uray. „Mi az üzenete a társadalmunk felé annak, hogy nem az állam viszi ezt a feladatot, hanem az egyház? Mintha minden, amit az egyház végez, az természetesen jobb, tisztább, hitelesebb lenne, és az abban dolgozók is hitelesebb szakemberek lennének.”

Másrészről, mintha mindenben, amiben benne van, hogy szociális, az a szocialista rendszerhez lenne köthető – ez igazából nem kapcsolódik közvetlenül az egyházhoz, az elnevezés (gondoskodáspolitika) inkább szól egy paternalista szemléletről, folytatja Uray a gondolatsort. „Ezzel lehet butítani embereket, de borzasztóan káros. Nem állítom, hogy egyházi oldalról egyáltalán nincsenek jó válaszok, de tapasztalható, hogy sok esetben az egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatok nem érdekeltek abban, hogy kiderüljenek a bicskei otthonhoz hasonló esetek, mert az nem vet jó fényt az egyházra. Látjuk, hogy még egy állami intézménynél is hogyan próbálnak eltussolni ügyeket – Bicske sem derült ki hosszú ideig. Ez egy összetett és kiterjedtebb téma, ahol a szakmai dilemmákról és a finanszírozási egyenlőtlenségekről is lehetne beszélni.”

Aggasztó szakemberhiány

„Tizennégy évvel ezelőtt, amikor egy másik Család- és Gyermekjóléti Központot vezettem, 50–60 ember jelentkezett egy álláshirdetésre, ezek között voltak szakképzetlenek is, de napi szinten beérkezett 10 jelentkező. Most harmadik hónapja van fenn az álláshirdetés, és nagyon kevés a jelentkező, ráadásul szelektálni is kell. Kevés a szakember” – mutatja meg a különbséget Uray. A gyermekotthonokban, a fővárosi TEGYESZ-nél (Területi és Gyermekvédelmi Szolgálat), de más megyékben is évek óta gondot jelent a pszichológusok, pszichiáterek hiánya.

A gyermekvédelem pedig olyan szakembert keres, akinek van valamilyen gyakorlata. „Mindenféle tapasztalat nélkül beérkezni erre a területre, pláne, ha nincs olyan ember, aki mentorálni tudna, felelőtlenség. Gyakori jelenség, hogy nincs idő betanítani az esetmenedzsereket, a nevelőket sem, mert égető szüksége van arra az adott intézménynek, hogy az új munkatárs mielőbb beálljon dolgozni. Ez veszélyes. Olyan mintha

hát hősi halott lennék.”

„Mi jelenleg egy kollégát keresünk. Kínálat az van, viszont a jelentkezőnek legyen tapasztalata, legyen kíváncsi, legyen motivált. Legyen kritikus, de ez a fajta hozzáállás nagyon sok esetben hiányzik. A folyamatos sikertelenség, hogy falakba ütközik, hogy nem tud érdemben változtatni, mert nincs elég szakember, visszavetheti a szociális munkás motivációját” – hívja fel figyelmet Uray Gergely a szakemberhiányra.

Budapest mindegyik kerületének van gyermekjóléti központja. Egy esetmenedzser a fővárosban nem ritkán 50–60 esetet visz, ami a jogszabályban előírt maximum többszöröse. Munkájához tartozik a családokkal való szoros együttműködés, az adminisztráció és a hivatalos szervekkel való munka is.

Minden magyar a jelzőrendszer része

„Mindenfelé legyenek csápjaink. Nekünk másfél éve van jelzőrendszeri esetmegbeszélő csoportunk havi egy alkalommal. Pont az a lényege, hogy ezek a szakemberek, pedagógusok, óvónők, védőnők, bölcsődei dolgozók, ne legyenek egyedül az eseteikkel, meg tudják osztani a problémáikat, segítséget kaphassanak a más területen dolgozóktól” – részletezi Uray. „Nem feltétlen az a célja egy együttműködésnek, hogy közösen megoldjuk a problémát, hanem hogy más perspektívából is lássuk az eseteket. Van, hogy konkrét esettel dolgozunk, de van, hogy általánosabb témával. Márciusban például a szexuális abúzus volt a téma, áprilisban pedig az elismert menekültekkel foglalkozó Menedék Egyesület volt a vendégünk.”

„A célom ezzel gyakran maga az edukáció. A jelzőrendszeri tagok sokszor azért nem tesznek jelzést, mert nem tudják bizonyítani a felmerülő bűncselekményt, veszélyeztetettséget. De a jelzőn nincs bizonyítási teher, csak elég jeleznie a felmerülő veszélyeztetettséget, a kivizsgálás, a probléma feltárása már a gyermekjóléti szolgálat vagy a központ feladata. Lehet jelzést tenni anonim módon is – ez a jelzést tevő számára egy lehetőség.”

„Mi ezen a havi egy alkalmakon általában konkrét esetekkel foglalkozunk, ahol a szakemberek meg tudják osztani az információkat egymással, ami segít az esetek kezelésében.” A kiszolgáltatott gyermekek védelme azonban nem csak a szakemberek felelőssége. A gyermekvédelmi jelzőrendszernek az összes cselekvőképes magyar állampolgár a tagja. Amennyiben valakinek tudomása van kiskorú veszélyeztetettségéről, állampolgári kötelessége az illetékes szerveknek jelezni azt.

Például itt.