A művészmozik kínálatában megjelent Nem én vagyok egy Magyarországon élő kínai család belső konfliktusát mutatja be a Ganz-telep zárt, és furcsán mitikus közösségében. A film rendezője, az 1991-es születésű Zhang Ge, azaz Cangi beszélt nekünk a gördeszkás közösségről, a Négy Tigrisről, meg arról, miért nem beszélnek magyarul az itt élő kínaiak, és mi hozta Józsefvárosba.

Izgalmas agytorna a mahjongozás és még kellemesebb közös időtöltés. De olyan is van, aki vérkomolyan veszi, hiszen szeptember végén verseny is lesz a H13-ban.

Igen keveset tudunk a velünk élő kínaiakról, pedig régóta itt vannak és egyébként bőven adódik alkalom a velük való találkozásra. Beck Fannival, a téma kutatójával próbáltunk mélyebbre túrni a közösség életét, szokásait illetően, de szó esik arról is, hogyan tudja a kommunista Kína földrészeken átívelően kontroll alatt tartani a világ minden pontján jelen lévő kínai kisebbséget.

A józsefvárosi templom története közel száz évre nyúlik vissza – vajon ki gondolt arra akkoriban, hogy egykor kínai hívek kínaiul hallgatnak misét e falak közt? Sikerült megtalálni a havonta itt miséző kínai atyát is, aki az egyetlen kínai katolikus pap az országban.

Kik a banánemberek? Az itt élő kínai közösség hogyan viszonyul Orbán rendszeréhez? Lázonganak az itteni kínaiak a kommunista Kína ellen? Mik a céljaik a letelepedési kötvénnyel hazánkba érkezett kínaiaknak? Hogyan tartja markában a kommunista diktatúra az itteni kínaiakat? Beck Fannival, a CEU Szociológia és Szociálantropológiai doktori iskola doktoranduszával beszélgettünk.

A 90-es évek elején rengeteg kínai érkezett az országba, akik a Józsefvárosi piacon kereskedtek. Nagy tervekkel jöttek, aki ügyes volt, jól megszedte magát. Közben viszont a gyerekprojektet is „le akarták tudni”: sokan magyar családoknak adták ki csemetéik nevelését. Egy ilyen nevelőanyukával, Dallosné Erikával beszélgettünk ezekről az évekről. Mára alábbhagyott a betelepedési hullám, és sokkal ritkább, hogy nevelőszülőnek adnák ki a gyerekeket.