A múlt héten korrektorként kellett elolvasnom Kosztolányi Dezső Neróját, és úgy találtam, hogy több mint hatszáz vessző hiányzik a szövegből, illetve százötven vessző felesleges. A hiányzó vesszőket pótoltam, a feleslegeseket töröltem. Közben úgy éreztem, hogy magával Kosztolányival vitatkozom, aki minden vesszőnek ellensége.

Meleg, a 40 fokokból üzen ez a borongó, ahol viszket az orr, a bőr, mindenki nyaralni ment, kivéve egy utált rokon meg mi. Előkerül egy sörszín verőfény is. Kosztolányi és Karinthy beszélgetése után pedig következik az elmaradhatatlan szonett.

E heti borongónkban a lomtalanítástól kiindulva a kíváncsiság és pletykafészekség kacskaringóját bejárva, érintve Charles Darwint és a Halotti beszédet, egy újabb szonettnél köt ki Karinthy és Kosztolányi.

E heti, húsvéti borongónkban Karinthy és Kosztolányi feje visszatérően a nők körül jár, miközben rohanó világunknak elkészül a felhasználóbarát Hajnali részegség.