Cigányul nem boldog új évet, hanem szerencsét kívánunk az új évre: baxtalo nyevo bersh! „Aminek kimondásával áldást, egészséget, békességet kívánunk. Aztán majd, amit a Mindenható ad, az lesz, az meg azon is múlik, mennyire vagyunk jó emberek” – mondta az egyik válaszadó.
Nem voltam rest ugyanis megkérdezni – ezúttal kizárólag a roma barátaimat és ismerőseimet –, hogy számukra milyen változástól lenne boldog az új év. Szándékosan nem olyan kérdést tettem fel, ami érintené a közéletet, a belpolitikai eseményeket, és szándékosan csak romákat szólítottam meg, hogy lássák a többségiek, mik foglalkoztatják őket a magánéletükben. Mert ugye kár is mondanom, milyen súlyos előítéletekkel kell szembenéznünk nap mint nap, hogy mint ember alatti emberre, úgy tekintenek ránk. A megkérdezettek megfogalmazták, mit szeretnének az idén a magánéletükben elérni. Van köztük 8 osztályt végzett segédmunkás, érettségizett banki alkalmazott, van takarító és művész, pedagógus és segítő munkakörben dolgozó, nyugdíjas egészségügyi asszisztens. Nyilván ez a 25 ember nem reprezentálja a romákat, de talán akkor sem lenne árnyaltabb a kép, ha több ezres mintával számolnánk.
A válaszokból olyan közös vágy rajzolódik ki, amelyben
az egészség, emberi méltóság, szeretet, biztonság, belső béke és egymás iránti felelősség fontosabb, mint a látványos külső sikerek.
Sokaknál a boldogság nem új dolgok megszerzését, hanem egyszerűbb, emberibb, értelmesebb életetjelent. Hangsúlyozták, hogy az egészség a legfontosabb alap, nélküle minden más értelmét veszti. Többen említettek lelki nyugalmat, érzelmi biztonságot, békét, harmóniát családi és társadalmi szinten. Visszatérő vágy a szeretettelibb, megértőbb emberi kapcsolatok iránti igény: több minőségi időt szeretnének tölteni a családdal, őszinte kapcsolódást szeretnének az emberekkel, szeretnék, ha jobban figyelnénk egymásra, ha elfogadnának bennünket a kirekesztés és a rasszizmus helyett, legyünk türelmesek egymáshoz, hallgassuk meg egymást, és legyen tiszteletteljes a kommunikáció. Többen szeretnének fejlődni: új dolgokat tanulni, olvasni, nyelveket elsajátítani, kreatívabb életet élni, jobban kihasználni a képességeiket. Megjelent az önismereti és segítői pálya iránti vágy is. Mások kiszámítható anyagi helyzetre, megbecsült munkára, szakmai sikerre vágynak. Többen keresik azt a tevékenységet, amiben hasznosnak érezhetik magukat, vagy ami még életkorukhoz, állapotukhoz illeszkedik. Megjelent a természethez való visszatérés igénye: kert, vidéki ház, önellátó birtok, lassabb, fenntarthatóbb életforma, a közösségi együttélés igénye.
A könyveket, a filmeket, a zenét, a kiállításokat, az utazásokat említették, mint az élet örömforrásait, amelyek erőt adnak a nehézségek ellenére is. Végül politikai reményeiket is megfogalmazták páran, annak ellenére, hogy a kérdésem erre nem vonatkozott;
társadalmi igazságosságot, gazdasági és kulturális fellendülést remélnek, illetve a méltánytalan helyzetbe kerültek sorsának rendezését.
Általában azért kívánunk boldog új évet, mert úgy illik, egy unalomig ismételt szöveget mondunk anélkül, hogy megkérdeznénk a megszólítottól, mitől lenne boldog az adott évben. Még hagyján, ha szóban mondunk újévi köszöntőt, de már a messengeren vagy e-mailben küldjük a készen kapott, az internet bugyraiból előszedett képeket, amihez egy betűt sem kell hozzátenni. Bevallom, soha senkinek nem szoktam ilyen köszöntést küldeni, mert az olyan személytelen, s ha kapok ilyet, akkor írásban válaszolok. Amíg nem volt telefon, internet, postai képeslapokkal üzentünk, s bár azok is előre gyártottak voltak, de a hátoldalára lehetett személyes köszöntőt írni. Nem sírom vissza azt a világot, de egy biztos, az emberi kapcsolatoknak inkább kedvezett az a korszak.
Nos, kedves többségi emberek, azt hiszem, nektek is hasonlóak lettek volna a válaszaitok, ha titeket kérdezlek. Nincs igazam?
Fotó: unsplash
