A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált 12. alkalommal rendezték meg idén január 24. és február 1. között. Bársony Kata dokumentumfilmjének magyarországi bemutatója, a Suno dikhlem – Álmot láttam is ekkor volt.

Az a tapasztalatom, hogy az emberek már december elejétől boldog új évet kívánnak az ismerőseiknek – elsősorban a nők. A szüleim azt tanították, nem illik nőként egy másik nőnek kívánni boldog új évet, csak egy férfi után. Mert ha megelőzzük a férfit, akkor annak a nőnek nem lesz szerencsés az éve. Velem ritkán fordul elő, hogy férfi kívánjon nekem legelőször boldog új évet, mérges is vagyok emiatt, habár megnyugtattak, hogy az éjfél utáni első kívánság számít. Nem vagyok babonás általában, az a hitemmel nem összeegyeztethető, mégis van olyan otthonról hozott berögzült babonás szokás, amit megtartok, és amit tovább is adtam a gyerekeimnek, ez is egy hagyomány.

Ha Strausz Károlyon, „Cigány Kareszen” múlt volna, nem bukik el 56-ban a szabadságharc. A szovjet haderő déli irányból, Soroksáron haladt keresztül Budapest központja felé.  Már 24-én a hajnali órákban mintegy 6000 katonát, 290 harckocsit, 120 páncélozott harci járművet és 156 ágyút mozgósítottak a forradalom leverésére.

Az úgynevezett történelmi felekezetekkel szemben a neoprotestáns egyházak sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az individuum belső higiénéjének megteremtésére. A történelmi egyházak szigorú szertartásrendje meggátolhatja, hogy az embereknek személyes Istenük, személyes Megváltójuk legyen. A misének, az igehirdetésnek az egyén könnyen passzív hallgatójává válhat közösségi élmény nélkül. A neoprotestánsok a liturgikus hallgatósággal szemben a közösségi odatartozásra fektetik a hangsúlyt, így a hozzájuk való betérés nemcsak egyszerű vallásváltást, hanem radikális életmód-korrekciót is jelent. A romák körében lezajló vallásváltásról szóló cikkünk folytatásában arról lesz szó, miért tudta őket a neoprotestáns egyház megszólítani, és milyen változások következtek be az életükben.

Véletlenek igenis léteznek, olyan véletlenek is, amelyek hatással vannak sorsunk alakulására. Ruszó Alexandrát szülei csellistának szánták, és a hangszerboltban a megfelelő hangszert akarták megvenni. Ott aztán megfordult a világ, az üzletben egy másik kislány – a kiszemelt zongorát próbálgatva – a Für Elise-t játszotta. Alexandrának annyira megtetszett a dallam, hogy – feladva szülei álmát – ott helyben kijelentette, nem akar csellót tanulni, zongorázni szeretne. Mit tehetnek azok a szülők, akik nem erőltetik a gyerekre a saját akaratukat? Zongorát vettek a lányuknak.

Tavaly ilyentájban azon keseregtem ebben az újságban Hatszáz éve intézmény nélkül címmel megjelent írásomban, hogy mégsem épül fel a roma kulturális centrum a Roma Parlament helyén. A pandémiára hivatkozva elvonták az arra elkülönített költségvetési forrást. Helyette létrejött a Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria a Bálnában Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztosnak köszönhetően. Végre van egy állami fenntartású kiállítóhely, ahol bemutatkozhatnak a képzőművészeink a nagyközönség számára.

Most – terjedelmi korlátok miatt – csak megkapirgáljuk a cigányokról szóló viccek témájának felszínét kulturális antropológus beszélgetőtársaimmal, Gulyás Klára egyetemi adjunktussal és Polyák Laurával. És bemutatunk pár cigányok által készített mémet is.