Május 24-től megszűnt a 9-es buszon és a 72-es, 83-as trolibuszok belső józsefvárosi szakaszain az első ajtós felszállás, 5 nappal később pedig lemondott Walter Katalin, a BKK vezérigazgatója. Elsőre merésznek tűnik a két hír párosítása, pedig sokan az ő személyéhez kötik, hogy Budapesten burjánzásnak indult az első ajtós felszállás. Nemcsak a gyors ütemű terjedésére értve a burjánzást, hanem arra is, hogy a kesze-kusza rendszerben élő ember már nem ismerte ki magát. Márpedig, ahogy azt korábban megírtuk, a kiszámíthatatlanság pont az értelmét veszi el az első ajtózásnak:

A témában írt 2 hónappal ezelőtti cikkünk röviden összefoglalva: az első ajtós felszállás a közlekedésszervezési szakmát is megosztja. Mellette szóló érv, hogy pozitív hatással van az utasok biztonságérzetére, ellene szól, hogy a lassabb utascserélődés, növeli a menetidőt, tumultuózus jelenetekhez, konfliktusokhoz vezet. Nem véletlen, hogy először a ritkábban járó, szóló buszokkal is kiszolgálható vonalakon vezették be, majd az ottani sikerek után kezdtek rá úgy tekinteni, mint valóságos panáceára, minden bajok orvosságára. Pedig a várost keresztbe-hosszába átszelő, nagy forgalmú és jellemzően csuklós buszok esetében az első ajtós felszállás hátrányai utolérik, sőt le is hagyják az előnyeit.

Ennek ellenére egyre több helyen vezették be Walter Katalin alatt az első ajtós felszállást, például a 9-es busz józsefvárosi szakaszain is. Hogy mi állt a diadalmenet hátterében? A budapesti tömegközlekedés szervezésére rálátó forrásaink véleménye megoszlott ebben. Volt, aki szerint a cégvezetésből elhitették Walter Katalinnal, hogy a bevételre is pozitív hatással van, miközben a vármegyebérlet és az országbérlet bevezetése óta ilyen hatása nem is lehet. Sőt, erre rálátással bíró forrásunk kifejtette, a BKK 2023-as sikerkommunikációja arról, hogy az első ajtózásnak szerepe volt a bevételek növekedésében, szintén nem állta meg a helyét. Egyszerűen fel kellett mutatni valami eredményt és ez egy különösebb beruházást nem igénylő fejlesztés volt, hamar népszerű lett a vezetésben.

Más pedig Walter Katalin sokat kritizált mondatát idézte arról, hogy azért nem kérdezték meg az utasokat a járatritkítási tervekről, mert az olyan lenne, mint ha „hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele”. Szerinte ez a hozzáállás áthatotta Walter Katalin intézkedéseit, aki menedzsernek jó, de nem ért a tömegközlekedéshez és annak célját se érti: ha az utasok nem jutnak fel az első buszra, amely megáll, akkor mindegy, hogy a járatritkítás vagy az EAF (első ajtós felszállás) miatt történik, s vállalati szinten értelmezett gazdaságossági szempontból rontottak a szolgáltatás minőségén.

Az első ajtós felszállást szeretik az utasok, méghozzá azért, mert kevesebb a hajléktalan és más kellemetlen utastárs – ez az érv is elhangzott, mint lehetséges indoka annak, hogy ezáltal akarnak javítani az utasélményen. Más viszont pont azt hozza fel, hogy a 9-es busz a külső Józsefvárosban első ajtós, a belső kerületekben és Budán pedig már nem, ami kissé kirekesztőnek mutatja a rendszert.

Finomhangolás

Az első ajtós felszállás a Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság március közepi ülésén is téma volt az éjszakai járatok rendszerének vagy a reptéri járatnak az újragondolása mellett. Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom frakcióvezetője és a bizottság elnöke az ülésen – amelyen Walter Katalin képviselte a BKK-t – kifejtette, hogy „van egy kétségtelen kényelmi, lassulási, nehézkedési szempontja a budapesti tömegközlekedésnek, ha ezt túlzottan sok helyen vezetjük be. Ezért, áttekintve az adatokat, egyrészt javaslatot tettem arra, hogy ezeknek az adatoknak, adatgyűjtésnek egy kicsit kiterjesztettebb módja történjen meg, hogy azzal a gyakorlattal számoljon föl a BKK, hogy a leszálló utasokat visszatartják a hátsó ajtóknál az első ajtózás idejére a buszvezetők, mert ez azt gondolom, ez nagyon rossz gyakorlat, mind utaskényelmi, mind utascsere idő szempontjából. Illetve általános elvi szinten azt javaslom, hogy a csuklós gerincvonalak esetében a hétvégi napközbeni első ajtózást alapvetően ne folytassuk gyakorlatként, főleg azokon a forgalmas vonalakon, ahol ez nagyon rendszeresen tumultust okoz.”

Vitézy Dávid módosítási javaslatait végül elfogadták, ennek értelmében szűnt meg néhány józsefvárosi megállóban az első ajtós felszállás.

Arra viszont még mindig nem született megoldás, hogy a térben és időben is elaprózott, túlbonyolított rendszert olyanra cseréljék, ami könnyen megjegyezhető. Annak ugyanis akkor sincs értelme, hogy egy vonal elején és végén első ajtós felszállás van, de csak reggel és este, vasár- és ünnepnapokon, ha ezeket a kritériumokat tovább finomítjuk, időnként arrébb toljuk egy-egy megállóval vagy órával úgy, hogy senki se tudja követni.

Nyitókép: BKK