A hetvenes években jóformán naponta elhaladtam a Bródy Sándor utca 32. előtt, és a bejáratot kétoldalt őrző vaskígyókra már akkor is felfigyeltem. Leginkább azért, mert sehol a városban nem láttam hasonlót. Nem is kígyók, inkább sárkányok, és a rendeltetésükön akkoriban még nem gondolkodtam el. Az azóta eltelt ötven év során sem gondoltam komolyan, hogy ezek mitikus szörnyek lennének, s a házat védik a rontástól, az ártó szellemektől, amelyekből pedig elég sok termett az elmúlt évszázadban.
Nem foglalkoztatott a kérdés mindaddig, amíg a Reviczky utca 7. számú ház bejáratánál fel nem fedeztem két hasonló vasfigurát, amely nem annyira sárkány, nem is kígyó, sokkal inkább két fallikus képződmény, nem merev, inkább kókadozó, középen lekonyuló vasfallosz. Csúnyák és szomorúak, és valószínűleg ugyanúgy őrzik a bejáratot több mint száz éve, ahogy a Bródy Sándor utcai sárkányok. A sárkányok esetében még felmerült, hogy a sáros cipőtalpak megtisztításában lehet szerepük, ami azonban a vasfalloszok esetében kizártnak tűnt.
A Reviczky utca 7. számú ház azonban nem a vasfalloszokról nevezetes, hanem arról, hogy itt lakott 1916-tól 1932-ig Babits Mihály. Tehát pont abban az esztendőben költözött ide, amikor a később világhíressé lett Korda Sándor némafilmet forgatott a Gólyakalifából. A mozgókép forgatókönyvírója Karinthy Frigyes volt, ezért ne tartsuk kizártnak, hogy a Teréz körúti bemutató után az urak beültek a Baross Kávéházba, és Babits Mihály a Reviczky utcába tért haza, miután a József utca sarkán Karinthyval elszívtak még egy jó szivart.
Négy év múlva pontosan ide, a Reviczky utca 7-be csenget, sőt költözik be a húszéves Szabó Lőrinc, hogy famulusa legyen a nála tizenhét évvel idősebb Babitsnak, akit annyira tisztel és szeret, hogy még Tanner Ilonát is átengedi neki, pedig a hölgyet épp ebben a lakásban – és persze Babits távollétében – tette magáévá, majd kérte meg rövidesen a kezét. Szintén ebből a lakásból telefonál Tannernek, aki akkor a külügyminisztériumban dolgozik, hogy elmondja neki, legyen inkább Babits felesége és ne az övé. Ilona ebbe rövid gondolkodás után bele is egyezik.
Ez a történet talán jól ismert, azonban soha nem tudjuk meg, feltűnt-e valaha Babitsnak vagy Szabó Lőrincnek a bejáratnál elhelyezett vasütközők fallikus jellege. Igen, mert ezek az elmozdíthatatlannak tűnő vas-szfinxek, vas-arkangyalok, vagy nevezzük bárminek őket, ütközők voltak. Az volt a rendeltetésük, hogy az utcáról a ház udvarára beforduló szekerek és kocsik kereke le ne rontsa a házfalat, és érdekes módon akkor is ott kellett még őrködniük, amikor már nem fordult be egyetlen lovas vagy benzinüzemű kocsi sem a kapun.
Szabó Lőrinc tehát odadobta Ilonát Babitsnak, amire ráment a barátságuk, Szabó elköltözött, és kitalálta, hogyan tegye pokollá a saját életét, ahogy Babits meg Karinthy is ezen fáradozott évtizedeken át, nem elhanyagolható sikerrel. Babits még 1932-ben Budára költözött, pontosan három évvel azelőtt, hogy egykori forgatókönyvírója, Karinthy Frigyes családostul beköltözzön a szomszéd házba, a Reviczky utca 5-be.
A Karinthy família valószínűleg túlköltekezte magát Budán, és a Reviczky utcai Bánffy-palota főbérlője nagy tisztelője volt Karinthynak, ezért jutányos áron bocsátotta az akkoriban igen jól kereső, ám folytonos pénzzavarban szenvedő író és családja rendelkezésére a lakosztályt. Karinthy állítólag innen indult a stockholmi műtőasztalra és ide visszatérve írta meg az Utazás a koponyám körül-t. Aztán még elköltözött az Üllői útra, de meghalni Siófokra ment.
Ha tényleg elszívták azt a szivart Karinthyval 1916-ban a József utca sarkán, akkor Karinthy valószínűleg valami villamosra próbált felszállni, Babits meg gyalog indult haza. Mind a ketten fiatalok voltak, a háború tombolt, az újságok azt harsogták, hogy karnyújtásnyira a győzelem, de a haza áldozatot kíván, honfivérrel kell fizetni a győzelemért. Kosztolányi bizonyos cikkeiben leleplezte, hogy mennyire ostoba a francia háborús propaganda, miközben tudta, hogy a német ugyanolyan ostoba. Cserébe minden reggel eredetiben olvashatta a francia és a német napilapokat, melyeket a császári és királyi hadügyminisztérium kézbesített neki egyenesen a kávéházi asztalához.
Így volt vagy sem, 1916-ban Babits a József utcán ballagott hazafelé. Akkoriban a Krúdy utca még József volt, mert Krúdy Gyula még élt, valahol Óbudán ivott. Babits zsebében ott volt egy vaskulcs, nem kellett felébresztenie a házmestert, nem kellett kapupénzt fizetnie. Fura volt némafilmen látnia a Gólyakalifát.
A kapu elé érve megakadt a szeme a vasfalloszon és elnevette magát. Vasból van, tehát nagyon kemény, minden nő álma, de közben lekonyul, mint a faág, melyet súlyos gyümölcs súlya húz. Mint a faág, amelyért a gyümölcs nehezéke aláhúz, kopogott ki a vaskulccsal egy teljes hexametert a kilincsen Babits, aztán belelökte a kulcsot a zárba. Nem, ez így nem jó. Egyrészt semmi értelme, másrészt a végére rövid szótag kellene. Mindegy, majd reggel.
Itt olvashatók korábbi Borongók.
Nyitókép: Huszár Boglárka
Még néhány érdekes józsefvárosi kerékvető:
