A múlt héten korrektorként kellett elolvasnom Kosztolányi Dezső Neróját, és úgy találtam, hogy több mint hatszáz vessző hiányzik a szövegből, illetve százötven vessző felesleges. A hiányzó vesszőket pótoltam, a feleslegeseket töröltem. Közben úgy éreztem, hogy magával Kosztolányival vitatkozom, aki minden vesszőnek ellensége.

Van-e nyugdíj a mennyországban? Móricz vagy Tersánszky volt gazdagabb? Ikes ige-e a szörföz? Karinthyt bosszantja megint csak Kosztolányi.

E heti Borongónk nem lesz a Babits-hívek kedvence, Karinthy és Kosztolányi (de inkább az utóbbi) nem győzi sorolni Babits hibáit – mindezt közismert józsefvárosi helyszíneken. Bibircsósításra fel!

Meleg, a 40 fokokból üzen ez a borongó, ahol viszket az orr, a bőr, mindenki nyaralni ment, kivéve egy utált rokon meg mi. Előkerül egy sörszín verőfény is. Kosztolányi és Karinthy beszélgetése után pedig következik az elmaradhatatlan szonett.

Egykor Mikszáth, Kosztolányi, Móricz, Babits itta a reggeli kávéját a József körút 45. számú aljában működő Baross kávéházban, méghozzá a bejárattól balra eső asztalnál, amely saját nevet is kapott - egy pezsgő szellemi műhely mégiscsak saját nevet érdemel. Még akkor is, ha valójában csak egy asztal egy kávéházban.

Az öregedés, az öregség és a halhatatlanság furcsa kapcsolatát boncolgatja ezen a héten Karinthy és Kosztolányi, felidézvén a bohó ifjúság erős, és a mihaszna öregség erőtlen pillanatait. Nem maradhat el a szonett sem.

1867-től fogva bordélyházakba terelték a prostitúciót Pesten, majd sorra nyíltak a kuplerájok Józsefvárosban is – sokszor illusztris vendégkört kiszolgálva –, bár a gócpont ekkor még a VI. és VII. kerületben volt. Józsefváros a nyilvános házak bezárása után vált az utcai prostitúció központjává. A rendszerváltás utáni „vigalmi negyed” koncepcióból azonban végül nem lett semmi.

Keserédes pillanatkép a kéjjel teli Józsefváros mélyéről Kosztolányi Dezsővel (kivételesen Karinthy Frigyes nélkül), amelyben a társadalom alsó tájékának figurái csapnak össze, és a sok lúd disznót győz.

Kerékvető vasak a Palotanegyedben, költők-írók lakta Reviczky utcai ház, némafilm, odalökött nők, háború, megalkuvások – business as usual a mai Borongónk veretes mondataiban.

Mennyire tartjuk a saját sorsunkat a kezünkben? Kosztolányi és Karinthy ezen mereng a Rákóczi taverna teraszán, mikörben szokásukhoz híven szúrnak egyet Adyn és megidézik Radnótit is. És valahogy egy szonett is előkerül.