Az új kábítószerügyi törvénymódosítás-tervezet több szigorítást is hozna. Például a jövőben csak az élhet az elterelés lehetőségével – amikor fogyasztóként eljárás alá vont személy egy hat hónapos, leszokást célzó program elvégzésével mentesül a büntetőeljárás alól –, aki elmondja a hatóságoknak, hogy kitől és milyen körülmények között vette a kábítószert. Szemelyácz János, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke szerint nonszensz, hogy valaki nem mehet elterelésre, miközben jogosult lenne rá. „Az MDF kormány által 1993-ban megalkotott elterelés jogintézményének az volt az értelme, hogy aki meggondolatlanul hülyeséget csinál és drogot fogyaszt, annak legyen egy »bocsi« lehetősége. A lényeg az volt, hogy

Értelmetlen és eddig is létező eszközök felmutatása

Tabula rasa helyett zéró toleranciát hirdetett a kormány, ami Szemelyácz János szerint szintén értelmezhetetlen, hiszen eddig sem lehetett legálisan drogot fogyasztani, legfeljebb a büntetési tétel lett most nagyobb. „Kérdés, hogy van-e annak visszatartó ereje, hogy valaki most 3 helyett 5 évet ülhet börtönben. Ha a BTK-t olvasgatja, miközben szív, akkor lehet.” Az addiktológus szerint össztársadalmi szinten is hasznosabb lenne, ha a hosszabb letöltendő büntetés helyett

Egy másik módosítás alapján a jövőben az orvosnak értesítenie kell a szülőket, ha a kiskorú gyerek drogot fogyasztott. Szemelyácz János szerint ez sem újdonság, ugyanis ha 18 éves kor alatt egészségügyi szolgáltatás történik, minden esetben kapcsolatban kell lenni a szülővel vagy gyámmal.

Az új törvény lehetővé tenné azt is, hogy a rendőrség legfeljebb 72 órára őrizetbe vegye „az önmagát vagy mást veszélyeztető állapotban lévő, vagy magatehetetlen személyt”. Szemelyácz János szerint egyrészt ebben szintén nincs újdonság, másrészt kérdés, ki lesz azért a felelős, ha most bevisznek valakit, mert az utcán fekszik, azt vélelmezve, hogy dizájner drogot fogyasztott, mikor valójában ittas és elesett, majd koponyaalapi törés miatt meghal.

Jól látható tehát, hogy az Orbán-kormány inkább rendészeti irányból közelít a probléma felé, látványos és azonnal, de kisebb részeredményeket produkáló eszközökkel, és nem a probléma gyökerét kezeli. Szemelyácz János elmondta, 1999-ben az akkori Orbán-kormány első beavatkozása e területen szintén rendészeti volt. „Azt mondták, aki nem függő, nem mehet elterelésre, majd 2000-ben készítettek egy nagyon modern drogstratégiát, létrejött egy komoly kábítószerügyi koordináció. Viszont az elmúlt 15 évben érdemi előrelépés nem történt.”

Évekig nem zavarta a kormányt a drogok pusztítása

A dizájnerdrogok – más néven új pszichoaktív anyagok – nem most bukkantak fel. Magyarországon például 16 éve jelent meg a mephedrone, a fogyasztási csúcsot pedig 2013 körül érte el.

amikor 2016 körül az Alfa-PVP serkentőszer tucatnyi halálesetet okozott, majd 2019–2020 körül a BICA nevet viselő szintetikus kannabinoid szedte áldozatait. Szemelyácz szerint ez mind nem érte el a kormányzat ingerküszöbét, nem történt semmiféle beavatkozás.

Eltűnt viszont a prevenció. A kormány megszüntette a kutatásokat, a civilekkel való párbeszédet. A Kábítószerügyi Tanácsba több tucat civilt hívtak, de már évek óta nem üléseztek. Szemelyácz János szerint nincs valódi párbeszéd az állam és a szakma között sem: az Egészségügyi Szakmai Kollégium Addiktológia tagozatának elnökeként bizonyos dolgokról ugyan megkérdezi a kormányzat, de ez általában egyirányú kommunikáció, sok visszajelzés nem érkezik a válaszokra, felvetésekre.

Az addiktológus szerint nem azért lett sürgős most a beavatkozás, mert az elmúlt 15 évben nem történt semmi, hanem mert a kormány nem sok sikert tud felmutatni más területen, a 2026-os választások pedig vészesen közelednek. „A rendészeti eszközök, mint például rendőrökkel rárúgni valakire az ajtót, látványosak, ebből lehet videókat meg híradós anyagot csinálni.”

Kérdés, hogy a hirtelen növekvő számú dílerelkapások és a fogyasztók célbavétele mennyiben szoríthatja vissza a drogfogyasztást? Vagy ez csak tüneti kezelés, vagy ami rosszabb, politikai eszköz, és a háttérprobléma, vagyis hogy az emberek miért nyúlnak pszichoaktív szerekhez, nem oldódik meg.

Szemelyácz János szerint a legsúlyosabb probléma a szegregátumokban van, ahonnan hiába viszik el a dílert, jövőképe akkor sem lesz az ott élőknek. Szociális munkásokkal, rendőrökkel, komplex szakpolitikai intézkedéscsomaggal kellene kezelni a problémát.

Fotó: Bodnár Boglárka / MTI