A régi Józsefvárosra jellemző keskeny és túlságosan beépített Bérkocsis utcából kilépve hirtelen megváltozik a perspektíva. Itt különösen tágas a Népszínház utca, az ide csatlakozó II. János Pál pápa tér pedig olyan nagy, hogy a mintegy 350 méterre levő túloldal házait alig látni. Ez Középső-Józsefváros legnagyobb tere, ami a XVIII–XIX. században a Fiumei út hosszában elterülő országos piactér része volt a Teleki térrel együtt.

Pesti Broadway és Central Park?

A II. János Pál pápa teret sok érdekes épület veszi körül, de Fortvingler Éva és Bulcsu Tamás elsőként kifejezetten a sarkon álló toronyház miatt vezette erre háznéző sétánkat.

A Népszínház utca 28-as saroktelken az 1886-ban nyitott Wertheimer-mulató állt egykor, ahol lengyel zsidó társulatok léptek fel a más orfeumokból is ismert Littmann Pepi énekesnővel az élen. Bár a Nagymező utcát nevezzük ma pesti Broadwaynek, de a Népszínház utca hasonlít inkább a New York-i Broadwayre építészi szemmel, ez is, az is ferde bemetszés a város utcahálózatában és kulturális színesség is jellemzi, jegyezte meg Bulcsu Tamás. Mindkettő egy nagy park sarkát sturcolja, és mondhatjuk, a józsefvárosiak Central Parkja a II. János Pál pápa tér. (A Népszínház utcában több vállalkozás is viseli a Broadway nevet, tehát nem csak az építész érzi a hasonlóságot.)

A mulató helyén 1964–66-ig épült a 6+15 emeletes magasház, a tervek a Budapesti Városépítési Tervező Irodában készültek Papp Dezső vezetésével. Akkoriban a tervezőiroda rövidített neve után BUVÁTI toronyháznak nevezték, s Budapest legmagasabb háza volt. A két szárnyban 96 két- és háromszobás loggiás lakás van, a beépített konyha, a beépített szekrények igazán modernnek számítottak a 60-as években. A Népszínház utcai 6 emeletes épületrész homlokzatát fekete-fehér geometrikus minta díszíti. A lapostetőn zuhanyzós napozóterasz volt eredetileg, most inkább antennák vannak, innen sugároz a Tilos Rádió is, az udvart parkolónak szánták. A földszinten, ahol most a Kastner Kommunity található, a 126 négyzetméteres kirakat mögött a Mézes Mackó galériás eszpresszó-cukrászdája működött.

mondta Bulcsu Tamás. Egy ilyen háznak a XIX. század végén kialakult budapesti utcaképben nem lenne helye, de itt jól mutat, és Fortvingler Éva szerint sok értéke van. „Tetszik, hogy két részből áll, és a kisebbik, kicsit díszesebb, formáltabb fele csatlakozik a Népszínház utcára. A toronyház a maga 50 méterével végignéz az egész II. János Pál pápa téren, elfér rajta. A felfelé szélesedő oszlopok, az árkádszerű utcaszint is jó megoldás.”

Mielőtt továbbmennénk, vetünk egy pillantást a toronyház melletti irodaházra, amit szalagszerű, sűrűn osztott ablaksorai tesznek érdekessé, és köztes magasságával szépen köti össze a toronyházat a következő régi és még régebbi két épülettel. Szóba kerül a metrókijárat is, „pont megfelelő méretű a lejárópavilon a funkcióhoz, nem túl nagy, hogy kitakarja a tér látványát, ha a Népszínház utca felől érkezünk”, dicsérte Fortvingler Éva.

Az igazi Bauhaus OTI-házak

Maradtunk a térnek ezen a felén, építészeink csak jelezték, hogy a másik oldalon, a Luther utcánál, az Erkellel szemben szintén jól sikerült modern lakóház van. De mi az OTP-ház helyett a II. János Pál pápa tér 14–16. alatti valamikor OTI-házat akartuk megnézni, amit Fortvingler Éva úgy mutatott be:

A házat (házakat, mert több tömbből áll) 1932–34 között építtette a Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) – akkoriban komoly épületvagyon haszna gyarapította a társadalombiztosítást –, és az OTI a tervpályázaton nyertes tervek neves alkotóinak egy csoportját bízta meg a munkával. Az épület ezért Árkay Bertalan, Faragó Sándor, Fischer József, Heysa Károly, Ligeti Pál, Molnár Farkas, Pogány Móric, Preisich Gábor és Vadász Mihály közös alkotása. 1935-ben épületükről úgy nyilatkoztak a Tér és Forma építészeti folyóiratban, hogy „nemcsak jobb, mint a pályatervek bármelyike volt, de – szívesen ismerjük el – jobb, mint amit bármelyikünk egyedül tervezett volna”.

A Budapest100 elemzése szerint „az acélvázas, gyorsan (alig egy év alatt – a szerk.) megépült épülettömb homlokzatait csak az ablakok és az erkélyek tagolják a funkcionalista modernizmusnak a maga idejében egyedülálló budapesti példájaként. Az épületek ékessége a tér felőli, északi homlokzatok kiképzése. A zárterkélyek és az eltolható, a nyugati homlokzatokra beforduló sávablakok különösen szépek. Ugyancsak mutatósak a nyugati homlokzatok erkélysorai, amelyek a Bauhaus dessaui kollégiumának képét idézik.”

Bulcsu Tamás és Fortvingler Éva is egy sor különösen szép részletre hívta fel a figyelmet amellett, hogy ebben a házban jó lehet lakni. A három épülettömb arányai nagyon finomak, a mára kültelki külsőt felvett üzletsor azonban lerontja az összképet. Pedig az üzletsor egységbe fogja az épületet és elválasztja a belső világát, ami előttünk is csak akkor tárult fel, amikor bementünk.

A három hosszúkás, a tér felől 8 emeletes, beljebb 5 és 6 emeletes tömbök között igencsak kellemes, vadon burjánzó belső kert van, erre néz a lakások többsége. Minden tömbnek két világos lépcsőháza van üvegezett fallal, lifttel, szintenként négy lakással. S hogy jó itt élni, erről a ki-be járó lakókkal is hosszasan elbeszélgettünk. Egy idős hölgy a 30-as évek óta ismeri a házat, akkor az itteni boltok virágoztak, oda jártak tejért, zöldségért, henteshez.

Ez az épületegyüttes megelőzte a korát, a 60-as években hasonló stílusban épültek meg például a nem panel lágymányosi lakótelep házai is.​

Fotók: Huszár Boglárka