Powered by RedCircle
Szegedi Tamás András színész, drámainstruktor, a Független Színház tagja és a józsefvárosi Balogh Paci-ösztöndíj nyertese a Csakugyanban Bendl Verának adott interjújában arról beszélt, hogy roma művészként nem függetleníthetik magukat a származásuktól, mivel a társadalom folyamatosan ezt várja el tőlük – minden interjúban megkérdezik, mit jelent számára romaként művésznek lenni.
Színes anekdotákban mesélte el pályája fordulópontjait, köztük különleges kapcsolatát Lojko Lakatos Józseffel, a Shakespeare Színművészeti Akadémia egykori vezetőjével, aki egyszer kirúgta, majd visszahívta. Szegedi és tatabányai tapasztalatairól is beszélt, ahol egy szegregált iskolában roma gyerekeknek próbált perspektívát és jövőképet adni. A beszélgetésben kitért arra is, miért látja az óvodásokban a jövő reményét, miért érdemes hinni a munkában a társadalom fejlődése érdekében, miért nehéz ma közösségeket kovácsolni és milyen tanácsokat adna azoknak a roma fiataloknak, akik most kezdik pályájukat – különösen azért, mert ma egy roma fiatal nehezen lát kiutat és reményt.
Ha elolvasná a fenti beszélgetés összefoglalóját, íme cikkünk:
Ott vagyunk a főbb podcast platformokon, a fenti beszélgetés elérhető az alábbi linkeken:
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotó: Huszár Boglárka