A Semmelweis Egyetem kutatása szerint a fiatalabb korosztályokra jellemző túlzott mobiltelefon-használat kimutathatóan káros hatással van az egészségre, és nem is a telefonozással töltött idő a legnagyobb gond, hanem az, hogyan és mire használják a telefont. A Semmelweis Egyetem (SE) közleménye számol be a kutatásról, amit Takács Johanna és Seregély Beáta az Acta Psychologicában tett közzé nemrég.
A legfiatalabb, éppen kamaszkorba lépő alfa generáció már szinte mobillal a kezében született, a korábbi, a Z generáció – zömében ide tartozik a most vizsgált korosztály is – pedig a mobilozással, a közösségi médiával együtt nőtt fel, és
náluk a digitális és a fizikai világ szinte egybemosódik.
Ezt, a főleg idősebb generációk által észlelt jelenséget azonban viszonylag kevés tudományos kutatás vizsgálja. Felmérések szerint a Z generáció átlagosan napi 6-9 órát tölt képernyő előtt, aminek nagy része mobilhasználat. Ezt erősíti meg az a közismert adat is, hogy a honlapok mintegy 60 százalékát okostelefonról böngészik – könnyen lehet, hogy ön is így olvas minket.
A mobil- és az internetfüggőség kérdéséről mi is írtunk. Ismert gond a fiatalkori alvászavar:
A probléma a pszichológusok számára is kihívást jelent:
A Semmelweis Egyetemen 18 és 35 év közötti egyetemistákat vizsgáltak, s arra voltak kíváncsiak, miként hat az okostelefon-használat a mentális és fizikai egészségükre, valamint a szellemi teljesítőképességükre. Az online kérdőíveken olyan kérdésekre vártak választ, hogy mobilozás miatt maradtak-e el feladataik teljesítésével, naponta mennyi ideig, milyen tevékenységre használják a mobilt, és akkor is a mobilozás jár-e a fejükben, amikor épp mást kell csinálniuk. A fiatalok személyiségét és mentális állapotát is vizsgálták, köztük az ún. neuroticizmus, az érzelmi stabilitás személyiségvonását, amely a negatív érzelmek – szorongás, lehangoltság, félelem, harag – átélésére való hajlamot jelenti; valamit az önkontroll szintjét és az attól való félelmét, hogy kimaradnak valamiből, amiben a társaiknak része van.
A kutatók a használati szokások alapján 3 csoportot azonosítottak:
- Tisztán szociális jellegű mobilhasználók – csak társasági célokra használják a telefont, ismerősökkel, barátokkal való kapcsolattartásra és közösségi kapcsolatépítésre.
- Mérsékelt folyamat jellegű használók – még hírfogyasztásra, szórakozásra és „passzív görgetésre” is használják a telefont kevesebb mint napi 4-5 órán át.
- Erős folyamat jellegű használók – napi 4-5 órát vagy még többet töltenek mobillal a kézben, és jellemzően nem kapcsolattartásra, hanem tartalomfogyasztásra használják (a résztvevők egyharmada ebbe a csoportba tartozott).
A kutatás lényeges megállapítása, hogy a személyiség (magas pontszám a neuroticizmus skálán) önmagában nem tesz senkit telefonfüggővé. „A döntő tényező az, mennyire tudja szabályozni a viselkedését, érzelmeit, impulzusait, és mennyire tart attól, hogy lemarad valamiről” – idézi az SE közleménye Takács Johannát, az Egészségtudományi Kar tudományos főmunkatársát, a kutatás vezetőjét.
A kutatók szerint a legnagyobb gond nem a mobilozással töltött idő, hanem az, miként és mire használjuk a telefont. Amikor valaki passzívan szörföl a közösségi médián, rövid videókat, híreket, reelseket pörget, az agy folyamatos, gyors ingereknek van kitéve, ami kimeríti a figyelmet, rontja a koncentrációt, hosszabb távon pedig mentális megterheléshez vezethet.
Az „erős folyamat jellegű” 3. csoport
az életkorukban elvárhatónál gyengébben teljesített a figyelmi és memória feladatokban,
de rosszabbul is aludtak, és erősebb volt bennük az állandó új ingerek utáni vágy, kevésbé voltak képesek megálljt parancsolni maguknak, amikor valamit meg akartak nézni, elintézni, átélni.
A mobillal eltöltött idő főleg a testi egészségre gyakorolt hatásában volt kimutatható. Seregély Beáta tanársegéd, a kutatás fizikai méréseinek szakértője szerint
a „text neck” (SMS-nyak), azaz az előbillenő, lefelé, a magunk előtt tartott mobilra meredő fejtartás komoly károsodás forrása lehet:
nyaki ízületek idő előtti kopása, fájdalmas, állandósult rossz tartás, egyensúlyproblémák.
A kutatók megoldásokat is megfogalmaztak, melyek lényege persze az, hogy kevesebbet kell mobilozni. De úgy gondolják, az
nem megoldás, ha elveszik a szülők a telefont a fiataloktól, vagy büntetik őket – arra van szükség, hogy segítséget kapjanak a tudatos okostelefon-használathoz.
Segíthet ebben az üzenetjelzések észszerű beállítása, a böngészésre kiszabott időkorlát, a lefekvés előtt biztosított telefonmentes idő, és a több mozgás, a helyes testtartás gyakorlása is. A mentális megelőzésben pedig lényeges, hogy fejlődni tudjon a fiatalok önkontrollja, csökkenjen bennük az ún. FOMO, a „lemaradástól” való félelem – viselkedéstréning és pszichológiai támogatás szükséges ehhez.
Fotó: pexels
