Roma újságírók tiltakozására, mely szerint mélyen sérti a cigány közösséget a cikk, a 168ora.hu megváltoztatta a hír tartalmát ekképpen: „Önfeláldozó ukrán cigányok sikeresen foglalták el a megszálló oroszok tankját.” Dicséretes a lap hozzáállása annak ellenére, hogy nem lehet tudni, tényleg megtörtént-e az eset, mert hivatalosan nem erősítették meg.
Voltaképpen mindegy is, hogy megtörtént-e vagy sem, az viszont nem mindegy, hogyan reagáltak a magyar emberek. Az egyik színész ismerősömtől Messengeren az alábbi üzenetet kaptam: „Szeretnék neked jelenteni egy kirívó »cigányozást«, amit a Rádió 1 Balázsék című ma reggeli műsorában hallottam. Az ukrajnai háborúról szólt a beszélgetés 8 és 8:45 között valamikor, amikor háromszor hangzott el az ellopott tankról szóló hír kapcsán, hogy »a helyi cigányok lopták el«, majd hangosan röhögtek. Az eredeti hírben persze szó nem volt cigányokról vagy más etnikumról. Ez ilyen kis humoros hozzátoldás volt. Vérlázítónak éreztem, különösen egy ennyire hallgatott, népszerű adás esetében.”
Kideríthetetlen, mit tartalmazott az eredeti híradás, a röhögést viszont valóban igencsak rasszista megnyilvánulásnak tartom én is.
Olvastam a kommenteket a tanklopást megíró híroldalaknál. Szó szerint idézek ezekből is néhányat: „Nem hősiességből tették. Ennyi fémből jó ideig megél a falu. A cigányok vasat loptak, nem tankot! Csak a vasat látták benne, vérükben van… Ebből még az onokáknak is jut vodkára életük végéig. Putyin azért tárgyalt öt órát Orbánnal, mert kérlelte, hogy ne engedje át a határon a rettegett 5. Borsodi Dandárt Ukrajnába…”
Ma Magyarországon semmiféle erkölcsi gát nincs az emberekben a cigányok becsmérlése, kigúnyolása, lenézésük kinyilvánítása, bűnözőnek nevezése esetén. Politikusok, művészek, műsorvezetők, újságírók, megmondók, véleményformálók gátlástanul mondhatnak bármit a cigányokkal kapcsolatban, mert nem kapnak semmilyen figyelmeztetést, nem kapnak semmilyen retorziót. Senki nem mondja el nekik, hogy ha fajgyűlölő is az illető, akkor sem illik nyilvánosan rasszista megjegyzéseket tenni egy népről. Ám ha mi, cigányok, mégis szót emelünk, akkor mi vagyunk a buták, az idióták, a műveletlenek, a félreértők, a félrehallók, a félreolvasók, a fehér felsőbbrendűek nyomban ledorongolnak bennünket.
És ugyanez a fehér felsőbbrendűség jelenik meg az Ukrajnából menekülő cigányokkal és feketékkel szemben. Civil cigány önkéntesek példátlan összefogásának vagyunk a szemtanúi. Több Facebook-csoport alakult a segíteni akarók számára. Az ő híradásaikból van tudomásunk arról, hogy cigányokat és olykor feketéket nem akarnak befogadni. Mert a menekülők sem egyenrangúak. Még ma is van olyan történész, aki a cigány holokauszt áldozatait nem tekinti egyenrangúnak a zsidó áldozatokkal. Szerinte a romákat nem faji alapon üldözték, mint a zsidókat, hanem rendőri, közigazgatási alapon. Vajon a polgárosult romákat, ha nem faji alapon, akkor milyen alapon gázosították el?
Ugyancsak a Facebookon egy nem cigány filmrendező ismerősöm teszi fel az alábbi kérdést, amikor azzal szembesült, hogy cigány gyerekek számára sincs befogadókészség: „Háború idején is tudunk intoleránsak lenni és bőrszín szerint különbséget tenni?”
Egy másik bejegyzés pedig azt üzeni a roma fiataloknak, hogy menjenek a Nyugatiba, mert a cigány menekültek nem mernek sem élelmet, sem segítséget kérni, mert félnek a visszautasítástól. „Ha közülünk látnak valakit, ahhoz mernek szólni.”
Hasonló történeteket hallottam a feketék befogadásával kapcsolatban.
Szerencsére mindezek ellenére vannak jóérzésű emberek, akik nem a bőrszínt nézik, hanem a rászorultságot, s igyekeznek minden követ megmozgatni, hogy se a cigányok, se a feketék ne maradjanak fedél és ellátás nélkül.
