Az ötlet Jóni Tibor nyelvzseni fejéből pattant ki, amikor 2020 májusában a Deák téren gyászoló tüntetést szerveztek a romák ellen, s akkor kapott nagy nemzetközi figyelmet a George Floyd meggyilkolása kapcsán elindult Black Lives Matter mozgalom is.
A roma emancipációs mozgalom kezdetén kevés cigány ember volt tudományos képzettségű. Ezek a fiatalok társadalomtudományi tanulmányokat folytattak, többen tudományos fokozattal rendelkeznek. Végeredményben a „nagy generáció” tagjai is ugyanarról beszéltek, mint ők, azzal a különbséggel, hogy az azóta eltelt mintegy 50 év újabb és újabb kisebbségkutatási eredményeit is fel tudják használni az érvrendszerükben, ismerik a nemzetközi szakirodalmat, idegen nyelveken tanultak és olvasnak, naprakész a felkészültségük és megvan a tudományos szókészletük az argumentációjukra.
A nem cigány roma szakértők, romákkal foglalkozó szakemberek különösen sértőnek tartják, ha a romák rámutatnak arra, hogy a narratívájuk a romák számára elfogadhatatlan,
s ahelyett, hogy ezen elgondolkodnának, támadásba lendülnek és megkérdőjelezik a cigányok hozzáértését. Két ilyen tudós beszélgetésének végkövetkeztetése volt az egyik periodikában, hogy agresszív nacionalista oláhcigányok azok, akik vegzálják őket.
De a liberális értelmiségiek részéről is a romák kapcsán gyakorta problematikus megnyilvánulásokkal, publikációkkal találkozhatunk. Mert ők sem mentesek az általánosítástól, és
sok esetben lekezelő, olykor rasszista felhangú vagy atyáskodó a megszólalásuk akár anélkül, hogy tudnának róla.
Többek között ezért is indította útjára az Ame Panzh véleményformáló jelentkezéseit, hogy a romák szemszögéből vitatható beszédekben, szövegekben és viszonyulásokban rámutassanak arra, hogy mennyire másképp gondolkodnak a romákat érintő témákról.
Magyaráztak a neokolonizáció értelméről, és arról, hogy ma Magyarországon ez hogyan működik. Valamint a cigány közösség jövője szempontjából célként határozták meg a dekolonizációt. A belső gyarmatosítás lényegében a romákat érinti elsősorban, vagyis kizsákmányolás és a többségi normák rákényszerítése a cigányságra, amely végeredményben egyet jelent az alávetettség, alsóbbrendűség intézményesítésével.
A dekolonizáció alatt pedig azt értik, hogy a romáknak függetlenedni kell és lebontani a mások által felépített narratívákat.
Egy másik adásban a cigányok munkaerő-piaci helyzetével foglalkoztak, többek között a Kiút, az Út a munkába és a Nő az esély – a romák foglalkoztatásának elősegítését célzó programok kritikájával.
Egy következő bejelentkezésükkor a jogellenes elkülönítés témáját dolgozták fel, egy másikban a roma és pro roma szervezetek munkáját tárgyalták. Máskor beszéltek arról is, hogyan nevezik a rasszisták a romákat,
ha nem mondják ki a cigány vagy roma szót, mégis lehet tudni, kikről van szó: „svéd cserediákok”, „mexikóiak”, „rézbőrűek”, netán kisebbségiek, és a bőrszínre utalva a „kormos”, „bokszos”, „feka” jelzők használatával.
És felteszik a kérdést: Elnyomás-e a bőrszínre tett gúnyos megjegyzés? Mitől látnak minket cigányoknak? A bőrszín vajon tényleg lehet identitásképző hatású?
Minden adásukat rögzítették, a TV Baxtale oldalán újranézhetők – érdemes, mert sokat lehet tanulni tőlük: Csikós Marina, Daróczi Anna Csilla, Dr. Dinók Henriett Éva, dr. Kalányos Zsolt, Dr. Suha Nikolett, Farkas László, Ignácz Judit, Jónás Marianna, Jóni Tibor, Márton Joci, Orsós Julianna, Tonté Barbara.
