Főtitkárok

Rendezte Zsámbéki Gábor, szövegét írta Spiró György. A Katona Kamrájába az érkezés magabiztos, ez egy jó darab lesz. Kilenc szereplője létező, történelmi személy, a szöveg java eredeti forrásból született, főszerepben Kádár János (Vizi Dávid) és Rákosi Mátyás (Elek Ferenc).

A Főtitkárok egy dokumentumdráma, amiben a szereplőket elsősorban a saját szövegeik jellemzik, a darab jegyzőkönyvek, emlékiratok, naplók alapján íródott. 1946 és 65 között járunk, a két főszereplő kapcsolata egészen közelről megjelenik, ahogyan maga az ember is, továbbá a Rajk-per részleteibe is beleshetünk.

Minijeleneteket, párbeszédeket, politikai beszédeket, bírósági tárgyalásokat, kihallgatásokat nézünk írói-rendezői ítélkezés nélkül. A vizualitás nagyon intenzív, a teljes játékteret lefedő korabeli képek jelennek meg olykor vetítve, őket kísérve pedig A párttal, a néppel vagy a Vörös Csepel című dalok hangzanak föl.

Fel-felkuncognak a zenéken és az eredeti felvételekből is ismert hanghordozáson, kiejtésen a nézők, különösen, akik nem a történelemórákról tájékozódtak a témában. A krumplileves helyett Vizi zárt á-ja idézte meg Kádár szellemét.

A folyamatos félelem, gyanakvás, vádaskodás mindvégig jelen van, ahogy végeredményben mindegyik szereplő csak a saját bőrét igyekszik menteni a börtöntől, haláltól, szörnyűségeket okozva. A párt a legfontosabb, s a párt érdeke, véleménye pedig Rákosi Mátyásé.

• Főtitkárok
• Katona József Színház, Kamra
• 5/5

Rebró

Friderikusz a reptéren talált magára

Friderikusz Sándor, miután kikopott minden csatornáról, két éve beállt youtubernek. A tévés „őstulok” próbálkozását a YouTube-generáció nem fogadta lelkesedéssel, amit botránnyal is tetézett: elhunyt kollégája nevében adott ki nyilatkozatot, és lelepleződése után még ő kérte ki magának. Szóval ciki volt az indulás, nem úgy nézett ki, hogy messzire jut a megszokott nagytévés közeg nélkül. Mindenesetre nem adta fel, rendületlenül készítette a beszélgetéseit a tőle ismert profi színvonalon.

Tagadhatatlan, érti a rádiós-tévés szakmát, jól megcsinált, kicsit talán túl jólfésült műsort készít. Friderikusz ugyanis megmaradt annak a hagyományos tévésnek, aki volt, és aki – miközben sztárrá vált a show-műsoraival – mindig igyekezett komolyabb kulturális tartalmat is előállítani. A YouTube-on végre azt csinálja, amit szeret, ha icipicit avíttan is.

Most egy még inkább régi vágású műsorral állt elő. A ferihegyi repülőtérre ment ki beszélgetni a várakozókkal. Alig kérdez, az emberek beszélnek, mégis izgalmas, érdekes, érzelmes anyag született, és ebben nem is a profi tévés, hanem a nagyszerű rádiós Friderikusz támadt fel. Ilyen műsorok régen éjszaka mentek, de százezreket láncoltak a rádió mellé. A nagy dobás az, hogy remekül megél ez a YouTube-on is, és külön hálás az ember a jó vágásért, a jó képekért és a nagyon jó érzékű szerkesztésért, mert a munka itt sincs elspórolva. Friderikusz örömjátékában nézőként is jó részesnek lenni.

• Reptéri történetek
• Friderikusz Podcast (YouTube)
• 5/5

–bg–

A harc újabb harcot szül

13 év, ennyit vártak az Avatar-rajongók az eredetileg hétrészesre tervezett sorozat 2. részére, A víz útjára. A rendező, James Cameron nem érte be akármivel, a nagy részben víz alatt játszódó film minden egyes képkockája óriási „wow” élmény lett. A látványra nem lehet egy halk szavunk se, kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla beszélni.

Izgalomból sincs hiány, a film rettentően soknak hangzó 192 perce alatt lehetetlen unatkozni.

Valami mégis hiányzott nekem a filmből. Az első részben teljesen lenyűgözött, elvarázsolt az a világ, amit Cameron teremtett. Ez a film sem kevésbé csodálatos vagy spirituális, ugyanúgy meg lehet találni a párhuzamot a valós világgal: az ember által elkövetett mérhetetlen rombolással, a természet és az őslakosok kiszorításával. Valahogy mégsem ütött akkorát.

Talán azért, mert ehhez a szemlélethez nem sokat tesz hozzá. Igen, tudjuk, kapcsolódunk a természettel, minden össze van kötve. De a film felét el kellett vennie a bosszúnak, a harcnak, ez a hollywoodi szellem számomra sokat elvett az élményből.

A pusztítás szomorú látványa helyett igencsak várom, hogy a harmadik részre hozzon valami új filozófiát, másféle megoldást, minthogy a természeti népek furfanggal legyőzik a gonosz betolakodókat. A harc csak újabb harcot szül, ezt ki is mondják a filmben, de nagyon remélem, a rendező más végkifejletet szán az Avatar-sorozatnak, mint amerre a mostani alapján tartunk.

• Avatar: A víz útja
• Látvány: 6/5
• Film: 3/5

_ÁJ_