Társadalmi látlelet, nevetni ér
Humorral teli a történet, a bőrünkön érezzük, mert körbevesz minket. Mégsem lett terhes a darab, mert jó dolog zseniális színészek előadásában röhögni azokon a fájdalmas vagy bosszantóan igaz dolgokon, amiket átélünk vagy átérzünk a mindennapokban.
A darabot Grecsó Krisztián írta, Máté Gábor rendezte. A karakterek a színészek nevét viselik, ami, ha gesztusként értékelendő, mindenképp megtiszteltetés. Egy házaspár otthonában vagyunk, a feleség zsidó származású baloldali pszichiáter, a férj jobboldali orvos, akinek nővére, Ági, a világbajnok ezüstérmes úszó. A vendégségbe megérkezik egy pár, majd később egy másik is.
A hol kínos, hol nagyon súlyos témák, melyek kissé didaktikusan jelennek meg a darabban, nem hagynak minket hidegen. Andrea és Szike fiai, hazafias apai nevelés ide vagy oda, Amerikában élnek, aminek okai között nemcsak a fényesebb jövő iránti vágy van, hanem valami sokkal tragikusabb is.
Napjaink karaktereinek archetípusait láthatjuk, némelyiket egészen konkrét, valóságos személyekhez köthetjük. Egy este alatt megannyi bűn és gaztett kerül elő. A káromkodást, obszcén kifejezések használatát indokolt esetben használhatónak tartom, és már másodszor tapasztalom itt, hogy a legentellektüelebb közönség az ilyen poénokon nevet fel a legjobban.
- 10 eszkimó
- Katona József Színház
- 5-ös alá/5
Rebró
Minden tinilány Wednesday akar lenni
Ha nem lett volna még elég nagy kultusza a Wednesday Addams jelmeznek halloweenkor, a Netflix új, Tim Burton által rendezett sorozata rátesz egy lapáttal a rajongásra: most már valószínűleg nem csak halloweenkor akarnak majd Wednesdayjel azonosulni a tinilányok.
A sorozat az Addams család kamaszkorba ért sarjának kalandjaira koncentrál. Wednesday a kitaszítottak sötét iskolájában folytatja a tanévet, miután eltanácsolják a „normi” suliból sorozatos kihágásai miatt. Eleinte persze gyűlöli a helyet – mint mindent a világon –, de hamar kiderül, hogy rejtélyes gyilkosságoknak esnek áldozatul a suli diákjai és a város „normi” lakói is, így Wednesday elszánt nyomozásba kezd, amit egyre jobban élvez.
A sorozat kellemes misztikus krimi kellő mennyiségű humorral és sötétséggel, némi Harry Potter-es utánérzettel, pont megfelelő kikapcsolódás az ilyen ramaty őszi időre. A karakterektől nem szabad óriási mélységet várni, bár kíváncsi vagyok, sikerül-e őket komplexebbé tenni a következő évadokban – meglepne ugyanis, ha nem készülne folytatás.
Ami kicsit zavaró, az az amerikai sorozatoknál megszokott toxikus viselkedés normalizálása – bár néhányszor elhangzanak a „jajj, Wednesday, ne használd ki a barátaidat, téged magadon kívül nem érdekel senki”-szerű mondatok, de ettől még megint sikerült azt sugallni a kamaszlányoknak, hogy
„legyetek szépen érzelmileg elérhetetlenek, akkor majd minden csávó odalesz értetek”.
- Wednesday
- Netflix
- 4/5
ÁJ
A szükséges legjobb
Az idén 28 éves Need for Speed autóversenyzős játéksorozat 3 év után jelentkezett új címmel, a Need for Speed Unbounddal.
A rajongók évek óta sírnak a széria aranykorszakát jelző Underground és a Most Wanted epizódok modern köntösbe bújtatott újragondolásáért, teljesült a vágyuk. Az Unbound egy nyílt világú versenysorozatot hoz nekünk (Lakeshore az idei helyszín neve), mely a fenti két epizód nappali és éjszakai küzdelmeit is elhozza nekünk.
A történet lényegtelen, az eddig talán soha nem látott újítás a rajzfilmszerű effektek alkalmazása a játékban. A karakterek, a gumiégetés füstje, az ütközések, és rengeteg más is mind rajzszerűek. Nagyon könnyű megszokni, sokat hozzátesznek az élményhez. Agyontuningolt Ferrarimból kiszállva tapsolok a fejlesztő Criterion csapatának, tökös húzás volt, meg kell hagyni.
A játék zenéje is szakított a korábbi epizódok hagyományaival, kifejezetten rap és elektronikus dalokkal lett feltöltve az album. Szokatlan, de nem feltétlenül érzem hibának, aki unja, úgyis a saját nótáit rakja be a játék alá. Összesen 143 autót vezethetünk és tuningolhatunk kedvünkre, a pármilliós kertvárosi Tibike és haverjai verdáktól az 1,3 MILLIÁRDos Bugattiig – csak hogy a tenderbárók is nincstelennek érezhessék végre magukat.
Az Unbound nagyon ügyesen egyensúlyozik, a napszakonként változó versenyekre nehéz ráunni. Az én polcomról már egy esetleges 40%-os infláció miatti éhezés sem fogja levenni a játékot. A játékot PlayStation 5 konzolon teszteltük.
- Need for speed
- 4,5/5
mm
