Nagy híre volt a 60-as évek közepe táján a neves prímás, Bura Pál halálának, aki a lóversenypályán, futam közben veszítette életét (Bura Károly testvérének a fia volt ő). A fáma szerint szívinfarktust kapott és leesett a kocsiról. Szegény kicsi fia végignézte, ahogy az apját agyontapossák a lovak és meghal. Felesége három gyerekkel maradt özvegyen. Szerencsére többé nem fordult elő ilyen baleset.
A cigányzenészek a 60-as évektől kezdve hódoltak e hobbijuknak. Egyfajta divat lett, amolyan elit szokás köreikben a kocsihajtás, a versenyzés. Azt megelőzően a lóversenyt szerencsejátéknak tartották, jártak is sokan közülük fogadni, míg végül egy bennfentes felajánlotta, mehetnének hajtani is. Kapva kaptak az alkalmon.
A hagyományos cigány mesterségek évszázadokon át vándorláshoz kötődtek, lovas szekerekkel járták a világot, a lovak iránti különleges szeretet talán e hagyományból ered. S noha a muzsikusok réges-rég letelepedtek, vidéken sem foglalkoztak lótartással, lám, a lovakhoz való vonzódás mindörökre megmaradt számukra.
Nyári Béla zongorista 1985-ben ment ki először a lóversenypályára. Horváth Zoltán, a kis Zoló vitte magával az ügetőre. Mára egyedül maradt, de annak idején sok híres muzsikusnak volt szenvedélye a hajtás. Többek között a tekintélyes Beke Farkas Gyulának, aki az Országos Szórakoztatózenei Központ Népzenei Osztályának volt a vezetője 1950 és 1976 között, és nagyapja volt a 100 Tagú Cigányzenekar vezetőjének. Halála után évekig rendeztek az ügetőn róla elnevezett emlékfutamot. Nyári Béla feltételezése szerint épp Beke ötlete volt az, hogy hajtsanak, ő utána mentek a muzsikusok. De szenvedélye volt ez Túró Jóskának, Bobe Gáspár Ernőnek, Patai Zoltánnak és azoknak is, akiknek csak a csúfnevét ismeri Nyári: a „Bögöly” apjának (Bögöly az új Rákfogó gitárosa volt), „Kacsaorrú Pista bácsi”-nak, „Nyesző”-nek. (Remélem, a rokonaik nem haragszanak meg Bélára, amiért nem tudja az anyakönyvezett nevüket!)
És kerületi ismert politikusok is hajtottak, akik akkor még csak zenészek voltak, mint Németh Ottó és Benga Oláh Tibor. Aztán zongoristák, Boros Gyuri, Boros Józsi. És hajtott még a cigányzenészek között Patai Zoli és Patai Ernő, aki akkortájt érkezett haza Németországból.
A muzsikusok számára külön rendeztek futamokat, amelyekre ugyanúgy lehetett fogadni, mint a hivatásosok versenyeire. Itt is a lovakra lehetett tétet rakni, de a hajtók kaptak helyezést és díjakat is.
Nyári Béla Borbély János istállójába kezdett járni, ahol megmutatták neki az alapokat, hogy hogyan kell közelíteni a lovakhoz, hogyan kell közlekedni közöttük. Aztán felültették egy kétszemélyes trenír kocsira, amivel a lovakat edzik – és ott ragadt. Korán reggel kellett kezdeni 3-4 kocsival edzeni a lovakat. Nagy szerelem volt ez a lovak iránt, mert a vendéglői muzsikálásból csak késő éjszaka jutottak ágyba, s már a hajnali órákban a pályán voltak.
Béla már 1985-ben versenyezhetett, és az első alkalommal 2. helyezést ért el. A cigányzenészek futamait, melyek Roma futamok néven lettek meghirdetve, az idősebb Horváth Zoltán Zoló prímás szervezte. Egy-egy futam általában neves prímásokról volt elnevezve. Szponzorokat is sikerült megnyerniük, akiknek jóvoltából a nyertes hajtók ajándékkosarat és serleget kaptak. De nem az ajándék volt számukra a fontos, hanem a dicsőség, amivel büszkélkedni lehetett.
Az új lóversenypályán, a Kincsem Parkban már nincsenek roma futamok, mert a régi hajtók meghaltak vagy kiöregedtek. Egy idő után nemcsak cigányzenészek, hanem tánczenészek, vendéglátósok, és nem is csak romák csatlakoztak hozzájuk. Ma egy-egy vállalkozásról vannak elnevezve a futamok, pl. Vörsas nevén már 25 éve folynak futamok, de van a Százéves és a Taormina étteremről is elnevezve díj. Ezek mellett a Kőbánya Box Club is ad díjakat.
Elvileg Nyári Béla is kiöregedett ebből a sportból, 71 éves, de neki ez olyan örök hobbi, amit addig szeretne folytatni, amíg a fizikai állapota megengedi.
És hogy szokott-e fogadni a lóversenyen? Nyári erre azt mondta, hogy olykor igen, de még sohasem nyert.
Nyitókép: A Kerepesi úti Ügetőpálya 1972-ben – Fotó: Gábor Viktor / Fortepan
