A múlt
A népirtás vagy genocídium sajnos az emberiség történetében nem egyedi. Azonban a II. világháborúban a cigányok, zsidók, melegek, politikai foglyok, bevándorlók és munkanélküliek ilyen szisztematikusan, alaposan megszervezett, munka- pénz- és időigényes kiirtása példátlan. A roma holokausztról sajnos keveset hallunk. Nem témája a magyar közbeszédnek, pedig közös traumánk.
„Cigánybűnözés”. Ismerősen cseng? Arra a tébolyult elképzelésre alapozva hurcoltak el 250-500 ezer európai cigány gyermeket, nőt és férfit a teljesség igénye nélkül Auschwitz-Birkenauba, Ravensbrückbe, Bergen-Belsenbe, Buchenwaldba, mely szerint a cigány ember örökli a bűnözésre való hajlamot.
Az elhurcolt vagy meggyilkolt emberek pontos számáról hazai és nemzetközi szinten is vita folyik. Az áldozatokról nagy részben csak egy név, egy születési hely és idő, illetve egyetlen sorszám maradt fenn. A magyarországi cigányok egy részének nem voltak iratai, vagy ha voltak is, azokat többnyire megsemmisítették. Az áldozatok nagy részének nem maradtak leszármazottjai.
Augusztus 2-án tartják a roma holokauszt nemzetközi emléknapját, mert ezen a napon gázosítottak el egy nap leforgása alatt 3000-4300 (a történészek álláspontja nem egységes) cigány beteg és idős embert, nőt és gyereket Auschwitzban. Magyarországról 5000-8000 cigány származású embert hurcoltak el. Itt a cigányoknak létesített leghíresebb és legnagyobb tábor a komáromi Csillagerőd volt. A cigány férfiak többnyire a fronton szolgáltak. Ahol a cigányok megsemmisítése utat talált, ott az a gyerekeket, nőket, időseket és betegeket érintette. A cigányok katonának jók voltak. Embernek már nem.
A cigányokat, hasonlóan a zsidókhoz, már a jóval korábbi vezetők, uralkodók is szabályozták. Mária Terézia például „új magyar”-nak nevezte a cigány kisebbséget, a cigány identitást nem létező fogalomnak tekintette. A gyerekeket vezetői felhatalmazással elvették a szülőktől és az állam nevelte fel őket. Ez a magyar politikai magatartás a II. világháború után sem szűnt meg, a kommunista éra SHSZNCS-nek, azaz „sajátos helyzetű szociális népcsoportnak” nevezte a magyarországi cigányságot.
A jelen
2015-ben Orbán Viktor Miskolcon arról beszélt, hogy a magyarországi kisebbséget – értsd: cigányokat – a mai napig nem sikerült integrálni, és azon mélázott beszédében, mit szólna Európa, ha Magyarország a cigányokat szeretné úgy elosztani Európában, ahogy Európa szeretné elosztani az akkor a kontinensre érkező arab menekülteket. Egy kis ugrás: kevesebb, mint egy héttel ezelőtt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig a döbbenetesen rossz iskolai kompetenciaeredményeket látva nem mulasztotta el megemlíteni, továbbra is integrációs nehézségek vannak, „ahol a cigány gyerekek száma magas, ott ezek a problémák magasabb számban jelentkeznek”.
Cigányokat ért rasszista sorozatgyilkosság a II. világháború óta nem történt Magyarországon egészen 2008–2009-ig, amikor is Kiss Árpád, Kiss István, Pető Zsolt és Csontos István 6 embert ölt meg, köztük egy ötéves kisfiút. A halálbrigád Molotov-koktélokkal füstölte ki a megtámadott családokat, hogy a házból kimenekülve fegyverrel tudják őket lelőni. Csorba Robikát az apja ölében érte a halál, egy golyó hatolt át apán és fián. Hogy kik támogatták a gyilkosokat, a mai napig bizonyosan nem tudjuk. Hogy a rendőrök, nyomozók hogyan hamisítottak bizonyítékokat, bizonyosan tudjuk, következménye azonban szintén nem lett. Csontos István, a gyilkosok sofőrje tavaly szabadult. Az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói kárpótlást, pszichológusi és orvosi segítséget nem kaptak az államtól. Európában hasonló tendenciák figyelhetők meg.
A cigány lakosságot rendszeresen érik pogromok, az állam vagy intézkedik, közbelép, nyomoz valamilyen szinten, vagy nem. 2023-ban egy cigány férfi gyilkosságot követett el Spanyolországban. A helyi nem cigány lakosság a cigányok lakta utcákban felgyújtotta a házakat, függetlenül attól, hogy az ott élőknek bármilyen köze lett volna a bűncselekményhez. Válaszul a spanyol állam a diszkriminációval kapcsolatos törvényeket szigorította. Több mint egy tucat család vesztette el az otthonát.
Romániában az elmúlt 30 évben több száz cigány családok által lakott házat gyújtottak fel „bűnözők elkergetése” okán, ami több alkalommal halálos áldozatokkal járt. A román állam ezeknek a cselekményeknek a rasszista indítékát nem ismerte el, felelősségre vonás a legtöbb esetben nem történt. A 2000-es évek óta az állam reakciója valamelyest javult. Hasonló esetek voltak és vannak Szlovákiában, Ukrajnában, Olaszországban, Franciaországban… A társadalmak legnagyobb része pedig hallgat. Cigányok, nem cigányok egyaránt.
Amikor a magyar politikáról, közéletről, a magyar társadalomról esik szó, gyakran felmerül bennem a költői kérdés, hogy a cigány kisebbségnek mibe is, hova is kellett volna integrálódnia az elmúlt 600 évben?! Ilyenkor, hogy kicsit ellensúlyozzam az elkeseredésemet, elkezdem összegyűjteni a fejemben azokat a dolgokat, amiket szeretek itthon. Mert vannak szép dolgok. Mert azért mégiscsak sok jó ember él még ebben az országban. Emberek, közösségek, akik azért dolgoznak, hogy megtanuljunk végre elfogadásban élni. Ilyen az Uccu Alapítvány is.
A jövő?
Az Uccu Alapítvány szervezésében augusztus 2-tól 7-ig lesz látható az Eltemetett igazság című kiállítás a roma holokausztról a Mátyás téren. A konténer-kiállítás 14 és 20 óra között tekinthető meg. A megnyitó augusztus 2-án 15:30-kor kezdődik. Szénási Szilvia, az Uccu Alapítvány igazgatója a kiállítást „megrázónak, felkavarónak, egyben fontosnak” nevezte. Céljuk a roma holokausztról való tudás átadása a megemlékezők számára. „Rendhagyó, interaktív tárlat a roma holokausztról. Bemutatja a holokauszt történelmi előzményeit, társadalmi és emberi nézőpontjait.”
„Célja, hogy az emberek megismerjék a porajmos történetét, megértsék a szabadság elvesztésének állomásait, a kiszolgáltatottság fokozódását, és hogy miként tették előbb megvetett, majd gyűlölt ellenséggé a kiszemelt áldozatokat, a romákat. Ez egy oktatási kiállítás, amelyben vannak interaktív elemek; akik látják a tárlatot, jobban megismerhetik a kirekesztés folyamatát és a mai feldolgozást. A kiállítás foglalkozik a holokauszt mellett a roma reprezentációval, a »roma gyilkosságokkal« és a magyarországi cigányság történetével is. A kollégák mindennap ott vannak a helyszínen, hogy a megemlékezők, látogatók kérdéseire válaszolni tudjanak. Méltó megemlékezést szeretnénk” – mondta Szilvi. A kiállítással egybekötött megemlékezést Ignácz Judit, az Uccu Alapítvány programigazgatója nyitja meg. Beszédet mond Pikó András polgármester, műsorral készül Varga Helena énekesnő.
Egy másik rendkívül fontos nemzetközi projekt is kezdetét vette itthon a témában. A DePART társulat (Decentralized Practices of Active Remembrance and Theatricalization) egy olyan audio-installációt dolgozott ki, amely aktív megemlékezési lehetőséget kínál résztvevőinek és befogadóinak az ún. emlékezet-őrség gyakorlatán keresztül. A „Ha mindenki meghallaná” egy köztéri utazó installáció, ami személyes levelek hangfelvételeit mutatja be a porajmos helyi történetében releváns egyik helyszínen, az egykori Óbudai téglagyár területén, ahol 1944-ben a holokauszt roma áldozatainak egy részét gyűjtötték össze.
Az üzenetekben az egykori áldozatokat név szerint szólítják meg ma élő roma (és adott esetben nem roma) közösségek tagjai: tudósok, aktivisták, művészek, szociális munkások, tanárok, fiatalok. A levelek írói hangjukat és személyes emlékezési gyakorlatukat adományozzák az installáció létező formátumához. Az audio-installáció megnyitójára várhatóan októberben kerül sor. A projekt célja, hogy megjelölje és visszaszerezze azokat a helyeket, amelyek elvesztették történelmi jelentőségüket, ahonnan kiszorultak az ott élő kisebbségek, ahol az elnyomás és erőszak eseményeit homály fedi.
A mű eleve konfrontatív. Azt állítja, hogy a közösségi emlékezetet megerősíthetjük azok hangján keresztül, akik ma küzdenek a romák jogainak előremozdításáért, illetve hangot advhat azoknak, akik ma is szenvednek az elnyomástól. A személyes és a közösségi emlékezés aktív formáját kínáló „emlékezet-őrség” szembehelyezkedik a történetírás és emlékezés merev módszereivel, közösségi munkával ideiglenes emlékműveket hoz létre, gondoskodik a múltról, és személyes felelősségvállalást ígér a jövőért.
Nyitókép: unsplash
