A TikTok a névválasztással jól ráérzett dekadens korunk dilemmájára: az angol ticktock az óra ketyegését jelenti (az online térben felnőtt X-Y-Z generációnak csak tiktok), a percek múlását jelzi, mondhatni, akár a károgó fenntarthatósági kritikusok: az utolsó óra előtti percek ketyegését.
A népi Kína ajándéka a világnak
Az oldal fejlesztője, a kínai ByteDance e névvel a platform fő jellemzőjére, a csak percekben mérhető videókra kívánt utalni, amikor 2018-ban átkeresztelte a musical.ly-t.
A TikTok kínaiul 抖 音, azaz dǒu yīn,
ami a Google-fordító szerint TikTokot jelent. Etimológiai kutatásunk itt végtelen ciklusba került.
2018 óta hihetetlen népszerűségre tett szert, százmilliók özönlöttek ide a Facebookról, Instagramról, YouTube-ról, 2021-re elérte az egymilliárd aktív felhasználót, ám sok állam – Indiától az USA-ig – nem nézte jó szemmel a népi Kínában működő vállalkozást, a saját területükön igyekeztek letiltani a szolgáltatást. Donald Trump volt a TikTok legnagyobb ellenzője, azt állította, hogy kínai kémprogram. Van, ahol teljesen elérhetetlen, van, ahol csak kormányzati eszközökről tilos használni.
Magyarország ebben is a saját útját járja, azokkal tartott, akik nem tiltanak, sőt a kormány és a Fidesz nagyon is kihasználja a TikTok lehetőségeit.
Hogy ez merő propaganda, agymosás, az pont ezen a helyen nem veri ki a biztosítékot,
ugyanis a tartalmak jelentős része itt is csúsztatás, ferdítés, félreértés, hazugság, és ember (fiatal ember, ők a célközönség) legyen a talpán, aki képes megítélni, hogy mikor igaz, amit lát, s mikor lódítás. De az ellenzék is ott van, így Józsefváros-Ferencváros képviselője, Jámbor András is, aki rendületlen szorgalommal próbálja a valóságot elmondani. És ő sem fél a kínai lehallgatástól, az ellenzéket nem a kínaiak hallgatják le, van (mondjuk, volt) nekünk Pegasus-botrányunk is.
A TikTok lépett időközben, mára a szerverei azokban az országokban vannak, ahol a felhasználói, most azonban emiatt Kína (is) korlátozza a belföldi elérését. Az oldalon ennek nincs nyoma, a felhasználókat nem zavarja a politikusok csatározása.
Nyugdíjasok is rákattanhatnak
A TikTok mellett szól, hogy tartalom szempontjából semmivel nem rosszabb a Facebooknál és a hasonló közösséginek csúfolt tömegoldalaknál.
Az, hogy most a TikTok a menő, szimplán korjelenség. Amikor egyes szociológusok elkezdték X, Y, Z stb. betűkkel jelölni az elmúlt 30(!) év generációit, miközben eddig évezredeken át 30 év volt a generációk (apák-fiúk) váltakozása, ez csupán a „felgyorsult” világot képezte le.
A világ persze nem gyorsult fel, a technológia exponenciális fejlődése azonban elérte azt a fokot, amikor már csak években mérhető a megújulása.
S mivel fogyasztói társadalomban élünk, ezért mindig a legújabb technológiára fáj az emberek foga, és eldobják a régi (3-4 éves) kütyüket. Minden évben már éjszaka sorban állnak az emberek az Apple üzletei előtt, hogy elsőként vehessék meg a legújabb iPhone-t, miközben az olyan maradiak, akik még 30 évben számolnák a generációkat, boldogan használják a 10 évvel ezelőtti telefonjukat. Akkor mi is gyorsult fel? Maga az élet, vagy a vágyak lettek felkorbácsolva?
A TikTok tehát most nagyon fut, és amikor elmondtam fiatal kollégáimnak, hogy nézegetem,
elhűltek, hogy mit keresek én a Z generáció tagjai között (szinte már liliomtiprónak éreztem magam szégyenemben),
merthogy nekem a boomerek oldalát, a Facebookot kellene nézegetnem inkább. Azt azonban soha nem nézegettem, mert zavarosnak, áttekinthetetlennek éreztem mindig, ahol másodpercek alatt süllyed kibányászhatatlan mélybe minden információ, hacsak meg nem osztom. Azt azonban nem szoktam, csak egészen kivételes esetben, mert a facebookos megosztás olyan, mint a pletyka, felszínes és fénysebességgel terjed.
Pedig a TikTok ugyanaz zöldben – bár inkább a videós oldalakra hasonlít a működése. A YouTube meg is irigyelte a sikerét, és most álló formátumú rövid videókkal próbálkozik, de egyelőre gyenge utánzat csak.
A gagyi a menő
Mihez is hasonlíthatnám a TikTokot, merthogy első pillantásra igazi kínai gagyinak tűnik. Számít-e, hogy hányan használják? Tényleg egy távol-keleti piac a legmenőbb találkozóhely, ahol legyek milliárdjai lepik el a dinnyelével áztatott asztalokat?
A TikTok elsősorban mobilos használatra készült. Ma a fiatalok (10–20+ évesek) mobilon élik az életüket. Még a családi asztalnál is a telefont böngészik, néhány éve a Facebookot, ma a TikTokot. Emlékszem egy srácra, aki edzés közben, két gyakorlat között is képes volt a mobiljára tapadni.
Már a Facebook elindította a gagyi forradalmát, amit legjobban az álló formátumú mobilos videó jelképez.
Ki az az őrült, gondoltuk régen, aki a filmkamerát fordítva tartja?
Úgy pont nem jó, kínszenvedés nézni, mára ez lett a standard, maholnap hollywoodi blockbusterek jelennek meg álló képkivágással. A TikTokon ezerszámra vannak felhasználói oldalak (mindenki nyithat saját oldalt, aki regisztrál, s máris tartalomkészítővé válik), ahol híres filmek kivágott jeleneteit láthatjuk, szigorúan álló kivágásban.
Meglepő, milyen rugalmas az emberi elme,
pár nap után észre sem veszi, hogy hiányzik a filmek négyötöde,
ami a szélesvászonról lemaradt. A szerzői jogok miatt ráadásul néha idétlen zene is van a hanghoz keverve, nehogy felismerje az algoritmus, de az emberi természet csodálatos, újabb néhány nap után már ez sem zavar. Ahogy a mindenféle idétlen szmájli sem, ami az amúgy is kicsi képet borítja, vagy hogy a kép ki sem tölti a képernyőt, mert még feliratok vannak felette. Sőt, sok esetben ketté is van osztva a kép, és amíg egy sorozat izgalmas jeleneteiben próbálsz elmerülni egy 3 x 2 centis kivágásban, alatta valaki tortát süt vagy festéket kever.
De úgy látszik, ez így jó, mert az új tartalmakat is hasonló igényességgel teszik fel. Ezek sokszor érdekes szituációk, vagy éppen valami csinálásának a felvétele, azonban soha nem jutnak a végére,
mielőtt kiderülne, hogy mi történt, mit alkotott a szereplő, véget ér a videó.
Folytatás pedig sehol. Néha van folytatás is, de azok is mintha egy picit előbb érnének véget, mint a kívánatos. De ebben a vágtató korban (ami öles léptekkel halad a feudalizmus felé) nincs idő megvárni a mondat végét, nem igaz? Az első szónál már intünk, hogy elég, és még a mondat vége előtt otthagyjuk a másikat, nincs idő a fecsegésre.
Hogy ezt a platform okozza, vagy egyszerűen csak ilyen közlési kultúra kezdett rajta kitenyészni, nem tudom. Az alapok Kínából jönnek, ott így videóznak a népek, az álló mobilt bámulva töltik napjaikat. Mindenki megoszt mindent, már nem számít semmilyen kommunikációs, filmes, újságírói szakismeret, a fogadó sem igényli, hiszen könyv vagy újság még nem volt a kezében, ki tudja, el tud-e olvasni, megért-e egy hosszabb szöveget, nézd csak meg a PISA-felmérések eredményét.
Mégsem teljes borzadály
Hogy borzadály, ezt a hozzám hasonló, élemedett korú egyének mondanák (30-tól felfelé), a TikTok-korosztály élvezi, hogy meg tud nyilatkozni. Az is elég, ha csak ül a mobil kamerája előtt (van ám élő csatorna is!), és ott „beszélget” a néha rápillantókra, akik közül páran még egy „szia, jó a séród” hozzászólást is elpöttyentenek. Ilyenből van rengeteg, némelyik még érdekes is, mert mondjuk egy pizzéria tésztapultját mutatja a kamera (nem is mobil, hanem ipari, de ez már munkahelyi TikTok), készülnek a pizzák egymás után éjjel-nappal.
Egy kínai lány a gyári szalagmunkájáról közvetít minden nap. Elektromotorokat tekercsel, már oda se néz, tíz perc alatt végez eggyel, pedig annyiféle tekercsből áll, és ha véletlenül újra őt hozza a kínálat (egymás után jönnek a videók, ha éppen nem keresel valamire rá), két nap múlva egy másik órában pontosan ugyanazt csinálja ugyanazzal a félmosollyal az ajkán. Először azt hittem, végtelenített felvétel, de nem, élő adás.
Ez nem rólunk szól már, akik nézzük, hanem róla, aki azért nem fog kiugrani az ablakon a monoton robotmunka miatt, mert közben a világ nézi, és ettől mégis valaki lehet.
Vagy ott van az amerikai férj, aki azért ment a TikTokra, mert senkivel nem tudta megbeszélni az önértékelési baját, hogy miért utasítja el a felesége annak ellenére, hogy ő szándéka szerint mindent megtesz, még mosogat is. Úgy döntött, a világnak mondja el, mi a baja – és ez valóban egy beteg világ jelensége, hiszen ilyesmivel eddig a papot, a pszichológust, a barátokat, a nagymamát kereste meg az ember, de most ezek
nem tudnak már választ adni, mert a saját gondjukra sem kapnak választ.
És vannak kifejezetten profi TikTok-csatornák is, amiből kiderül, alapjában nem is gagyi az oldal, tud mindent, ami az értékes tartalomhoz illik, még a nagy méretű, fekvő filmes formátumot is. Ennek ellenére
a jó tartalmak is maradnak a mobilos álló képnél (ez kell ide),
de legalább rendesen komponált képeket és nívós szöveget kapunk.
Ilyen például a magyar biológuslány, aki pillangókat tenyészt, néha pedig Petri-csészében bacikat a mobil üvegéről vagy a bolti kenyér héjáról. Vagy az angol nyelvész srác (PhD), aki az ősi nyelvek titkairól beszél, még a kiejtésüket is megmutatja. Érdekes hallgatni azt a pennsylvaniai fiatalembert is, aki egy amish közösségből szökött el, hogy szabad életet éljen, de szereti az ottmaradt családját is, s néha visszalátogat, ami azonban sokszor konfliktusok forrása. Van, aki hétköznapi hasznos jogi tanácsokat ad, mint egy fiatal magyar ügyvéd, ez sokaknak életmentő információ lehet nehéz helyzetben.
A legtöbben, miközben arcukat adják, a nevüket nem, fantázianéven szerepelnek – a magyar ügyvéd az egyik kivétel. Az ilyenfajta anonimitás az online jelenlét egyik jellemzője, engem még zavar, mert szeretem tudni a másik nevét, bár az is csak egy címke, de mégis, a valós történelembe ágyazott, a mostani generáció már nem agyal ezen.
Függőséget okoz, mégis magadban keresd az okot
Ezeknek az oldalaknak a legnagyobb veszélye, hogy könnyű rájuk cuppanni, és nehéz abbahagyni a nézésüket. Ki hogy van vele, nekem olyan, mint amikor vonatablakból bámulom az elsuhanó tájat, és egy-egy háznál, gyárnál, biciklisnél, tehéncsordánál egy pillanatra ott ragadok, s képzeletben bekukkantok a házba, hogy mi fő a konyhában, belesek a gyárba, lássam, hogyan kalapál a kovács, váltok két szót a biciklissel és füvet tépek a teheneknek, akik nedves orrukat nyomják a kezemhez. Ez is csak pár pillanat, mint a TikTok filmecskék. Azok ugyan nem maguktól pörögnek le előttem, kapcsolgatom őket (a mágikus távirányító effektus is jelen van), néha megállok az egyiknél, de soha nem lehet elég sokáig elidőzni még a szeretni való dolgoknál sem, hamar véget érnek.
A néző belelát mások életébe, csemegézik abból, amit elé raknak, és a vágy csak fokozódik, hogy újabb és újabb dolgokat láthasson
– és ebből szerezzen örömöt, miközben a saját lassan, néha bánatosan vánszorgó élete nem sok kielégülést ad.
Ez a kérdés persze ennél sokkal összetettebb, annyit azonban tudhatunk mára tudományos forrásokból is, hogy megoldása alapvetően a kezünkben van. A TikTokról is csak úgy lehet lejönni, ha az életünket rendbe tesszük, és felfedezzük, hogy az öröm nem kívül, hanem belül van. Úgy látom, amíg az ember magában nem rak rendet, addig a fiataloknak szóló bölcs tanácsoknak sincs fogantja, én nem is mondanék most ilyeneket, pedig összeszorul a szívem, amikor látom a mobil rabjait.
A tiktokos és egyéb függőségek okáról és a lehetséges megoldásokról ajánlanék egy videót – a TikTokot máris félretehetjük –, amiben a kanadai orvos, Máté Gábor beszél a kérdésről.
Nyitókép: Rawpixel / Flickr
