Egressy Béni és Tom Waits először 1850 márciusában találkoztak egy Gutenberg, akkor még Sándor főherceg téri kocsmában, ahová Egressy Béni csak ritkán nézett be, főleg akkor, ha nem a múzeum irányából igyekezett haza a Bródy, akkor még Sándor főherceg és a Szentkirályi, akkor még Ősz utca sarkán álló hajlékába.

Feleségével, született Kőnig Rozáliával egy kétszobás lakást béreltek az első emeleten, két cselédlánnyal, az egyik feleselős volt, a másik nagyon fiatal, még alig múlt tizenhat. A házimunkák java részét elvégezték, s ami Rozáliának maradt – aki mindent megtett, hogy tüdőbeteg férje békén alkothasson –, már nem volt az asszony terhére, csak itt-ott kellett letörölgetnie a port a könyvespolcokról meg a rozzant zongoráról, amit ideje lett volna már felhangolni, mert Buda ostromakor annyit ágyúztak, hogy az nem tett jót a húrok feszülésének.

Már megint harangoztak valahol. Egressy Béni lecsapta a tollat, kifreccsent a tinta. Így nem lehet dolgozni. Hol ágyúznak, hol harangoznak. Épp valami német opera librettójának a fordításán dolgozott, és sehogy sem jöttek ki a szótagok. Ott hevert mellette a kotta is, bele-belepillantott, megigazította a szemüvegét, és halkan dúdolni kezdte az áriát. No nem, ez így nem fog menni. Innia kell valamit. Rozál, a felesége, mindig a porokkal zaklatta, hogy most ezt kell bevenni, máskor meg azt kell bevenni.

Kabátot rántott, kilépett a sáros utcára, és a tócsákat kerülgetve elindult a Sándor főherceg téri pálinkamérés felé. Egy zsidóé volt a mérés, és két gyönyörű lánya töltögette ott a mérgező oldatokat mindenféle boldogtalan költő- meg színészfajzatok poharába. Akiknek nagy a szájuk, cifrán próbálnak öltözködni, de csak a szegénység süt róluk. Az, hogy hitelben isznak, és még a tintáért sem tudnak fizetni, amivel állítólag a halhatatlanságba császári és királyi menlevelet biztosító verses drámájukat kellene végre papírra vetni. Amelyből végre majd valami Erkel meg egy Egressy operát komponál.

Egressy Béni benyitott a pálinkamérésbe. A menlevélről neki is voltak fogalmai. Főhadnagyként maga is ott volt Komárom ostrománál, és a saját fülével hallhatta, ahogy a honvédek a Klapka-indulót dalolják, melyet épp ő szerzett. Komponistát aligha érhet nagyobb megtiszteltetés. Maga Klapka György írta alá a menlevelét, amelynek birtokában büntetlenül távozhatott Komáromból, mikor pedig a császár pribékjei véres bosszút álltak a szabadságharc tisztjein. Egressy kért egy nagy pohár pálinkát, fizetett és egy szabad asztalt keresett.

A magában üldögélő Tom Waitsszel akadt össze a tekintetük, és Tom a lehető legtermészetesebb mozdulattal mutatott az üresen álló székre. Egressy Béni először óvatosan letette a pohár pálinkát az asztalra, aztán kihúzta a széket és kényelmesen elhelyezkedett. Kivette a zsebéből a pipáját, s minthogy Tom Waits már bólintott is, rágyújtott. Az első szippantástól mindig köhögnie kellett, de tudta, hogy a második már benn marad. Fenébe ezzel a ronda köhögéssel, majd csak elmúlik egyszer. Tom Waits felemelte a poharát, mindketten kortyoltak, és Egressy úgy érezte, hogy neki kell megszólalnia.

Magyar az úr? Avagy német, kérdezte Egressy, s miután Tom szomorúan ingatta a fejét, rákérdezett: netán angol? Amerikai, mondta Tom Waits franciául, aki akkor már százhúsz éve ült ebben a pálinkamérésben és dolgozott a Christmas Card From a Hooker in Minneapolis című dalán, melyben egy volt nője azzal próbál pénzt kicsalni tőle, hogy.

Tom odahajolt Egressy Béni füléhez, és dúdolni kezdte az első sort. Egressy elismerően bólintott, és megemelte a poharát. Tetszik, mondta németül, mert hamarabb jutott eszébe a szó, mint franciául.

Színházi kórusokban énekelve Egressy Béni megtanult németül, franciául és olaszul is, csak épp angol nyelven nem kellett énekelnie soha. Sebaj, legyintett Tom Waits, ő dadog valamit franciául, ellesznek. Az első korty pálinka leért Egressy Béni gyomrába, meghozta a bátorságát, és legismertebb művét, a Szózat megzenésítését dúdolta Tom Waits fülébe. Tom nem értett magyarul, így fogalma sem lehetett róla, hogy Egressy Béni szinte kivétel nélkül a hangsúlytalan szótagokra helyezi a zenei akcentet. Fogalma sem lehetett róla, hogy magyarul mindig az első szótagra esik a hangsúly, ám a vérmagyar verbunkos pont nem oda sújt.

Tom Waits pontosan ezért nem hallhatta, hogy a zenei hangsúly Egressy Béni Szózat-megzenésítésében olyan szótagokra zuhan, mint a dnak, dületlenül, (böl)csőd, (maj)dan (sí)rod is (á)pol (eel-taa)kar. Tom csak a verbunk bólogatását hallotta, és futkosott a hideg a hátán. Szép, mondta franciául, mert előbb jutott eszébe, mint németül. Gonoszul kacsintott Egressyre, mert épp ekkor jelent meg a zsidó kocsmáros egyik szépséges lánya, hogy hozhat-e még egy pohár pálinkát, és épp kigombolódott az inge, látni engedve keblei halmának hullámzó satöbbi. Itt Tom Waits legyintett, mert azon a véleményen volt, hogy nem kell mindent kimondani. Legfőképp magyarul.

Egressy Béni eltette a pipáját, kiitta a poharát, és udvariasan jelezte, hogy neki mennie kell, otthon várja a felesége. Ja, Frau, mondta Tom Waits és legyintett. Adja át neki Küss die hand, mondta valami keverék nyelven, de ha megenged egy jó tanácsot, és itt hosszan Egressy Béni szemébe nézett. Talán nem hallott még Debály Ferenc Józsefről, erről a kiváló karnagyról, aki magyar származású, és bár a neve furán cseng, semmi köze ehhez a trónbitorló császárhoz, aki. Itt Tom Waits elhallgatott, mert tudta, hogy a legkoszosabb pesti kocsmákban is hemzsegnek a besúgók,

Ez a Debály Ferenc József, kérem, megkomponált egy himnuszt Uruguaynak. Aztán eladta ugyanezt a himnuszt Paraguaynak is. Hemzsegnek Dél-Amerikában a himnuszhiányos országok, amelyek másra sem vágynak, mint vigyázzállásban énekelni valami olyan szamárságot, hogy ők különbek bárkinél. Mert mi másról szólnának a himnuszok, kacsintott itt Tom Waits Egressy Bénire.

Javaslom az úrnak, hogy most azonnal hajózzon el Dél-Amerikába, hátha talál még valami olyan népet, amely épp most vívta ki szabadságát. Debály Ferenc József is csak akkor bukott le, amikor Uruguay az első fulballmeccsét játszotta Paraguayjal, és egymás után hangzottak el a himnuszok. Hangról hangra, és szóról szóra egyeztek. Az eltérések csakis abból adódhattak, hogy Debály Ferenc József közben berúgott.

Amikor e két azonos himnusz elhangzott, a két futballcsapat inkább levonult berúgni a legközelebbi kocsmába, és felfogadtak egy bérgyilkost, aki megöli Debály Ferenc Józsefet. Ő azonban ekkor már La Pázban próbálta eladni a himnuszát a frissen alakult Bolíviának, és minden bizonnyal sikerrel is járt volna, ha nem csípi meg valami ronda trópusi rovar, amelynek a csípése halálos.

Tom Waits itt legyintett egyet, és hátba ütötte Egressy Bénit.

Akinek maga remek librettókat írt ugyebár, úgy a Bánk bánra, mint a Hunyadi Lászlóra. Záróra, mondta a kocsmáros, szépséges lányai begombolták az ingjük elejét, és kitették a kézzel rótt számlákat a borragacsos asztalra.

Itt olvashatóak korábbi Borongók.

Képek: Urbán Tamás / Fortepan