Mocsok csoki mousse-ból

Guy Ritchie ugyanolyan stílusvédjegy, mint Wes Anderson vagy Tarantino, otthonosan mozog a brit társadalom osztályai között, és pár vonással képes felskiccelni a vándorcigánytól az 500 éves családfával a háttérben szivarra gyújtó főnemesig bárkit. Az Úriemberek, az ugyanilyen című 2019-es film leágazásának sorozata is kisujjból rázza ki ezt a kötelező feladatot.

Ritchie szokásához híven ironizál a büszke, de sokszor ügyefogyott, perverz nemességen, ahogy megyünk előre a sztoriban: a filmből megismert Horniman család birtokán mariskát termeszt a szervezett bűnözés, ezzel a helyzettel akar megbirkózni az újdonsült örökös (egyben sármos) Eddie (Theo James).

Az Úriemberek sokáig szimplán nagyon szórakoztató, Ritchie remek helyzeteket és karaktereket hoz össze, úgyis mint a 24 éves whiskyt, majd fékfolyadékos pancsolt pálinkát iszogató nemesek, a pap-maffiózó Gospel John (Pearce Quigley remekel) – számos ilyen Wes Anderson-szerű, érzéssel megrajzolt karikatúra van.

Akkor van baj, amikor a producer beleszeret a karaktereibe – a sorozat egy pontján ugyanis a szórakoztató jelleg mellé belép a súly. Belépne, ha Ritchie hagyná. Shakespeare-i ereje lehetne így az egésznek, de Ritchie visszatáncol, maradnak a gúnyolt, de mégiscsak tisztelt brokátok, a csoki mousse-ra polírozott mocsok, a tisztes brit vidék végül is tisztes arisztokratái, a végső soron mégiscsak tisztelt brit konzervatív miliő. Kár.

• Úriemberek
• Netflix
• 4/5

_dd_

Opel, vér, száguldás

Filmipari sorozatokban keressük az izgalmat, de az élet elhúz mellettünk egy piros Opel képében, ami vért szállít Budapest egyik klinikájáról a másikba megállás nélkül.

Ez egy végtelen sorozat, a YouTube-on látható, a főszerepben LightbarMarci, a szirénázva-villogva száguldó egészségügyi dolgozó, aki magával visz minket, s együtt törünk előre a budapesti csúcsforgalomban 6-7 perc alatt téve meg az utat az Üllői úti klinikáktól a Városmajori szívkórházig.

Minden út egy dráma, élet-halál kérdése, közben kisgyerek fekszik megnyitva a műtőasztalon, az orvosok a folyosón várják a vért vagy adják át a vérmintát elemzésre, és most Marcin múlik minden. Mintha tagja lenne minden műtőscsapatnak, de csak a kapuig vagy a műtő ajtajáig kell beszaladnia, majd vissza az autóba, továbbcikázni az ellentétes sávon, szétrebbenteni a pirosnál állókat.

Közben magyaráz, s megtudjuk, hogy 16:50 van, de még nem ebédelt, volt olyan napja, hogy 20 órán át tartott a munka, hogy egy tollvonással nőtt az ellátni szükséges kórházak száma 7 klinikával, hogy néhányan nem bírják és elmennek.

Az arcát nem látjuk, a kamera a kocsiból a forgalmat mutatja, és miközben az ismert utcákon ijesztő sebességgel vágunk át, rettenetes izgulunk, hogy baj nélkül odaérjünk, a baba és a rákos beteg műtétje jól záruljon. Dráma, írni nem lehet jobbat, lenyűgöző és vérfagyasztó.

• LightbarMarci (csatorna)
• YouTube
• 5/5

–bg–

Nyersanyag

Menő pesti művészcsapat érkezik egy kis faluba művészet által építeni közösséget a hátrányos helyzetű településen. Drámaszakkör cigány és nem cigány gyerekekkel, móka, kreativitás, egy új világba való belépés lehetősége csillan fel, a csipet csapat zombifilmet kezd el forgatni, melyben az apokalipszis elől egy másik bolygóra menekülés az egyetlen kiút.

Ki mit vinne az útra? A film egyik legcukibb szereplője, a pufók Palika egy uborkát vinne, „elültetjük majd, hogy legyen mit enni”, szól a tízéves forma, kiváló amatőr szereplő (ilyenekből bőven van a filmben). A projekt azonban meghiúsul, mivel pesti művészeink észlelik, hogy a polgármester uzsorakamattal tartja függésben az ő népét, sőt bűncselekményt is orrontanak, ezzel pedig nemcsak az alfahím polgármesterrel kerülnek szembe (Pál András mosolya vérfagyasztó), hanem a falu lakóival is, akiknek ingatag módon, de mégiscsak valamiféle biztonságérzetet ad az, hogy gombokért dolgozhatnak a polgi uborkaföldjén.

A művészek borítanak tehát, a polgit a rendőrség viszi el, de ezzel lőttek a kisboltnak és az uborkafarmnak is, a falu még nagyobb szegénységbe csúszik. Továbbgondolkodásra késztető filmet tett le az asztalra Boross Martin: mi a jobb, megaláztatásban, kiszolgáltatottságban élni viszonylagos biztonságban, vagy inkább emelt fővel vállalni a nyomort? Az utóbbi idők egyik legjobb filmjének végén Palika uborkája felemelkedik a ​talajról, majd tompa puffanással áll bele az agyagos földbe.

• Nyersanyag
• Vertigo Média Kft.
• 4/5

Bujdosó