Oláh Norbert képzőművésznek mérföldkő volt a 2015-ös év: a Romaversitas hallgatójaként először került közvetlen kapcsolatba a roma holokauszt kérdésével. A diákközösség Jávor Benedek EP-képviselő meghívására érkezett Brüsszelbe. Akkor, amikor Jávor Benedek és svédországi roma képviselőtársa, Soraya Post előterjesztették javaslatukat: az EU hivatalosan is ismerje el az augusztus 2-i emléknapot.

Bár a Cigány Világszövetség már az 1972-es párizsi kongresszusán nemzetközi emléknappá nyilvánította a gyásznapot, az Európai Parlamentben komoly politikai ellenállásba ütközött a kezdeményezés, mivel a szélsőjobboldali frakciók megpróbálták megakadályozni a javaslat megszavazását. A feszült helyzetben a delegáció tagjai megfogalmaztak egy röplapot, Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont (RSK) vezetője írt hozzá feliratot, Oláh Norbert megrajzolta, a jelenlévők pedig lemásolták és személyesen osztották szét az EP-képviselők között.

Ez a közvetlen és hatásos akció megtörte az ellenállást, és az Európai Parlament elsöprő többséggel fogadta el a határozatot:

Az óbudai téglagyárat jelölték ki az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után a fővárosi zsidók elsődleges gyűjtőhelyének, és 1944 novemberének elején indult meg a Budapest környéki romák szisztematikus összeszedése is. Innen hajtották őket tovább gyalogosan, majd marhavagonokban szállították németországi koncentrációs lágerekbe. Az óbudai téglagyár tehát a magyarországi soá és a pharrajimos

Mindkét kifejezés a nemzetközi szóhasználatban a zsidó és roma holokauszt szinonimája. Oláh Norbert szándéka szerint alkotása a kollektív emlékezet, a történelmi tapasztalat, valamint a kortárs reflexió szintézise.

A művész koncepciója szerint a kompozíció meghatározó elemei a dominószerűen egymásra dőlő betontömbök, amelyek a transzgenerációs traumák vizuális metaforájaként jelennek meg. Az egymásnak feszülő, instabil egyensúlyban álló elemek a történelmi traumák láncolatszerű továbbörökítésére utalnak, amely generációról generációra hat. A struktúra ugyanakkor egy megszakítható folyamatot is jelöl:

abban, hogy ezt a láncolatot megállítsák, és a kollektív lelki terheket ne adják tovább. Az emlékmű előterében függőleges kőtábla áll, amelybe egy tükröződő acéllemezt integrált. Ez a reflektív felület az önmagunkkal való szembenézés motívumát emeli be a műbe. A tükör sajátos optikája megfordítja az irányokat, ezáltal kétirányú értelmezési keretet ad: a látogató egyszerre tekinthet hátra a múltba, miközben saját pozícióján keresztül érzékeli annak jelenbéli hatását is a művész elképzelése szerint. A háttérben húzódó téglafal közvetlen történelmi utalás a roma deportálások kulcsfontosságú helyszínére,

A falat 371 darab tégla alkotja. A szám arra a történelmi tényre reflektál, hogy az auschwitzi cigány családi táborban (Zigeunerlager) 371 gyermek született, de egy sem maradt életben. Figyelemre méltó történelmi egybeesés, hogy éppen 2015-ben rendezték meg először a Roma Bátorság és Ifjúság Napját a Nemzeti Színházban, 371 csillag címmel. Az elnevezés már beépült a köztudatba, mivel azóta minden évben megtartják a megemlékezést a Roma Produkciós Iroda szervezésében.

A rendezvény az 1944. május 16-i hősies eseményeknek állít emléket, amikor az Auschwitz II– Birkenau Bille jelzésű cigány családi tábor foglyai

A téglákba vésett szavak asszociatív módon kötődnek a Pharrajimos emlékezetéhez: a nyelvi töredékek Gulyás Klára antropológus kutatása során rögzített interjúkból származnak. Az emlékmű megvalósulásának záró fázisa egy részvételen alapuló közösségi esemény, amely a fizikai építés aktusát szimbolikus és társadalmi jelentéstartalmakkal egészíti ki. A Beépülés rítusa című happening az emlékezés, az együttműködés és a személyes érintettség gesztusain keresztül kapcsolja össze a műtárgy létrejöttét a közösségi cselekvéssel. Az emlékmű részét képező, előzetesen elkészített és szavakkal bevésett téglák előbb a Holokauszt Emlékközpont Páva utcai intézményében voltak láthatók Az emlékezet útján – A roma holokauszt narratívái és lenyomatai című kiállítás installációjaként.

2026. május 10-én a résztvevők – művészek, szakmai partnerek, civil és kulturális szervezetek, valamint roma és zsidó közösségek képviselői – egy-egy téglát választottak ki az installációból. A kiválasztott téglákat elszállították az emlékmű helyszínére, ahol az építési folyamat részeként az alkotó és édesapja közreműködésével a fal szerkezetébe építették. Így a résztvevők nem pusztán szemlélői az emlékmű létrejöttének, hanem aktív alakítói.

Egy téglát magam is raktam a falba.

Nyitókép: Oláh Norbert