A körút felől indulunk el a Bérkocsis utcán, és mindjárt az első kereszteződésnél szembesülünk a múlt és a jelen (inkább jövő) városának találkozásával. A Bacsó Béla utca egy része sétálóutca, s már délelőtt tele van kint üldögélő, kávézgató, beszélgető emberekkel. Bulcsu Tamás szerint ez „baromi jó ötlet volt” és sokat nem is kellett rá áldozni, az autósoknak sem hiányzik ez a szakasz. És a Bacsó folytatása is zöldebb, barátságosabb, mint a keskeny, fák nélküli Bérkocsis utca, amin szinte állandó a kocsiforgalom.

Háttal az utcának

A Bérkocsis utcában rengeteg az új épület, mégis, mintha tagadnák a kapcsolatukat az utcával. A házak földszintjén nincsenek üzletek, szeméttárolók és garázsbejárók nyílnak az utcára az ablaktalan falakból, amiket legfeljebb egy érdekesebb burkolat dob fel valamennyire. Ilyen utcától elforduló házak épülnek másutt is a városban, itt azonban feltűnő, ahogy egymás után sorakoznak. Tegyük hozzá, a régi házak sem bővelkednek itt boltokban, ami meg van, az borzasztó állapotú.

„De hát mennyi üzletet tudsz kiadni egy ilyen autópálya mellett, mint a Bérkocsis?” – teszi fel a költői kérdést Fortvingler Éva. Lehetne a járdákat csinosítgatni, de az igazi dilemma az átmenő forgalom megszüntetése. Szerintük egy jó forgalomtechnikai tervvel és az autósok meggyőzésével – használják inkább a közösségi közlekedést – talán lehetne változtatni.

A nem igazán gyalogosnak való utcában az új házak beruházói mélygarázs helyett szívesebben építettek jóval olcsóbban földszintit az üzlethelyiségek helyett. „Nehéz jól belőni évtizedekkel előre, mi lesz a sorsa az utcának, de tény, a parkolókat nemigen lehet üzletekké alakítani utólag” – mondja Bulcsu Tamás. Ezzel kevesebb az esélye itt az olyan zöld és gyalogosbarát fejlesztésnek is, mint ami legutóbb a Práter és a Tömő utcában végbement.

A Bérkocsis utca persze sosem volt bevásárlóutca, hajdanán a fiákerek, konflisok, később a taxisok telephelye volt itt, istállók, kocsiszínek bújtak meg az udvarok mélyén, majd autógarázsok, akkor is, amikor már bérházak is épültek.

Bölcsőde a falak mögött

A Bérkocsis és Tolnai Lajos utca sarkán, ahol ma a Tücsök-lak bölcsőde modern épülete van, az 1920-as években még Füredy úr kovácsműhelye állt és egy hosszú kerítés (a Fortepanon látható a képe). De földszintes műhely és bekerített udvar volt még számos az utcában – egy ilyennek a helyén van az Auróra klímakertje is –, ezek helyén nőttek ki az elmúlt 20 év új házai.

Az Alföldi György, Bach Péter, Kisgergely Csaba és Vörös Tamás által tervezett, 2012-ben átadott bölcsőde kívülről visszaidézi az utca régi képét. Ma már nehezebben érthető, miért az iparos múltat idéző külső, de a tervezésekor az új házak jó része nem állt még. A bölcsőde utcától elfordulása azonban sokkal inkább érthető, mint ezeké a házaké, mert védelmet kell nyújtania gyerekeknek, és ezzel a stílusa sem áll ellentétben.

Fortvingler Éva szerint funkcionalista Alföldiék épülete, azaz a formája követi a funkciót, az épület alakja és kialakítása a rendeltetéséből, a használati célból ered. Itt a cél az volt, hogy legyen a gyerekeknek egy nagy kertje, ahol tudnak játszani, mozogni, „és ezt egyszerűen nem lehet az utca felé nyitni, mert ott nem madárcsiripelés van, hanem autóbrummogás”. Ezért nem takarták le a szomszédos tűzfalakat sem. Bulcsu Tamás a budapesti ablaktalan klinkertéglás transzformátorházakat hozza példának, amilyen nem messze, a Dob utcában is van, „tiszta, modern házak, onnan osztják el az áramot, ugyanúgy a város részei, mint ez a bölcsőde”.

Az egyszerű külső azonban nemcsak funkcionális, de finom a tagolása is, ahogy három lépcsőben kapcsolódik a mellette levő öreg házhoz. Elsőre dísztelen kerítésnek látszik, de az ablakok, a bejárat, az udvari kapu feletti áttörés, a jó arányok játékossá is teszik.

Fortvingler Éva tervezőként maga is hasonló megoldást választott volna, s Bulcsu Tamással a tájoláson tanakodtak, vajon nem lehetne-e másképp az elrendezés. De végül megállapították, ez a keleti tájolás ideális benapozást nyújt.

Csend, fák, napfény

A bejárati „páncélajtó” mögött egészen más világ fogad, mintha egy modern hegyvidéki villában járnánk. Az alsó szinten hat csoportszoba van a gyerekeknek, ezek a kertre nyílnak egy „üvegfalon” át.

A kertben meglepő a csend, csak némi motormormogás jut be az utcáról. 2012 óta a fák szép nagyra nőttek, pázsit a játékok, homokozók körül. A szomszédos bérház tűzfalát vidám falfestmény díszíti, a Tolnai utcai oldalon végig tárolók vannak a kerti munkához és a játékoknak. A gyerekek lényegében szinte a kertben élnek, amikor bent vannak, onnan is a kertet látják. Emiatt világosak is ezek a szobák.

„Az egyik cél az lehetett, hogy maximális legyen a kert területe, és amit ki lehet sajtolni ebből a telekből, azt a tervezők megtették”, mondja Bulcsu Tamás.

A ház belülről tágas és fényes, mindenhonnan, még felülről is jön be fény, a lépcsők és a folyosók is szélesek. Minden csoportnak van külön öltözője és előtere. Ez nagyon nem olyan, mint amikor én jártam oviba a 60-as években, és száz szülő tolongott a fogasokkal telerakott ételszagú folyosón féllábon állva öltöztetve minket.

Az emeleten van a konyha, mosószoba, iroda, de még egy közösségi szoba is van, ahol a szülőkkel találkoznak, itt kap helyet például a 0–3 éves gyerekeket nevelő családok ringató foglalkozása is. „Nagyon jó, hogy a felnőtteknek is ilyen nagy területe van”, jegyzi meg Fortvingler Éva.

Bulcsu Tamás részletekre hívja fel a figyelmet: az épület akadálymentes, lift megy az emeletre, a lépcsők mellett ott az előírt kettős korlát, amit kisgyerek és felnőtt is tud használni. A csoportszobák feletti rész pedig akár zöldtetővé is alakítható.

Alföldi Györgyék háza tehát egészen kiváló, de ezt a laikus csak akkor ismeri fel, ha belül is láthatja. Bulcsu Tamás és Fortvingler Éva persze látta az értékeit, ezért is akarták megmutatni, de az átlagembernek kívülről nehezebben értelmezhető, pedig szervesen illeszkedik​ az utcába, annak történetébe.

Fotók: Huszár Boglárka