A fiatalokat kérdezve a holokauszt szó jelentéséről megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem ismerik, sőt arról sem hallottak, hogy cigányokat is elhurcoltak koncentrációs táborokba, pláne nem arról, hogy az országban több településen helyben gyilkolták le őket.
Semmilyen ismeretük nincs a cigány történelem magyar vonatkozásáról, például Mária Terézia rendeleteiről, arról sem, hogy mióta élnek Magyarországon.
Semmit sem tudnak a cigány kultúráról, a cigányok létszámát viszont rendre túlbecsülik.
A filmről egyébként kevés szó esett, inkább azon voltak felháborodva, hogy miért kellett nekik ezt a filmet kötelezően megnézni, és miért nem olyan filmet vetítünk, ami a nem cigányok elleni támadásokról készül, illetve miért nem készülnek ilyen filmek. A Betyársereg és a Magyar Gárda joggal masírozik a cigányok által elkövetett bűncselekmények helyszínén, hogy felhívják a figyelmet a cigánybűnözésre – vélték a gyerekek.
Pontosan felsorolták mindazokat a bűntényeket, devianciákat, amiket az előítéletes többség hangoztat: a cigányok agresszívak, lopnak, lusták, iszákosak, élősködők, stb. Azt is elmondták, ők milyen sérelmeket szenvedtek el cigányoktól. Az egyik fiú elmesélte, hogy nem szolgálták ki őket a barátjával a dohányboltban, mert még egyikük sem töltötte be a 18. évét. Az üzlet előtt állt egy cigány gyerek, aki azt ajánlotta, menjenek vele egy másik boltba, ott kaphatnak cigarettát. A másik helyen több roma várta őket, elvették a pénzüket és a mobiltelefonjukat. Persze volt benne félelem, de a cigaretta utáni vágy felülkerekedett benne. A rendőrök ugyanazokat a kérdéseket tették fel neki, amiket én is: miért hallgattál rá, ha gyanús volt az a gyerek, te is ki akartad játszani a törvényt? Ha nem lett volna igényed a törvény megkerülésére, akkor ma is meglenne a telefonod.
A bűnt mindannyian elítéljük, de látni kell, itt a törvényszegés és törvénykerülés több módja is megjelent, amelyben érintettek voltak romák és nem romák egyaránt. Egy másik fiatal arról számolt be, hogy Borsodban élt korábban, és ott voltak cigány barátai, akikkel összejártak, és mindig nagyon jókat evett náluk, de itt Budapesten még nem találkozott egy normális cigánnyal sem, mert nincsenek a környezetében.
Volt olyan fiú,
aki igyekezett a cigányok védelmére kelni, a média felelősségét feszegette. Húsz emberből egy.
Ennek az egynek is kell örülni, nem? Szociológiai felmérések sokasága bizonyítja, hogy a magyar társadalom 86 százaléka előítéletes vagy rasszista, függetlenül az iskolai végzettségtől, hogy bal- vagy jobboldali, liberális gondolkodású, öreg vagy fiatal, nő vagy férfi.
Valóban, a média nagyon is hozzájárul cigányság közvélekedésben kialakult negatív megítéléséhez. Ha Mónika és Győzike show-kat láthatnak, ha a cigány bűnelkövetőket névvel és arcképpel mutatják, míg másoknak a személyiségi jogaikra hivatkozva nem ismerhetjük sem a nevét, sem a származását – ám nem adnak hírt a cigány értelmiségről, a művészekről.
Ha még véletlenül sincs pozitív kép róluk, nem várhatunk egyebet, mint azt, hogy betonbiztos megerősítést nyernek az előítéleteik,
és még véletlenül sem arról fognak elmélkedni, miért kerültek a cigányok közül olyan sokan „emberalatti” létbe. Ha mégis feltennék ezt a kérdést maguknak, készen kapják a választ a médiából, a szélsőjobboldali politikusoktól: mert a vérükben van.
Ha az oktatás végre foglalkozna a cigány kultúrával, ha a diákok megismerhetnék azt, hogy a cigányok milyen értékekkel járultak hozzá a magyar kultúrához, ha ismernék a cigányság részvételét a sorsfordító magyar történelmi eseményekben, talán árnyaltabb kép alakulna ki bennük a megvetett kisebbségről. Sokat nyomna a latba az is, ha játékfilmekben, televíziós műsorok vezetőiként vagy akár különböző szakterületeken szakértőként találkozhatna velük a néző.
Mindenféleképpen erre kellene törekedni.
