Először tisztáznunk kell, hogy mi is a Roma Bátorság és Ifjúság Napja. Ezen az évfordulón arra emlékezünk, hogy 1944. május 16-án az auschwitz-birkenau-i cigányláger foglyai összefogtak és fellázadtak fogvatartóik ellen, nem engedték magukat a krematóriumba hajtani.
Fontos ünnep ez a romák életében, mert azt üzeni számunkra, hogy a legkilátástalanabb helyzetben az egyetlen erő az összefogásban rejlik. És mikor nem volt a romáknak kilátástalan a helyzete? Történelmi tanulmányaim és emlékeim szerint olyan sohasem volt, és ez a mai napon is fennáll. Érzékeljük, tapasztaljuk a mindennapjainkban, hogy a mai (magyar) „fehér” többség a cigányságot kivétel nélkül a devianciával, a bűnözéssel azonosítja, függetlenül az egyének iskolázottságától, műveltségétől, életmódjától.
Egyre erősödnek az előítéletek, és politikai tőkét kovácsolnak a cigányellenességből. Parlamenti képviselői helyeket lehet szerezni a cigánybűnözés szó felhasználásával. A legbosszantóbb mégis az, amikor a mindennemű másság megbélyegzése ellen fellépő, a rasszizmust elítélő „fehérek” megnyilatkozásaiban is felfedezzük az előítélet mélyen megbúvó jelenlétét.
Ez a kiállítás ennek a lényegét fogalmazza meg vizuálisan az irónia kegyetlen fegyverét bevetve. A pop-art művészeti eszközeit alkalmazva brutális erővel szembesítik a művek szemlélőit önmagukkal, kényszerítik a cigányság nézőpontjával való azonosulásra. A kiállításmegnyitón Horváth Kristóf alias Színész Bob olvasta fel saját szövegét, majd egy rögtönzött workshop keretében a közönséggel közösen egy négysoros verset írtak a cigánybűnözés kifejezésre.
Majd bemutatta a Cigánybűnözők Művészcsoport tagjait: MC Lakatos Hunor, azaz Oláh Norbert, gróf Nagybányai Horthy Rolex Leonidasz pedig Szegedi Tamás színész-rendező neve a csoportban, míg Hádész Jr. Szegedi Tamás félelmetes nevű törpe pincser kutyája.
Fekete maszkban bújtak elő, Norbi bomberdzsekit, Szegedi Tamás bocskai felöltőt, nagy-magyarországos matricával a karján, nyakában hatalmas aranyláncon lógó keresztet viselt, és nem átallottak Hádész nyakába is aranyláncot rakni, melyre kettős keresztet függesztettek. (Az óriás aranyláncot kereszttel a dúsgazdag cigány maffiózók jelképeként értelmezhetjük.)
Az MC Lakatos Hunor maszkjának homloki részén egy nagy C betű, a fotón nem látható Árpád-sávos Nagy-Magyarország címer, szivárványos zászló. Gróf Nagybányai Horthy Rolex Leonidasz homlokán a magyar trikolór, a maszk egyik oldalán a szivárványos zászló, másik oldalán a cigány zászló matricája. Minden szimbólum ebben a kontextusban erőteljes jelentéstartalommal és üzenettel bír, melyek mindegyike megjelenik egy-egy alkotásukon is.
A kiállítótérben a bejárattól jobbra a cigánybűnözők manifesztumát, kiáltványát lehet olvasni. Kiemelem néhány fontosabb gondolatukat, ami a kiállítás létrejöttének kiindulópontja volt. „Ezennel ünnepélyesen kijelentem, igenis van cigánybűnözés! … A legfontosabb tulajdonsága mindezek felett az, hogy általában rendkívül zavarja a magyarokat. Ezekből kiindulva jutottunk arra a következtetésre, hogy a művészet cigánybűnözés.”
Mire utalnak ezzel a gondolattal? Megválaszolom: arra, hogy a többségnek általában azzal van a baja, hogy cigányok egyáltalán léteznek ebben az országban (is).
„Nekünk, cigánybűnözőknek fontos küldetésünk van: … Nem hagyhatjuk, hogy megkülönböztessék a magyarokat, mert nem tehetnek róla, hogy annak születtek. … Nekünk vannak rendes, fehér, magyar barátaink … E kifejezés megléte elengedhetetlen a magyar nép önértelmezéséhez és önértékeléséhez ... Senkit sem szeretnénk kirekeszteni a cigánybűnözés általunk művelt formájából, ezért bárki, származás, kor, nem, bőrszín, szexuális orientáció, testalkat, anyagi helyzet, vallási, világnézeti, vagy politikai hovatartozástól függetlenül csatlakozhat ügyünkhöz. Te is lehetsz cigánybűnöző!” Úgy vélem, nem szorulnak magyarázatra az idézett mondatok, a görbe tükörbe nézve ráismerhet mindenki a maga világára. A romák arra, amivel naponta szembesülnek, aki pedig nem a roma közösséghez tartozik, ezt látva talán nem fogja ránk többé, hogy túlérzékenyek vagyunk.
Fotók: Szabó Richárd
