Elhunyt a budapesti roma közélet és művészeti világ egyik fontos szereplője, Lakatos Nikoletta.

Mindig izgatottan várom a Bura Galéria kiállításait. Az itt bemutatkozó művészek alkotásai nem sorolhatók egyértelműen sem a magyar, sem a cigány kultúra keretei közé, mégis szervesen kapcsolódnak mindkettőhöz. Az alkotók sajátosan gondolkodnak a művészetről, nem megszokott kifejezési eszközökkel dolgoznak. Az egyedi látásmód teszi műveiket a kortárs művészetben különösen figyelemre méltóvá. Ebben a térben a női alkotók jelentős megbecsülést kapnak, emellett szintén nem lehet szó nélkül elmenni.

Akik azt gondolják, hogy lehetetlen újat mondani a romaság megéléséről, a női identitásról, egyáltalán arról, kik is vagyunk, látogassanak el a Bura Galériába, ahol Horváth Anita fotóművész Igyekszik az ember lánya című tárlata látható. Az alkotót kérdeztük többek között pályakezdéséről, az egyetemen szerzett tapasztalatairól, a hétköznapok sérelmeivel szemben a művészet erejéről.

Bura Károly (1881–1934) cigányprímás a Kőfaragó utca 5-ös számú ház első emeleti lakója volt egykor, róla nevezték el a 4 éve nyílt józsefvárosi galériát. Végrendeletében meghagyta, hogy otthonában múzeumot alakítsanak ki. Közel 100 év múlva az épület földszintjén a Józsefvárosi Önkormányzat lehetőséget adott a Roma Parlamentnek egy galéria kialakítására. Múzeuma a mai napig nincs a romáknak, holott az évszázadok alatt felgyülemlett tárgyi emlékeket, szellemi értékeket már régóta szeretnénk a nagy nyilvánosság elé tárni. De legalább van galéria, amiben a progresszív roma képzőművészek bemutathatják alkotásaikat. Egy-egy kiállításmegnyitóra tömegesen érkeznek idősek és fiatalok, romák és többségiek a város minden szegletéből. Így volt ez Horváth Anita fotós-képzőművész tárlatának megnyitóján is.

Elindult az Opre Roma! (Fel, cigányok!) roma hét Józsefvárosban. A megnyitón néhány tömör beszéd után a kultúra vette át a főszerepet. Voltak minikoncertek, és a szervezők egy versfilm-csokrot is átnyújtottak a megjelenteknek.

Négy fiatal női alkotó mutatta be munkáit a Burában a múlt héten; a kis galéria falaira képzeletbeli világok, álmok, elvágyódás és az emlékezet mintázatai vetültek.

Oláh Norbertnek, a Bura Galéria művészeti vezetőjének terve alapján épül Óbudán a roma holokauszt – Porrajmos – áldozatainak emléket állító köztéri alkotás.

Dilinkó Gábor műveiről és életéről szóló tárlatot néztünk meg a Bura Galériában.

Új koncepcióval hasít az immáron Bura Galéria névre hallgató, korábban Bura Károly teljes nevét viselő kortárs képzőművészeti eseményhely. A most záruló évadban két kiállítást rendeztek, a Te nem vagy olyan című, roma nők helyzetét taglalót, valamint a Cigánybűnözők címűt. Az első súlyosabb és karcolóbb hatású, a második szemtelen és ironikus, viszont mindkettő igen progresszív. A Bura Galéria egyik lelkével, Oláh Norbert festőművésszel beszélgettünk.

Ezzel a címmel invitált a Bura Galériába az újonnan alakult Cigánybűnözők művészcsoport a kiállításuk megnyitójára. Vajon mely művészek rejtőznek a titokzatos művészcsoportban? Micsoda pimaszság egyenlőségjelet tenni a művészet és a cigánybűnözés közé! Tényleg csak sima pimaszság? Vagy provokátorok, akik a „fehér” többséget szólítják meg ilyen módon? Ráadásul a megnyitót a Roma Bátorság és Ifjúság Napjára időzítették, talán nem véletlenül.