Pikó András volt a vendége a Partizán 60 közéleti műsornak. Az adásban Gulyás Márton műsorvezető kérdezte a polgármestert, az alábbiakban a beszélgetés összefoglalója olvasható.
Gulyás először is Pikó április 20-i, a Mércén megjelent írásának hatásairól kérdezett. Ebben a publicisztikában a polgármester az ellenzéki oldal politizálásának hiányosságaira mutatott rá.
Pikó elmondta, nem érkezett az ellenzéki politikusoktól érdemi reakció a cikkre, amelyben többek között arról ír, hogy a Fideszt nem lehet csupán pártpolitikával legyőzni, az ellenzéknek egy kiépült társadalmi rendszerrel kapcsolatban kell alternatívát nyújtana, de ehhez
kommunikációt, együttműködést, szolidaritást kell teremtenie, és bizalomépítést kell megkezdenie.
Szerinte az elmúlt 10-15 év az ellenzéki oldalon ezzel ellentétes volt. Megosztotta azt a tapasztalatát, mely szerint még mindig extrémnek számít, ha egy civil belép a pártpolitikába, de az ellenérzés kölcsönös, és így nem tud létre jönni egy hálózat, ami a társadalmi ellenállási mozgalom alapja lehetne.
Eljött az igazság pillanata
Szerinte most van az igazság pillanata, és már nem lehet visszatérni ugyanazokhoz a gondolatokhoz, megoldásokhoz a negyedik 2/3 után, amik köré az ellenzék a politizálását építette, és habár még tart a nagy kudarc feldolgozási folyamata, egyértelmű, hogy nem lehet ugyanazt a politikát folytatni. Pikó meglátása szerint az, ahogy ők működtetik az önkormányzatot, országosan is példa lehetne az ellenzék számára:
„a részvételi, bevonó, testközeli politikai működésre való átállást kéne erőltetnie az ellenzéki politikusoknak,
mi a választókra szeretnénk úgy tekinteni, akik képesek és akarnak is a közélettel foglalkozni, Orbánnak pedig pont az a célja, hogy emberek passzívak maradjanak, olyanok, akik nem képesek és nem is akarnak a közügyekbe beleszólni”.
Az ellenzék stratégiájáról azt mondta Pikó, szerinte hiba volt az kormányzati korrupció állandó emlegetése: „azt mondták, hogy kíméletlenül utánamegyünk minden visszaélésnek, mindenkit felelősségre vonunk. Én is mondtam ilyet, de hozzátettem azt is, hogy mennyit spórolunk azzal, ha lefejtjük a fideszes pénzszívó polipokat. Megmondtuk az embereknek, hogy a pénzt rájuk fogjuk fordítani, ebből csinálunk majd befogadó óvodát, lakásprogramot”. Szerinte a választó, hallva az újabb és újabb korrupcióellenes dörgedelmeket, csak annyit kérdez, miért lesz jó neki, ha lebuknak a korrupt politikusok:
„azon kívül, hogy nagy felfordulás lesz, nem nyer semmit, a közvélekedés pedig egyébként is az, hogy mindkét oldal úgyis lop.”
Szerinte egyébként a józsefvárosi példa nem adaptálható egy az egyben a fővároson kívüli Magyarországra, mert a nyolcadik kerület egy zárt, jól körülhatárolható 80 ezres város, és egy aprófalvas régióban nagyon mást kell csinálni, mint a jól átlátható és bejárható kerületben.
Pikó szerint Márki-Zay Péter Civil Pártjának nincs keresnivalója az ellenzéki térfélen: „már eddig is volt 6 ellenzéki pártunk, de ha mélyen magunkba nézünk, akkor azért nem tudjuk megmondani, hogy ezek közül
melyik a valóban életképes; mondjuk három, a DK, a Jobbik és a Momentum – talán”.
Ez akkor fog kiderülni szerinte, ha a pártok külön indulnak az Európai Parlamenti választáson:
„lássuk, hogy milyenek valójában az erőviszonyok, aki kihull a rostán, vonja le a megfelelő következtetéseket”
– mondja. Az a társadalmi szövetségkötés, mely felé Pikó vinné az ellenzéki politizálást, szerinte nem látható Márki-Zay pátjában. Szerinte nem ott vannak a hibák, ahol Márki-Zay gondolja: „neki kellett volna lennie az összefogás zászlóvivőjének, első emberének, megtestesítőjének, és ehhez képest arról beszélni, hogy legyen neki egy 7. frakciója, és mi lesz utána, az közvetlen üzenet arra, hogy
nem bízik magában, és nem arra készül, hogy egy országot kormányozzon,
hanem csak a politikai túlélését akarja bebiztosítani”.
Meddig működik a fideszes szalámitaktika?
Szerint a Fideszt az érdeksérelmeket elszenvedett különféle csoportok összefogásával lehetne legyőzni, de ez egyelőre várat magára: „ha Pintér Sándor megteheti, hogy egy ilyen tanársztrájk után szimpla fenyegetéssel fizesse ki a pedagógusokat, az olyan akció, amire kell, hogy érkezzen valamilyen reakció, de még nem érett meg a helyzet arra, hogy a tanárok összeálljanak a mérnökökkel vagy az egészségügyisekkel”. Szerinte az Orbán-rendszer úgy működik, hogy minden egyes döntésével érdeksérelmet okoz, sőt, erre még „rá is gyúr”. Pikó szerint ez az egyetlen pont, ahol az ellenzéknek, a társadalomnak van keresnivalója:
„csak addig tud fennmaradni ez a rendszer, ha tovább képes működtetni a szalámitaktikát, melynek lényege, hogy mindig meg tudja oldani, hogy egyszerre csak egy hátrányba hozott csoporttal álljon szemben: ha a tanárok mellett mások is kiállnának, akkor a hatalom majd máshogy fog viselkedni”.
Szerinte az ilyen összeszövetkezésre nem a pártok fogják kiadni a parancsot, ez nem a politika által konstruált folyamat lesz, hanem a társadalmi valóság fogja kikényszeríteni, hogy „a bajba került szakszervezetek, hivatásrendek elkezdenek egymással együttműködni, és akkor megjelennek körülöttük tudományos műhelyek, művészeti csoportok vagy akár önkormányzatok, akik azt mondják, hogy az ilyen együttműködésben, ellenállásban látnak fantáziát”.
Gulyás arról is kérdezte Pikót, vajon van-e értelme egyeztetésre hívni a kerület előző, fideszes vezetőit, Kocsis Mátét és Sára Botondot.
Pikó szerint
ha továbbra sem változtat a józsefvárosi Fidesz az eddigi hozzáállásán, akkor a 2024-es önkormányzati választásokon újra veszíteni fognak,
ezért lenne nekik is érdekük, hogy kialakítsanak néminemű kommunikációt a jelenlegi kerületvezetéssel. „Látszik, hogy amit csinálnak, arra már nem vevő Józsefváros, gyökeresen megváltozott egy csomó minden, erre pedig reagálni kellene, az nem elég, hogy a Pikó betelepíti a hajléktalanokat; ha csak ilyen blődségre képesek, az nem lesz elég”. Pikó nem látja, hogy a Fidesz megerősödött volna a kerületben, hiszen az országgyűlési választásokon Jámbor András több szavazatot kapott, mint fideszes kihívója, Sára Botond.
Mi ezt máshogy érzékeltük:
Kocsisról azt is elmondta Pikó, hogy 2019 márciusában az előző polgármester még úgy gondolta, hogy nagyszerű dolog lenne, ha a hatósági ellenőrzési jogokat megkapnák az önkormányzatok a nemzeti dohányboltok és az éjjel nappal nyitva tartó boltok fölött, de Pikóék győzelme után Kocsis visszavonta ezt a javaslatát.
„Van két képviselőnk a parlamentben, meg fogom kérni őket, hogy nyújtsák be a Kocsis eredeti javaslatát, Kocsistól pedig azt – ha eljön egyeztetni –, hogy magyarázza meg, miért állt el ettől az ötlettől, és megkérem, legyen kedves, álljon az egykori javaslata mögé” – mondja Pikó.
Hatalmi üzenőfalak a helyi ellenzéki médiumok is
A beszélgetés következő része az egységes ellenzéki média nemlétének okait firtatta, és azt, hogy miért nem sikerült a meglévő önkormányzati felületek összekötése. „Jónak tűnt az ötlet,
de mi van, ha az ellenzék által dominált felületek is olyanok, mint a Fidesz médiája, tehát hogy a helyi hatalom üzenőfüzeteként működnek?”
Ez egyébként szerinte nem azért van így bizonyos helyeken, mert ne volnának demokratikus szelleműek ezek a helyi politikusok, hanem mert „frusztráltak attól, hogy milyen pofátlanul nyomul az állami propaganda. De ha nem ragaszkodnának foggal-körömmel minden nyilvánosságszelethez, akkor meg lehetett volna csinálni egy ilyen közös platformot”.
Ezen a ponton adott egy piros pontot lapunknak is: kevés olyan van, mint a Józsefváros Újság, ahol sem formális, sem informális hatalma nincs a városvezetésnek. Néha még a polgármestert sem kérdezik meg bizonyos ügyekről, de nem az a válasz, hogy kirúgom a főszerkesztőt, hanem olvasói levelet írok, amit az újság lehoz” – mondja Pikó.
A kompromisszumkész vs. a balhés
A fővárossal való viszonyt Pikó bonyolultként jellemezte: „azt gondoltam, hogy Karácsony Gergely a hozzám legközelebb álló ellenzéki nyertes. Szolidáris városról, lakhatási válságról beszéltünk, segítő városról. De van egy habitusbeli különbség,
Gergő inkább a kompromisszumok művésze, én meg ugrok mindenre, balhés vagyok.
Más a politikai szocializációm; ha a politikai karriered egyből azzal kezdődik, hogy rád küldik a rendőrséget, akkor nem békegalamb leszel, hanem harcos”. Szerinte bármely ciklus első két évében kell meghozni az összes konfliktusos és nehéz döntést, de Karácsony középre pozicionálta magát: „onnan nem lehet harcolni, konfliktusokat vállalni”.
A kettejük közötti nézetkülönbségek szemléltetésére Pikó a Tarlós Istvánnak adományozott díszpolgári címet idézte fel, amit Pikó szerint a korábbi főpolgármester nem érdemelt volna meg, de más ügyek is szóba kerültek: „vajon miért kellett kihátrálni a Tiborcz-adó bevezetéséből, miért kellett nagyon gyorsan egyezséget kötni a kormánnyal a stadionstop után?” – kérdezi.
Teljesítményt is lát azért, felemlegeti, hogy a fővárosi cégek összevonásával több milliárd forintot spórolt meg a fővárosi önkormányzat, és a járványkezelése is sokkal jobb volt a fővárosnak, mint más önkormányzatoknak. Karácsony miniszterelnök-jelölti indulását azonban nem támogatta Pikó:
„ha valaki miniszterelnök-jelölt akar lenni, akkor szükségszerűen fel kell áldozni a főpolgármesterséget.
El kell jutnia egy politikusnak addig, hogy kiállítsák a bizonyítványát, ez pedig mindig a következő választásokon történik meg. Ha újraválasztják, utána jöhet a következő osztály, 2 évnyi főpolgármesterség után nem szerencsés belevágni ilyenbe” – vélekedik.
Mindemellett támogatná Karácsony újraindulását a főpolgármesterségért, de úgy véli,
ezt mindenféleképpen meg kell előzze egy előválasztás.
Pikó felidézte, hogy a Blaha Lujza tér felújítása kapcsán is voltak nézetkülönbségek: „voltak nagy meccsek, azt sem mondom, hogy mindet megnyertük, de ha mi vitatkozunk, akkor az a keret, hogy két szegény ember vitatkozik, nagyon kevés pénz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minden szempontot ki tudjunk elégíteni. Ez nagy frusztráció, s mi azt szoktuk csinálni: oké, ha ti nem tudtok adni, akkor majd mi kifizetjük, ahogy a Somogyi Béla utca felújítását is most, és ki fogjuk fizetni a 80 milliós zebrát is az Orczy úton; ez eredetileg úgy volt, hogy főváros állja a felét, de aztán mégsem jött össze, nem volt rá pénzük” – mondja.
Végül a kerületi hajléktalankérdés került szóba, és Pikó elmondta, szerinte az előremutató dolog lenne, ha a főváros rendelkezne egy olyan koncepcióval, amely a jelenlegi terhet (túl sok hajléktalanellátó intézmény koncentrálódik a nyolcadik kerületbe) jobban szétterítené, dekoncentrálná:
„szolidárisnak kell lenni azokkal a kerületekkel, melyek történelmi okokból ebből a feladatellátásból többet vállalnak.
Ezért van az, hogy a szolidaritási alap az én kezdeményezésemre bekerült a fővároshoz, és ha minden jól megy, 300 millióval el is fog indulni”.
A hajléktalanná válás ellen pedig Pikó a bérlakásépítési- és felújítási programot hozta fel: „a vagyonterveket elfogadtuk, ütemesen jól haladunk, 160 lakás felújítása van kivitelezés, közbeszerzés vagy tervezés alatt, 80 lakást tettünk már lakottá azáltal, hogy megpályáztattuk”.
Elmondta, hogy a kerületi lakásrendeletet oly módon alakították át, hogy a rászorulók minél hamarabb kapjanak segítséget: „ez megelőzheti a hajléktalanná válást, nem fogunk senkit kilakoltatni addig az utolsó pillanatig, amíg van esély arra, hogy lakásban tartsuk őket segítéssel vagy bármi mással, nyilvánvalóan ez az egész közösség érdeke is” – mondja Pikó András.
Nyitókép: Youtube / Partizán
