A Szigony körutat a kerület történetével foglalkozó városépítészeken kívül alig ismerik, de nemigen olvashatott róla a korabeli újságolvasó sem. Pedig ez lett volna az a közlekedési csatorna, ami köré az új Józsefvárost képzelték el a tervezők. Az 1960-70-es évek modernnek nevezett várostervezése a makettasztalon jól mutató épülethasábok százairól szólt keleten és nyugaton egyaránt. A szocialista országokban ez inkább politikai kérdés volt, s nem is indokolatlanul – tömegeknek kellett méltó lakáskörülményeket teremteni.

Ám amíg a nyugati befektető terjeszkedését fékezte a demokratikus rendszer, és ellenállásba ütközött, ha ész nélkül le akarta rombolta a régit, Magyarországon az állampárt vezérelte az átalakítást, és a pártvezetés kevés megértést tanúsított a régi világ emlékeivel szemben. Így amikor Józsefváros megújítására került a sor, nem volt sok szava az építészeknek és városvédőknek: a százéves város közepébe hatalmas lakótelepet terveztek.

Városrombolás, városmegújítás, városrehabilitáció

Alföldi György, a Rév8 Zrt. – Józsefváros városfejlesztési cége – akkori vezérigazgatója ezt mondta 2002-ben a Népszabadságnak: „Harminc évvel ezelőtt készült egy olyan koncepció, ami egy körút kialakításával számolt a Rákóczi úttól az Üllői útig. E szerint a Szigony utcai lakótelepen futó szakaszának szélességében vágták volna át a VIII. kerületet. A széles út megépítése végül elakadt, mint ahogyan a lakótelep építése is félbemaradt.” 

Batár Attila építész 2007-ben pedig ezt írta a Beszélőben: „Ahhoz, hogy az összekötő út működjön, egész negyedeket kellett volna lebontani. De minek? Már működik két körút a közelben, egy harmadik nem szolgálna semmit. De a letarolás révén számos háztömb elbontásra került, hogy helyébe behemót paneltömbök kerüljenek, és nyomasszák a környéket.”

Batár Attila az akkor még alig kibontakozó Corvin sétányt is hasonló rombolásnak látta, de ma már azért jól látszik, itt azért nem szocialista egyenlakótelepről van szó. A régi városkép ugyan eltűnt, mégis igyekszik szervesen illeszkedni a város szövetébe. A Corvin-projekttel egyidőben indult a Magdolnanegyed megújítása is, ami egészében megtartotta a régit, rehabilitálta, újra életet adott neki. A 70-es években azonban nem voltak figyelemmel városszerkezetre, városszövetre, stílusra, hangulatra, hagyományra, és ha kitart a pénz, nemcsak a Losoncinegyed egy része válik stílustalan háztömeggé, hanem a Csarnok- és Magdolnanegyed jól élhető történelmi része is, egészen a Rákóczi útig.

A lakótelep védelmében azért fontos megjegyezni, hogy ezen a területen – mint ahogy a Corvin sétány helyén is – túl sok végletekig leromlott, egészségtelen, az emberi életre alig alkalmas lakás volt, amin nem volt mit felújítani, és a lakótelep ma is sok ezer embernek ad kényelmes otthont. Csak éppen Józsefváros közepén nem lenne helye a panelnek, hanem a várost kellett volna úgy megújítani, ahogy azt például a szomszédos Ferencvárosban tették a 90-es évek elején.   

A mi kis Madách sugárutunk

Hamvába holt szépreményű út máshol is van Budapesten. A Madách tér valójában az 1900-as évek elejétől dédelgetett Madách sugárút kezdete, ami azonban a diadalívet formázó vöröstéglás Madách-házak alatt véget is ér. Az ok ugyanaz: nem volt pénz arra, hogy a fél VII. kerületet lebontsák emiatt. Pedig nem is panelházas lakótelepről volt szó, hanem inkább a Corvin sétányhoz hasonló magas minőségű városmegújításról. 

Mester Árpád a Budapest folyóiratban 1981-be adott képet arról, milyen lett volna a Szigony körút. A lakótelep egyik tengelye a Práter utca volt, a „másik tengely, mondhatnánk, művi (még soha nem volt): az új, úgynevezett Szigony körút. Azért kapta egyelőre ezt a nevet, mert nagyjából a Szigony utca mentén alakul ki. Az új körút szerepe a távoli jövőben fog majd kibontakozni – a rekonstrukció kiterjesztése során a Józsefvárosban és az ettől északkeletre fekvő városrészekben, illetve a Ferencvárosban. Addig gyűjtő útként szolgál a Baross utca és az Üllői út között, és több száz autóparkolóhely létesítésére ad lehetőséget.”

A Szigony utcai hatalmas parkolóban állva elképzelhetjük, milyen széles, legalább hatsávos út szelte volna át Józsefvárost, sőt Ferencvárost is, összekötve a Soroksári utat a Rákóczi úttal, és ezzel megnyitva az átmenőforgalom előtt a szabad utat. Autók ezrei hömpölyögnének a panel szalagházak között, koszlott aluljárókon át surrannánk át az út egyik oldaláról a másikra, szmog ülne a házak felett, és ez lenne a város egyik legutáltabb része, ahol csak az lakik, akinek jobbra nem futotta. Ahol ilyen városrészek épültek, ott megállíthatatlan volt a szlömösödés.

A pénz szerencsére elfogyott, a lakótelep is élhető maradt, a Szigony körút pedig megmaradt szakmai érdekességnek.

Képek: Józsefváros Újság, Arcanum, FSZEK, BUVÁTI