Éjfél előtt másfél perccel

Úgy tűnik, Christopher Nolan végre kijátszotta magát és két gyengébb szárnypróba (Dunkirk és Tenet) után visszatért saját útjára.

Az Oppenheimer embert próbálóan tömény fogás. Jól fogunk lakni vele, idő kell, mire fel tudunk állni az asztaltól, s talán sokaknak megfekszi a gyomrát. Rengeteg a karakter a filmben – meglepően helytálló a vicceskedés, hogy ez a film a tudósok Bosszúállókja –, ezért a forgatókönyv sem lett rövid, kapunk bőven kóstolót az atomfizikából, az öltönyös férfiak együgyűségéből és a mentális zavarokról is. Egyik sem könnyű téma, a három fúziója egyenesen pusztító.

Nincs feloldozás, se megnyugtató lezárás, a vége tulajdonképpen időugrás napjainkba. A film technikailag kifogástalan, IMAX-ban felvett film talán még sosem volt ilyen szép, Ludwig Göransson zenéjétől pedig kedvünk támad szálkásra markolni a moziszék karfáját. A címszereplő tökéletes választás, ámbár bocsánatos bűn, ha – biztonsági játék gyanánt – más, kisebb szereplők játékával jobban szimpatizálunk, hiszen Oppenheimer munkássága ma is megosztó.

A végítélet órája szerint másfél percre vagyunk éjféltől, a teljes pusztulástól. Ha lehet ilyet mondani, Christopher Nolan nagyon szerencsésen időzítette az Oppenheimer rajtját, talán soha nem volt ennyire időszerű ilyen történettel szembesülni.

• Oppenheimer
• Forgalmazó: UIP-Duna Film
• 4/5

MM

Robert Capa, a tudósító

„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Robert Capa életművéből nyílt kiállítás a Nagymező utca 8. alatt. A hely célja a magyar fotográfia népszerűsítése, ami a hétvégi délutánon tett látogatás alapján működik is, sorra érkeznek az érdeklődők.

A kiállítás kielégítő mennyiségű információval lát el minket. Kronológiai sorrendben vezet végig Capa munkásságán, bemutatva életét, s azon keresztül a történelem egy jelentős szeletét.

Capa alakja meghatározó volt a fotóriporteri szakma formálódására. Haditudósítóként jelen volt a spanyol polgárháborúban, a második kínai–japán háborúban, a második világháború európai hadszínterein, az arab–izraeli konfliktusban és az indokínai háborúban is. Amerre járt, fotózott, Magyarországon, Ukrajnában, vízen, hajón is készültek képei. A második világháború alatt Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál, az Omaha Beachen és Párizs felszabadításakor is ott volt.

A 138 képre érdemes időt szánni, kényelmesen el lehet tölteni a kiállításon órákat is. A képeket kiegészítő szövegek kontextust adnak, magyar és angol nyelven is olvashatók. Egy-egy érdekességgel is készült a kiállítás, ilyen egy 1947-ben Capával készült, az NBC csoport helyi rádióállomásán készült New York-i interjú leirata is.

A Magyar Állam 2008-ban megvásárolta a 937 képből álló Mestergyűjtemény sorozatot, ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé.

• Capa, a tudósító
• Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
• 5/5

Rebró

Sodródni a Barbie-flow-ban

Isten látja lelkem, felcsigázva léptem be a varázslatos Barbielandbe, a filmről mindössze annyit tudva, hogy nézettség utáni bevétele rekordokat döntöget.

A szereposztás találó, az életre kelt (fő)Barbie, Margot Robbie totál mása műanyag társának, aki a játékboltok polcáról néz vissza ránk. Ryan Gosling, azaz (fő)Ken miatt sem érheti szó a Dojo Mojo Casa Ház elejét: felvállalva a főbugyuta szerepét, szórakoztatásban vitte is a prímet, nélküle kétségtelenül szürkébe hajlott volna a filmélmény, a kimaxolt színkavalkád ellenére is.

A filmnek jó a dinamikája, pörögnek a popslágerek, a szoknyák és az események, bár a történeti szálat mintha egy kölyökkutya farkára kötötték volna: szagot kap, nagy elánnal megindul annak irányába, de néhány méter után egy másik inger eltéríti és már annak engedelmeskedik, időnként a gazdájához azért odalép egy buksi simire. Az alapsztori nagy vonalakban összefoglalható, a kuszaság nyomán sok kérdőjel marad. Ha hiányérzetünk lenne, nyomjunk rá egy Mattel-logót rózsaszín fondantból. Ja, hogy reklámízű?

A néző a tökéletes plasztikvilág képe mellé kap egy kis egzisztenciális szorongást, lóháton bevágtató patriarchátust, feminista gyorsmonológot, társadalomkritika-szerű maszlagot, humorbonbonocskákat. Messzire mutató tanulság levonásától tartózkodnék. Sokkal inkább elgondolkodtató számomra az átszellemült tekintettel a mozivásznat bámuló tizenévesek tömkelege.

Barbie-tól nem, de Greta Gerwigtől többet vártam.

• Barbie
• Warner Bros. Pictures
• 2/5

izs