November végén a Párbeszéd Házában volt Sziklainé Lengyel Zsófia könyvbemutatója. A BookLab Kiadó gondozásában megjelent mű, a 88 történet ’44-ből holokauszttúlélők és embermentők történeteit gyűjti össze.
A kötet másodszori olvasása után néztem át Hetényi Zsuzsa kötethez írt előszavát. Szinte szóról szóra egyezett a véleményem mindazzal, amit Hetényi Zsuzsa írt. Idézném néhány sorát. „Számomra a jó könyveknek van néhány ismérve. Várom, hogy újra kezembe vehessem, nehezen tudom letenni, nem kell könyvjelzőt használnom, mert pontosan tudom, hol hagytam abba, és másodszor is van kedvem elolvasni, mert változatlanul foglalkoztat.
Ez a kötet minden követelményemet teljesíti.
Vagyis mégsem… néha szünetet kellett tartanom, hogy megnyugodjak, megbizonyosodjam róla, hogy süt a nap és zöld a fű. És elhessegessem a napihírekből alattomosan belopakodó kegyetlen párhuzamokat a régmúltból, illetve közelmúltból.”
Feljöttek bennem a közelmúlt borzalmai, gondolok itt a délszláv háború rémtetteire ugyanúgy, mint az ukrán és gázai genocídiumra, de a távolinak tűnő, nigériai Boko Haram népirtására is.
Fülemben cseng a szerzőnek az előszóban tett megjegyzése. „Csak remélni tudom, hogy ez a korszak – mármint a holokauszt – örökre történelem marad.”
Úgy érzem, nem akarnak befejeződni a szörnyűségek. Teológiailag talán sokan megkérdőjelezik állításomat,
de a pokol itt van, a Földön.
A Paradicsomból való kiűzetés óta az ember megteremtette saját poklát.
Ha nem is tudja elpusztítani a másik embert, de a gonoszság lelke által elérheti, hogy egyszer a földi élet után elszigetelve élje majd a kárhozottak életét. Vagyis a földi halál után nem a közösségi életet választja, hanem az izolációt! Az Isten a szabad akarat révén megengedi ezt a lelkeknek. Ott már nem másoknak okoz károkat, de az önmagát közösségi életre képtelenné tett ember elmerülhet saját önzésében, saját poklában.
Az Isten nem semmisít meg senkit és semmit, de megengedi, hogy saját választása révén élje további pokoli életét. Henry Boulad egyiptomi jezsuita mondja egy beszédében, annyi vigasza lehet ezeknek a lelkeknek, hogy Isten nem feledkezett meg róluk, tud róluk, de tiszteletben tartja választásukat.
Szörnyű ebbe belegondolni, de így lehet! A mi vigaszunk talán az, hogy a tisztítótűz is itt lehet a Földön. Még van választásunk a testi halál előtt, hogy a lélek kárhozatát vagy a közösségi életet válasszuk a magunk számára és elkezdjük építeni magunkban Isten országának valóságát. Az élet birodalmában, a végtelen időben már csak évek, vagy évmilliók kérdése, hogy mikor tapasztaljuk meg a szentek közösségének örömét. Mi tudni fogjuk, hogy mennyi időre van még szükségünk, hogy felvegyük magunkra a menyegzős ruhát, amivel végleg a szentháromságos szeretet részesei lehetünk.
Ezután a kis filozófiai kitérő után talán érezni fogjuk felelősségünket, hogy mindent meg kell tennünk a bennünk lévő jó kibontakozásáért.
Lengyel Zsófia ezt megtette a jelen kötet közreadásával.
Talán az iskolákban, a fiatalok olvashatnak majd ezekről a szörnyűségekről, hogy őket soha ne fertőzze meg a pokoli lelkek mesterkedése, akik a gyűlölködés magjait hintik el az emberek között. Ellenálljanak a rasszista gondolatoknak, érzéseknek és keressék a megbékélés útjait.
Ne biztassák a „Pétereket”, hogy hadonásszanak csak kardjaikkal, készítsenek tankokat, tengeralattjárókat, drónokat, harci repülőgépeket, hogy az általuk létrehozott harcosok klubja porig bombázzon mindent a béke hamis jelszava alatt. Remélem, tudni fogják, hogy „aki kardot ránt, az kard által pusztul el”.
Inkább kövessék Szent Pál intelmeit. „Tehát álljatok erősen és vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságot, mint mellvértet! Legyetek állandóan készek rá, hogy a békesség örömüzenetét hirdessétek – ez legyen a saru lábatokon. Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát! Az üdvösség sisakjával védjétek a fejeteket! Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!” (Efezus 6:14-17)
Trump elnök
újabb venezuelai béke-bombázása
után csak remélni tudom, hogy a páli gondolatok is érvényesülni fognak a béketeremtésben.
Hofher József szerzetes pap
Fotó: Mile Máté
