A 12/b földszintes, megviselt, öreg épülete kirí a Sárkány utca mai képéből. Itt egyre-másra épülnek az új társasházak, és az utca már nem az a külvárosi szegény vidék, ami volt az elmúlt száznál is több évben. Vannak még itt felújításra jócskán megérett régi bérházak, társasházak is, de már városi épületek, emeletesek, ilyen például az 1-es számú – szintén százas – ház, amin a lakók szerint volna mit javítani, helyrehozni a szomszédos építkezés következményeit is, de egyébként jó kis ház az, ami nincsen a bontásra ítéltek listáján. A 12/a földszintes ház a városszéli világ utolsó maradványa az utcában.
Ahogy a JGK kedves munkatársával oda tartottunk, arról beszélgettünk, hogy a Diószegi környéki alacsony, többnyire egyemeletes, közös udvaros épületekben sok fantázia van. Ha szépen felújítanák, korszerűsítenék őket, ideálisak lehetnének fiatal családok „fecskeházaként”, művésztelepként, diákok olcsó szálláshelyeként, mivel a közös, füves-fás udvarok errefelé már tágasak, hangulatosak.
A Diószegi utcában hat egymáshoz kapcsolódó ingatlana van az önkormányzatnak ilyen régi udvarokkal és udvari lakásokkal, ami egyedülálló lehetőséget kínál egy átgondolt ingatlanfejlesztésre. A munka már folyik, mi is beszámoltunk róla.
Sárkány Csilla, a Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. vezetője szerint a Diószegi utcai önkormányzati tulajdonú ingatlanokkal kapcsolatban „elkezdődött a gondolkodás, de még messze vagyunk attól, hogy terveket tudjunk mutatni”. Első lépésben megvalósíthatósági tanulmányt készítenek, hogy világossá váljon, a műszaki, gazdasági és lakáspolitikai szempontokat is figyelembe véve milyen reális alternatívák valósíthatók meg.
A Sárkány utca 12/b kívül esik ezen a hat telken, de oldalról kapcsolódik hozzájuk. Itt egyelőre azt vizsgálják, lehetséges-e a helyén új közterületet kialakítani. Ez azonban még nem nevezhető kész tervnek, nem eldöntött kérdés, jelezte Sárkány Csilla.
Az ingatlant kezelő Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. (JGK) vagyongazdálkodási igazgatója, Nováczki Eleonóra is megerősítette, hogy a Sárkány utca 12/a kapcsolódik a tervezett ingatlanfejlesztéshez. Arról tájékoztatott minket, hogy az ingatlan a Semmelweis XXI. fejlesztési terület vonzáskörzetébe tartozik, ezt a képviselő-testület májusi döntése hagyta jóvá, és már része a vagyongazdálkodási tervnek is a már említett egységes koncepcióként kezelt Diószegi utcai tömb (Diószegi Sámuel utca – Kőris utca – Orczy út – Sárkány utca) fejlesztésének részeként. Megerősítette, hogy egy esetlegesen kialakítandó új közterület – ami lehet például park, játszótér, ezt majd a jövő dönti el – segítené a hat ingatlan együttes kezelését, „lehetővé tudja tenni a tömb belső feltárását a Kőris utca és a Sárkány utca között”.
A bontásnak azonban most igazából nem is ez az oka, amit hamarosan magunk is megláthattunk. Az önkormányzat vagyongazdálkodási terve is azt állapítja meg, hogy „az épület különleges építészeti értéket nem képvisel, minden épületszerkezeti elemének állapota erősen leromlott, felújítása gazdaságtalan, továbbá a Sárkány utca legromosabb épülete”. 2022 januárjában statikus szakértői véleményt kért a JGK, ami alapján tényszerűen is világossá vált, hogy az épület menthetetlen.
Az első benyomásunk a házról a lelkesedés volt. Nagy zöld udvar, pár régi árnyas fa, és az egészet körülöleli a ház. A romantikus képet percek alatt teszi semmivé, amikor meglátjuk, milyen keskeny is a lakóépület az udvar körül. Csupán egy féltető alatt sorakoznak egymás mellett a parányi lakások, ami közül csak háromnak nincs ledeszkázva, beszögelve az ajtaja, ablaka. Az épület utcai frontján van néhány tágasabb szoba, talán iparos vagy fuvaros családé lehetett eredetileg a ház valamikor a XIX. században, amikor ez a környék falusias külvidék volt. A lakások talán inkább műhelynek, raktárnak, istállónak, épülhettek; ha mégis lakásnak, akkor a cselédlakás, zsellérlakás lenne a megfelelő jelző. Kicsi, szoba-konyha kialakítású, eredetileg minden közmű nélküli 20-25 négyzetméteres kis lukak ezek, melyekben mégis generációk éltek a XX. században, nagy szegénységben, ahonnan nehéz volt kiemelkedni.
Most ketten laknak még az udvarban, mindketten a költözésre várnak. Egy fiatal családapa az egyik, aki az elmúlt években sok millió forintot és kétkezi munkát fordított arra, hogy emberi nívóra hozza fel ezt a bérlakást. Vállmagasságig szigetelő vakolatot vitt fel, hogy a vizesedést távol tartsa, megcsinálta a konyhát, a fürdőszobát, padlót rakott le, kerámia burkolatot. Meg kellett tenni, mondja, mert a kislánya már beteg volt a vizes lakástól.
Az udvar másik sarkában egy idősebb ember lakik, őt az éjszakai műszak utáni pihenésből vertük fel akaratlanul, csak az ajtóban beszélgettünk. Már évtizedek óta lakik itt, és szintén rengeteget költött arra, hogy lakhatóvá tegye az otthonát. Soha nem sikerült megvalósítania, a nedves lakás kifűthetetlen a mai napig. A rossz lakáskörülmények nála a házasság felbomlásához vezettek, mert nem volt képes egészséges körülményeket teremteni. Pedig a lakáshoz az egyik utcai szoba is hozzátartozik, de fiatal szomszédjáé is tágasabb, mint a lezárt lakások – talán ezért is ők maradtak utoljára, mert nekik itt a legjobbak az életkörülményeik.
Mutatják, hogy a háznak valójában nincs alapja, az esővíz is megáll az udvaron. Amikor felvetem, milyen romantikus lenne ez a hely felújítva, azt mondják, ez a ház menthetetlen, az alaptól a tetőig kellene mindent kicserélni. Sokáig éltek bizonytalanságban, hogy miként is alakul az ingatlan sorsa, a fiatalember ezért még a legutóbbi időkben is javította, tapasztotta, amit lehetett.
A JGK által megrendelt statikus pontosan igazolta kettejük tapasztalatát: a falazatok a felszívódó talajpárától másfél méter magasságig erősen vakolathiányosak, vizesek; a tető több helyen beszakadt, a folyamatos beázásoktól a födém is károsodott, menthetetlen; minden épületszerkezeti elem, a gépészeti és elektromos hálózat is cserére szorulna. Felújítása gazdaságtalan, állapította meg a szakértő. Ezért megkezdték a ház kiürítését, és elrendelték az épület szanálását, ami ez esetben teljes bontást jelent.
Most még a meglátogatott család és idős lakó elhelyezése van hátra. Az idős úr cserebérleménye már elkészült a Diószegi utcában, a felújítás és teljes korszerűsítés a napokban befejeződött, hamarosan költözik. A fiatal család elhelyezése nem ment olyan könnyen. Ők is a Diószegiben kapnak majd végleges, a család méretének megfelelő lakást, de ott még tart a renoválás, talán még csak most kezdődik. Ezért nekik egy átmenteni, egyébként szintén frissen felújított lakásba kell költözniük, és csak jövőre rendeződhet végleg a helyzetük, legalább hat hónap, mire lekészülhetnek a cserelakással, jegyezte meg Nováczki.
A régi rossz lakásba befektetett milliókért nem kapnak közvetlen kárpótlást, de teljesen felújított, sokkal értékesebb lakás vár rájuk. „Minden bérlő felújított lakást kap, egyéb kompenzációra nem kerül sor”, közölte Nováczki Eleonóra is. Ezt mindketten helyesnek és elfogadhatónak tartják, persze a családnak a kettős költözés még elhúzza az időt, amíg révbe nem érnek.
Fotók: Huszár Boglárka
