Fabiny Tamás evangélikus püspököt az Egyházfórum Fidencia pro Ecclesia emlékplakettel tüntette ki (amit január 24-én adnak át a Háló kulturális központban – a szerk.). Ebből az alkalomból szeretném köszönteni. Nem vagyok evangélikus, nem vagyunk barátok, egyszerűen tisztelem, szeretem. „Tudunk egymásról, mint öröm és bánat!”
A napokban a liturgiánkban Márk evangéliumából a csodálatos kenyérszaporítás történetét olvastuk fel a szentmisében, illetve a csodás esemény után
a Galileai-tengeren való izgalmas átkelést a „túlsó partra”.
A történet kiválóan jelzi, hogy milyen egyházképpel rendelkeztek Jézus, illetve tanítványai.
Mi, tanítványok, szeretjük a diadalmas egyházképet erősíteni magunkban, ahol Jézus áll a középpontban (egyébként mindig ő áll a középpontban), és karba tett kézzel figyeljük, miként szaporítja a kenyeret,
mi pedig csak lakmározunk és kosárba gyűjtjük a megmaradt javakat.
Jézus viszont ünneprontó módon jelzi, hogy én másként képzelem el Egyházamat! Ti törjétek meg kenyereteket és „ti adjatok nekik enni”.
Változik a kép! Jézus elküldi a tanítványokat a tó túlsó partjára, ő pedig távolról imádkozva figyeli, hogy miként boldogulnak a hullámokkal, ugyanis ellenszél fújt!
A tanítványok talán most tapasztalják meg először, hogy folyamatosan ellenszél fúj. Jézus ezt jól érezte a farizeusok, írástudók és hatalmasokkal folytatott beszélgetései során, de ekkor még a tanítványok ebből nem sokat érzékeltek.
De változik a kép! Fel kell nőni, nagykorúvá kell válni és meg kell tapasztalnunk, hogy az Egyház folyamatosan megtapasztalja, hogy ellenszél fúj!
Ha ezt nem tapasztalnánk meg, akkor már rég nagy baj lenne, mert nem tudatosulna bennünk, hogy az Egyházunk nem e világból való!
Mi szeretünk úgy fújdogálni, hogy azt higgyük, a politikával együtt mi fújjuk a passzátszelet. Nem kiáltunk Jézusért, de azt hisszük, hogy mi izomból majd megoldjuk a feladatot.
Jézus látja ezt, és amíg nem kiáltunk segítségért, diszkréten figyeli a történéseket. De Jézus mindig is velünk van, és ha kiáltunk, meghalljuk hangját: „Bátorság! Ne féljetek! Én vagyok!”
Fabiny Tamás püspök úr jól ismeri ezt a hangot! Ezt erősíti a mi számunkra is: ne féljetek!
Az Egyházfórum alapítvány így fogalmaz: „Fabiny Tamás rettenthetetlen ember. Ez az ő esetében nem vakmerőséget vagy harcos, csörtető hozzáállást jelent. Karakterét szelídség, beszédmódját mindenkor érvelő, mérlegelő hozzáállás jellemzi. Emberséges, egyúttal állhatatos módon képviseli a rábízottakat és mutatja fel az evangélium örömhírét. … olykor egyenes, de kikezdhetetlen, kritikát sem nélkülöző mondatokkal szól politikáról, állam és egyház kapcsolatáról.”
Fabiny Tamás nem fogja megkapni a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést.
Talán Réthelyi Miklós minisztersége idején átvette volna – nem tudom. Akkor még más szelek fújtak. Ma kimondottan ellenszél fúj. Ha nem úgy táncolsz, ahogy a hatalom fütyül, elvonnak állami támogatásokat vagy megcsipkedik azokat!
Fabiny Tamás! Köszönjük!
„Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.” *
Hofher József jezsuita szerzetes
* József Attila: Thomas Mann üdvözlése
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
