Sci-fi helyett vérfarkasok

A Black Mirror sorozat mindig is váratlan fordulatairól és súlyos morális dilemmáiról volt híres. Eddigi részei többségükben olyan, a jövőben akár elképzelhető, mégis végletekig morbid technológiai újításokról szóltak, melyek mai szemmel nézve tönkreteszik az emberiség életét.

Négy év telt el a legutolsó évad óta, és a készítők talán úgy gondolhatták, a valóság szinte beérte a technológiát, ezért váltottak. Az új évad műfaji szempontból sokkal színesebb, mint az eddigiek, a krimitől a thrilleren át a horrorig minden megtalálható, sőt egy-egy részen belül is keverednek a műfajok.

Bár sokan csalódtak, hogy az évadból mindössze két rész hajaz a Black Mirror korábbi stílusára, ám minőségben, erkölcsi kérdésekben, nem várt fordulatokban és izgalomban nincs hiány, a sorozat hozza a megszokott színvonalat. Pont eltalálja azt a hosszt és tartalmi sűrűséget, ami még éppen emészthető.

Sok rajongó szerint a Black Mirror veszített korábbi erejéből. Ez talán annak köszönhető, hogy az ingerküszöbünket lassan semmi sem tudja átlépni, mivel a való világban is lassan minden megtörténhet, illetve rendre meg is történik. Nehéz lehet lépést tartani egy ilyen világgal, ezért nekem egyáltalán nem okozott csalódást, sőt inkább üdítő élmény volt, hogy a sorozat készítői részben felhagytak a sci-fi jellegű technológiai meghökkentéssel, és egészen másfajta világokhoz nyúltak.

• Black Mirror, 6. évad
• 5/5

áj

A rock ‘n’ roll él

A The Cult sosem volt annyira népszerű, mint mondjuk a Metallica, a Megadeth, az Aerosmith vagy a Guns N’ Roses, akikkel a 90-es években közösen turnéztak, mégis sikerült kultuszt építeniük. A brit banda mindig a goth rockot és a klasszikus, amerikai hard rockot keverte ízlésesen, és ezt azok is elismerik, akik sosem rajongtak a metálért.

Mert amit ők csinálnak, az bizony maga az őszinte rock and roll, és ez 2023-ban sem hangzik anakronisztikusan. Énekesük 1985-ben úgy jellemezte zenéjüket, hogy az csupán dallamok és gitárok, és ez tulajdonképpen ma is tökéletesen leírja a The Cult lényegét.

A Budapest Parkba a nemrég megjelent lemezükkel érkeztek, mégsem erről az albumról szólt a legtöbb dal. A régi klasszikusok miatt jött a közönség is, egy részük a pár nappal korábbi Harley Davidson-találkozót meghosszabbítva tombolta végig a bulit.

Billy Duffy jellegzetes gitározása ezer közül felismerhető továbbra is, és a már 61 éves Ian Astbury még mindig úgy énekel, mint fiatalon. Ma is érthető, miért őt akarta Oliver Stone a Doors-film főszereplőjének. Az énekes azért utasította vissza, mert nem tetszett neki, ahogy Jim Morrisont akarta bemutatni a rendező.

Sajnos a hangzás nem volt a legjobb, és bizony bírtuk volna tovább hallgatni őket, ha már olyan ritkán járnak Magyarországon.

• The Cult-koncert
• Budapest Park, 2023. június 27.
• 4/5

-juan-

Elveszve a sorok között

Zűrzavaros a kezdet, nem csoda, hogy még maga az ördög is belekeveredik, aztán elvész a részletekben. Mire Rachel Cusk A vendégház című regényének utolsó lapját pásztáztam, szinte el is felejtettem, honnan indultunk.

A féloldalas mondatoktól totál kiakadtam: mire a végére értem a sokadik ilyennek, felmerült bennem, a magyar tényleg ennyire nehéz, könnyen kiderülhet, hiába anyanyelvem, mégsem értem. Voltak részek, amiket kétszer is újraolvastam, de hiába, még csak nem is kapiskáltam, mit is kellene megértenem belőle. (Neked írok, értő olvasó, mondta Csehov.)

Önelemzés, hosszas merengések, agymenések – ezekért rajongok, itt többször mégsem voltam képes másként rezonálni rájuk, mint oltári nagy dühvel. A szöveget a 100. oldaltól az ellenségemnek tekintettem: csak törtem előre a sorokon – rajtam ugyan ki nem fog –, mint amikor a kikelő zöldségből gyomlálja ki az ember a gazt – utálatos egy munka. De felszabadulva a haszonnövénynek esélye lesz a növekedésre. A végeredmény persze így is kétesélyes, mert ki tudja, esik-e majd elég eső.

A narrátor és egyben főszereplő M. keres valamit. Mégis hol van a kutya elásva? M. mintha két világ közé szorult volna: a láp és L. festészete közé. (Szánt szándékkal?) Nekem úgy tűnt, mindegyiket jól látja és érzi is, de egyiket sem képes a magáévá tenni, megélni. Csak a vágy, a sóvárgás marad a része. Vajon dönthetett volna másként? A szabadság illúzió?

• A vendégház
• Park Könyvkiadó
• 3/5

izs