Jó anya vs. szar anya

Aki érezte már valaha, hogy az anyaszerep úgy szorítja, mint a terhesség előtt hordott kedvenc farmer szülés után 3 hónappal, ne eméssze magát, érzése jogos. Bár ettől még könnyen elszégyellheti magát, ha belenéz a boldog magazinmosolyba csomagolt anyaság mítoszának tükrébe.

Elena Ferrante épp ezt a mítoszt szedi ízekre az egyes szám első személyben írt Nő a sötétben című kisregényében. A felütés nyomasztó képe – az anya életre szóló félelmeket képes elültetni a gyerekében – rögtön hatott. Féltem, hogy a pillanatok alatt előhívott „szar anya vagyok” bűntudat és az abból táplálkozó aggodalom lesz továbbgyúrva, de a második fejezet első, vérlázítóan őszinte kijelentése atomjaira robbantotta a korábbi riadalmat. Annyira jólesett!

A regény története szerint Léda, a 48. évét taposó elvált, két gyereket felnevelt, egyetemi tanárként szép karriert befutott nő újra átéli anyaságának (főleg) sötét emlékeit, amikor összetalálkozik egy fiatal édesanyával és kislányával, akik között látszatra csodás összhang van. Ferrante résen van, hamar lerántja a leplet az idilli kapcsolódásról, vele a társadalom által rajzolt hazug képről és elvárásról, hogy az anyaság folyamatos szárnyalás, a női mivolt abszolút kiteljesedése. De nem tör kéjelegve pálcát az ébredő nő felett azzal: lám, te is jól beszívtad!

Sallangok, finomkodás, szájbarágás nélkül, sokkoló nyíltsággal tárja elénk és elemzi a hősnője által megtapasztalt anyaság lélektanát. Ferrante nem keres felmentést, együttérez és együttérzésre hív.

• Elena Ferrante: Nő a sötétben
• 5/5

KIZS

Soviet Monday az Aurórában

Betonalapokra épített könnyűszerkezetes bedroom post-punk vagy pop-punk. 2020 nyarán kezdtek el együtt dolgozni, de korábban már zenéltek együtt, nem csak a (közös) zenei múlt, az együttes tagjai között jelen lévő barátság is érződik a bandán.

A korábbi legnagyobb közös metszet mentén indultak el, így alapvetően egy gyorsabb gitárzene alakult ki némi szintetizátorral, rengeteg kelet-európai hangulattal és posztironikus szövegvilággal. Az alkotás során a kezdetektől fogva igyekeznek saját eszközeikkel dolgozni egy amolyan DIY koncepcióra hajazva, így a számokat a hálószobában írták és rakták össze, majd keverték meg.

Új dalokkal és újításokkal is készülnek mindig, nem volt ez másképp most sem. Tele volt a koncertterem, a közönség táncolt, énekelt, az egyik számnál némi pogo is kialakult. A közönség mosolygós volt, a srácok Biró Milán (ének, basszusgitár), Mónus Marcell (dob) és Kovács Márton (gitár és szinti) is elemükben voltak.

Zenéjük eklektikus, de a koncertnek megvolt az egysége. Céljuk a kelet-közép-európai identitás átadása a zenéjükön keresztül. Van angol nyelvű daluk is, de magyar nyelven írják számaikat, amit láthatóan jól tesznek, mert a közönség is azokhoz kapcsolódott inkább.

• Soviet Monday
• Auróra
• 5/5

Rebró

Tessék csak feszengeni

Boldog házaspár játszik boldogtalan, bántalmazó kapcsolatban élő házaspárt a Dobray Sarolta Üvegfal című regényéből készült szövegszínházban. Gryllus Dorka és Simon Kornél (nyitóképünkön) kettesben viszik végig a darabot, amely tele van szórva olyan elemekkel, hogy a néző direkt érezze magát rosszul, feszengjen, kínlódjon, érezze át, milyen is belülről ez a kapcsolat.

Javarészben Gryllus Dorka olvas fel, Simon Kornél aránytalanul keveset szerepel, de a narcisztikus, bántalmazó férj minden megszólalása hatalmasat üt. A legkellemetlenebb pár percben a darabhoz végig  passzoló hangeffekteket játszó Simon Kornél zeneileg teljesen semmitmondó gitárszólóba kezd – ám a kapcsolatról annál többet mond el ez a kínosan hosszú jelenet.

A darab fokozatosan mélyül és lesz egyre fojtogatóbb, egyre megrázóbb, a végére teljesen összetöri az akár csak minimális empátiával is rendelkező nézőt. Végig azon járt az agyam, hogy melyik intő jelnél szálltam volna ki a kapcsolatból? Amikor Péter az első randin megkéri Léna kezét? Amikor egyedül akarja kezelni a családi kasszát? Amikor nem engedi vissza dolgozni Lénát? Vagy csak az első ütésnél?

A szövegszínház mint műfaj, annyira nem fogott meg, hiába zseniálisak a színészek, inkább ajánlanám magát a regényt elolvasásra. Kicsit sajnáltam, hogy ebben a formában dolgozták fel az egyébként kiváló anyagot.

• Üvegfal
• Gólem Színház
• 3/5

_ÁJ_