Mosolyogj, mintha nem lenne jövő hét
A Mosolyogj az idei ősz meglepetésfilmje. A Paramount eredetileg saját streaming szolgáltatására tervezte kiadni, viszont a tesztvetítéseken olyan jól szerepelt, hogy inkább moziba küldték. Beszéljenek a számok: 17 millió dollárból jelenleg 213 milliót hozott világszinten a film, a szorzó több mint 12-szeres.
A sztori: Dr. Rose Cotter pszichiáter páciense beszélgetésük alatt brutális módon megöli magát. Az eset után rémálomszerű hallucinációk kínozzák, amelyekről kiderül, egy átokszerű lény jótékony hatása. Hogy súlya is legyen a szenvedéseknek, Rose-nak egy hete van megoldani a misztikumot, különben ő is páciense sorsára jut.
Sosie Bacon a főszerepben kimagaslóan jól játszik, nem is nehéz neki, hisz színésztársai nem vehették túl komolyan szerepüket, majdhogynem mindenki csapnivaló, aki mégsem, az nem kap 5 percnél több játékidőt. Kiemelhetném még a film ijesztgetéseit és zenéjét, ezek az elmúlt évben látott horrorokban mind hiányelemek voltak. Ééééés ennyi.
A film két 8 éve kiadott – amúgy zseniális – film, a Valami követ és a Babadook elemeit lopja/használja fel. Pofátlanul. A Mosolyogj semmivel nem mutat többet ezeknél, maximum brutalitásában tudja felhúzni a kesztyűt. Ha úgy gondoljuk, a horrorhoz nem szükséges jól felépített sztori, és megelégszünk az öncsonkítással és kellően hatásos ijesztgetésekkel, akkor mindenképp kerüljön fel a listára a film, egyébként még 18 éven felülieknek sem tudom ajánlani ezt a hamis mosolyt.
Mosolyogj – Forgalmazza: UIP-Duna Film
2/5
mm
„Teljesedjék ki bennetek a megsemmisítés parancsa”
A holokauszthoz vezető út tömegmanipulációval volt kikövezve. Ez előbb-utóbb megteszi mérgező hatását a lelkekben, tudjuk mi is jelen időben, például kormányunk migránsos, civiles, sorosos gyűlöletkampányaiból.
Eme néphülyítések nem előzmény nélkül valók, a náci propaganda fogásainak alkalmazásához nem kell túl sok ész, ott van az egész készen, véresen egyszerűen. A Metanoia Artopédia Jég-doktrínák előadása aktuális darab, leginkább azoknak javallott, akik szűzhó-lelkükkel még nem csodálkoztak rá az ördögi gépezet működésére. Járt már a darab gimnáziumokban is, most azonban válogatott közegnek játszanak, ami nem itt és most hallott először a borzalmakról, képben van tehát.
Propagandaszövegeket hallhatunk oly neves szerzők tollából, mint Hitler (cikkünk címe tőle van), Eichmann vagy Endre László, mindent az elkövetők szemszögéből. Megjelenik a táptalaj, ahova a gyűlölet magvai hullanak, a vezérhit, az irigység és a vállalhatatlant igazolni igyekvő kognitív disszonancia.
Nagy színészi teljesítmények vannak, de stílszerűen (egyvezérűség) egy ember köré épül az egész darab: Erdély Perovics Andrea számtalan szerepben s regiszterben viszi a hátán, nagy erővel.
A felkavaró előadás végén a vastaps elmaradása okoz zavart, hogy véget ért-e az előadás? Igen, méghozzá jól: ehhez a témához eléggé nem passzolt volna a színészek (amúgy megérdemelt) ünneplése.
Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára – Metanoia Artopédia Színház
5/5
-BJ-
Átnevelhetetlen
Szeretném hinni, hogy vannak még ilyenek.
Fullajtár Andrea, ahogy a Csendet akarok! című, egy hajléktalan nőről szóló monodrámában is óriásit alakított, úgy most Anna Politkovszkaja, a 2006-ban megölt orosz újságíró szerepében is tündökölt a Pelsőczy Réka rendezte Az átnevelhetetlenben.
A téma súlyos, érezzük az első pillanattól kezdve. A moszkvai újságíró Csecsenföldről tudósít orosz lapokba.
„Ott az a probléma, hogy minden probléma, onnantól kezdve, hogy kinyitod a szemed.”
Éjjelente 4-5 robbantás, napközben az erőszak, a kegyetlenkedés, a kínzás, a rettegés és a terror, emberek tűnnek el – meséli olyan erővel, hogy megjelenik előttünk.
A darab a vizuális élményt vetítéssel és a szöveg plasztikusságával teszi teljessé – dokumentarista módon jelennek meg pontos évszámok, helyszínek, események, idézetek. A helyzet keltette feszültség szétfeszíti a nézőt, Fullajtár játéka pedig a szívünkig hatol.
A csecsenek joggal félnek bármit is elmondani Politkovszkajának, az orosz katonák árulónak tartják, a hatalom fenyegeti. Az újságíró semmi mást nem akar, csak a valóságot a köz elé tárni, és véget vetni az értelmetlen gyilkolásnak. Gyerekek halnak meg a szeme láttára, s közben a sajátjait is félti. Hajtja az elpusztíthatatlan igazságérzet, az egyre lángoló düh, s közben megszakad a szíve. Ahogy vele együtt a miénk is.
Az átnevelhetetlen – Katona József Színház, Sufni
5*/5
Rebró
Korábbi kis kritikák itt olvashatók:
