Herstory

A Labrisz Leszbikus Egyesület 25 éves lett, ami egyedülállóan hosszú idő egy ilyen szervezet életében. A női melegjogi szervezet történetét – ahogy ők mondják, ez nem history, hanem herstory – kiállításon mutatták be a Rádai utcai 2B Galériában.

A kiállítás két szempontból is kiemelkedő.

Férfigyűlölő feministák, woke elmehibbantak – aki ezt gondolja róluk, a kiállításon hamar rá fog jönni, hogy a Labrisz nem ilyen, és szexről sincs szó. A leszbikusság valóban közös élmény, de a lényeg az emberi jogok védelme túl a meleg és női jogokon is. Történetük rendszerváltás-történet is, a szabadság és a felelős cselekvés története, és a közösség története is, amiben a nyitottság, a kapcsolódás, a felvállalás, a megengedés, a figyelem, a megértés a legfőbb összetartó erő – a Man’s Worldből hiányzó női erő.

Ez egy profin megrendezett „amatőr” kiállítás. A Labriszt nem veti fel a pénz – a Német utcai Nyolcésfélben van egy fűtetlen szobájuk –, de igényesek és felkészültek, olcsó, művészi és rendkívül tartalmas kiállítást hoztak össze. A galéria puritán tere ideális volt ehhez, a két belső terem sötétje pedig a videóinstallációhoz és a vetítésekhez, amik szerves részei a kiállításnak. Okosan bontották témakörökre a kiállítást, ezek mindegyike mint „kép” is megnézhető, önálló installációk sajátos „forradalmi” stílusban, ami Kassákot és a 68-as diáklázadások hangulatát is felidézte bennem. Szelíd nők forradalma.

• Labrisz 25 kiállítás
• 2B Galéria
• 5/5

–bg–

Vegyél, egyél!

Sokszor ugrottunk ki a szerkesztőségből a sarki Coop üzletbe a Bródy Sándor utca és a Szentkirályi utca kereszteződésében. Nyáron felújításba kezdtek, s próbáltam türelemmel kivárni, hogy ismét megnyisson a ráncfelvarrásra megérett kaotikus kisbolt.

A Coop hálózata főleg vidéken jelentős, és a Palotanegyed szívében található üzlet küllemében valóban nem felelt meg a kor kívánalmainak, dehát vásárolni megyünk be, nem esztétikai élményt gyűjteni, még ez is kihatással van a vásárlási kedvünkre.

A tégláig lecsupaszított falak jót tettek az üzletnek, ami annyira mégsem tud érvényesülni a polcoktól, valamint a modern tábláktól, melyek igyekeztek megfelelni a kor dizájnjának, de nem lettek dekoratívak, hiányzik belőlük mindennemű koncepció.

A felújítás a bolt alapjait nem változtatta meg, továbbra is egy nem túl drága belvárosi kisboltba térünk be. Az előterében el is lehet fogyasztani az itt vásárolható hideg- és melegkonyhai termékeket. Az ételszelekció sajátos: Fornetti pékáru, néhány klasszikus cukrászsütemény és hurka, kolbász, sült comb sült krumplival (a nem húsevőkre nem gondolnak).

​Amiben az üzlet előrelépett: a letisztultabb terek, a logikusabb áruelrendezés, a zöldségek is kimondottan szépek voltak ottjártamkor. És már Wolton keresztül is lehet náluk bevásárlást intézni.

A felújításért tehát egyáltalán nem kár, de ha már hónapokat dolgoztak rajta, lehetett volna szebb a végeredmény.

• Buy & Eat, Szentkirályi utca 17.
• Coop
• 3,5/5

juan

80 perc. Az élet?

Mit ér az ember, ha kevesebb mint másfél óra elteltével vissza kell állnia a startmezőre és minden addig szerzett ismerete és élménye a ködbe vész? Megúszható-e a totális elszigetelődés, marad-e más út, mint a teljes elmagányosodás? Kiteljesedhet-e az élet így is, vagy csak céltalan, fedettpályás körben futás marad?

Ogava Jokó A Házvezetőnő és a professzor című regényében a matematikatudós professzor húsz éve súlyos fejsérülést szenvedett egy balesetben, azóta a rövid távú memóriája mindössze 80 percig tart. Egyedül él, csak a számok a társai. Házvezetőnők sora váltja egymást a házában, akik a professzort nem, kizárólag a problémás helyzetét látják, és rendre rövid időn belül faképnél hagyják.

Aztán, ahogy a mesékben a királyfi, úgy tűnik fel a regényben a házvezetőnő, fegyverhordó inas híján a fiúgyermekével, Roottal, és közösen kiűzik a szeretetlenség sárkányát a professzor életéből. Nem a fele királyságért teszik, fel sem merül bennük, hogy bármit várhatnának cserébe, hacsak nem azt, hogy mosolyt csaljanak a professzor arcára.​

Ogava Jóko úgy beszél a szeretetről, hogy egyszer sem írja le a szót, nem is célozgat rá. Nem ömleng, nem lelkizik, nem akar meggyőzni semmiről, nem akar eladni életfilozófiát. A mondatai lágyan, a legnagyobb természetességgel követik egymást, a szöveg a történet és nem az író szolgálatában áll. A regény zárása kikövetkeztethető, ismerős végkifejlet, mégis meglepő.

• Ogava Jóko: A házvezetőnő és a professzor
• Kossuth Kiadó
• 5​*/5

_IZS_