„Nem tudom megrendelésre készíteni, az lélektelen lenne. De művésznek sem tartom magam, egyszerűen csak szeretem csinálni, és örülök, ha örül neki valaki” – mondja Kerékgyártóné Zalka Cecília, miközben a saját készítésű zsírpapír írókával dekorálja a megsült mézeskalácsformákat.

„Én ide nem jövök”

Zalka Cecília lassan 44 éve jött át Magyarországra a Felvidékről, a szlovákiai Jóka községből. Férjével és első gyermekükkel egy II. kerületi garzonban éltek 7 évig, majd igényeltek egy nagyobb lakást. Így költöztek 1987-ben Józsefvárosba, a Leonardo da Vinci utcába. „Amikor a férjem végigvitt a környéken, hogy megmutassa, hol fogunk lakni, azt mondtam: te idejöhetsz, de biztos, hogy én ide nem jövök.” A Práter utca akkor még tele volt lógó erkélyekkel, szétlőtt házakkal, az 56-os forradalom nyomaival. Valóban nem lehetett bizalomgerjesztő látvány, de Kerékgyártóné Zalka Cecília nagyon is megszerette a kerületet és hamar lokálpatrióta lett.

Önkéntesként dolgozott a Nap Klubban és tornacsoportot is vezetett. Az aktív közösségi életet akkor is folytatta, amikor 1993-ban a Leonardo da Vinci utcai lakást elcserélték egy nagyobbra a Molnár Ferenc téren. A koronavírus-járvány alatt derült ki, hogy túl messze laknak a lányuktól, ezért visszaköltöztek a II. kerületbe – itt látogattuk meg Zalka Cecíliát, most itt készülnek a mézeskalácsok. De hogyan is jött a sütés ötlete? Vajon mi a jó mézeskalács titka?

Hetekig pihenő tészták

„Felvidéken is volt Nők Lapja, csak szlovákul. Annak volt egy melléklete, és karácsony körül mindig megjelent benne a mézeskalácsos. Megvettem, nézegettem és mondtam, ezt lehet, hogy én is meg tudom csinálni” – mondja. Még a 70-es években kapta az első receptet a keresztanyjától. Először egy karácsonyfát díszített fel mézeskalács díszekkel: csillagokkal, szívekkel. A faluban csodájára jártak az – ahogy fogalmaz – paraszt karácsonyfájának, ugyanis a mézeskalács díszek mellett volt rajta szalmadísz, apró piros almák és habpehely.

Azoknak a mézeseknek a tésztáját, amiket nem étkezésre szán, néha két-három hétig is pihenteti, majd még egyszer átdolgozza. Az inkább dekorációnak szánt mézeskalácsokat kicsit másképpen is kell megsütni: ezek hosszabb ideig és alacsonyabb hőfokon sülnek. Az étkezésre szánt, még meleg mézesekre felvert tojásréteg kerül, mert így tovább maradnak puhák. „A tojást nem villával verem fel, hanem beleteszem egy kétdecis csavaros üvegbe és abban megrázom, akkor nem lesz habos.

A jó mézeskalácshoz elengedhetetlenek a megfelelő arányú fűszerek. „Fűszerboltban szoktam venni egy keveréket, van benne kardamom, csillagánizs, édeskömény, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió. Beletehetném egyesével is, de nehéz eltalálni a megfelelő arányokat, a szerecsendió például nagyon intenzív, abból csak kevés kell.”

2011 óta kiállításokon is

A dekorálás tojásfehérjével történik, amiben cukor, egy csipetnyi só és citrom vagy ecet van. A mintákat nem rajzolja meg előre, olyan minta kerül a mézesekre, ami éppen eszébe jut. „Egyszer megkértek, csináljak 45 ugyanolyan szívecskét, de csak azért csináltam meg, mert nagyon kedvesek voltak, akiknek sütöttem. Számomra ez nem gyártás, hanem kikapcsolódás, zenét is szoktam hallgatni, miközben készítem a mézeseket.” És már az unokák is segítenek, büszkén mutatja Blanka unokája egyik alkotását.

2011 óta kiállításra is készülnek mézeskalácsok a konyhájában, az egyik művet, a betlehemi jászolt mi is megcsodálhattuk. „A ciszterciek kezdték el valamikor ezt a kézműves betlehemijászol-kiállítást. Átvette tőlük a Magyar Kézművességért Alapítvány, akkor kibővítették a témát, és már bármit lehet készíteni, ami a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik.”

A műveket díjazni is szokták, idén, a 31. Betlehemi jászol pályázaton

Fotók: Huszár Boglárka