Lengyel András József Attila cigánydala című tanulmányát Daróczi Ágnes osztotta meg a minap az egyik közösségi oldalon. Még csak most fedezte fel, egészen véletlenül, noha az írás három évvel ezelőtt, 2020 decemberében jelent meg a Tiszatájban. Érdekes, hogy az azóta eltelt években senki sem reflektált a tanulmányban igazolt felvetésekre, sem cáfolat, sem megerősítés nem érkezett.
Lengyel András többek között a Nincsen apám, se anyám kezdetű, Tiszta szívvel című vers elemzésén keresztül bizonyította József Attila cigány származását. Ezt az információt a költőről már a 70-es években is tudhattuk dr. Bársony Jánostól, s biztatására Murányi Gábor igazolta a felvetést, aki kutatását 1997. március 22-én a HVG-ben publikálta. Spiró György írta az ÉS-ben 2002. március 22-én: „legnagyobb szégyene a magyar irodalomtörténetnek, hogy ezt nem merik megírni róla, holott a szakma régóta tudja”. A magyar költészet napját és az irodalmi díjat József Attiláról, a magyar költőről nevezték el. Vajon veszítene-e valamicskét is a nemzeti értékéből, ha a köz, a tanuló ifjúság is ismerhetné a zseniális poéta származását?
De miért is izgalmas mégis Lengyel András tanulmánya?
Lássuk, mit tartalmaz az írás, ami revelációval ér fel azoknak, akik nem ismerik Murányi Gábor írását. Lengyel András sem utal rá. (Talán ő sem olvasta.)
József Attila a szegedi egyetemen tanult, és felvette Herman Cigányok néprajza, Cigányok költészete, nyelve, zenéje című előadását. Hermann a Pallas Nagy Lexikonában (1892–1896) külön szócikkben értekezik a cigány népköltészetről, és közread cigány népdalokat is. Például ezt:
„Nem ismertem az apám, / Nincs barátnak gondja rám, / Édes anyám rég meghalt, / A szeretőm rég megcsalt”
Mintha csak a Tiszta szívvel első sorait olvasnánk. Erre figyelt fel Bársony János és Murányi Gábor is, és Lengyel András e népdalnak apropóján írta meg tanulmányát, újabb adalékokkal szolgálva bizonyítandó a költő apjának cigányságát: (J. Attila) „Nővére, Jolán, az (apa) »eltűnés« után személyesen is találkozott még vele, beszéltek egymással, majd később, amikor lehetősége lett rá, nyomoztatott is utána. (…) s alkalomtól függően, sok mindent »elfecsegett« testvéreinek is. Ha nem is összefüggő történetként, de alkalmilag ki-kiteregette a »családi szennyest”, amelynek elleplezésére »kifelé« oly nagy erőket mozgósított.” Ezek szerint, József Attila, amikor beiratkozott az egyetemre már bizonyosan ismerte a családi titkot, és nem véletlenül vette fel Hermann Antal ciganológiai előadásait 1924/25-ben.
„Választása ez esetben nem általában a néprajzra, hanem speciálisan a cigány néprajzra – népismeretre – irányult”, írja Lengyel András, majd így folytatja: „Nota bene: költői felfedezője, mentora, Juhász Gyula iránti vonzalmában is ott lehetett egy cigány szál. Anyai ágon (Káló) ugyanis Juhász Gyulában is volt némi »cigány vér«.”
Először hozták nyilvánosságra Juhász Gyula cigány származását. Gyanítom, ha nem így lenne, Lengyel András nem bátorkodott volna közölni róla ezt az adatot.
Nem gondolom, hogy rasszizmussal kellene vádolni azokat, akik a két jeles költő származásának eredetét befoglalnák a tankönyvekbe. A megalázott, alávetett sorsú cigányok identitásuk megerősítésében kaphatnának támogatást, mert szükség van a cigányságukat örömmel, tudatosan és felelősséggel vállaló fiatalokra, a többség pedig rádöbbenhetne, milyen hatalmas értéket adtak a hazának a cigány nép soraiból származó nagyjaink.
Ne legyen hát cigánytalanítás!
És még egy kérdést fel kell tennem.
Péli Tamás Születés című pannójának hányatott sorsa vajon mikor ér véget? Tíz év után tavaly pár hónapig a Budapesti Történeti Múzeumban volt kiállítva. Ennek a pannónak a nemzeti örökség részének kellene lennie mondanivalója és művészi eszközei okán. Ugyan a festmény vagyonkezelője a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft., de a Nemzeti Galériába vagy más múzeumba egyelőre nem tudja vagy nem akarja elhelyezni, láthatóvá tenni a nagyközönségnek. Vajon, ha a pannó témája nem a cigány–magyar közös történelmi múltat dolgozná fel, hanem mondjuk csak a magyarsággal foglalkozna, akkor is ilyen elutasítóak lennének?
Ez egy véleménycikk, amely nem tekinthető a Józsefváros Újság hivatalos álláspontjának. Ha úgy érzi, megszólalna a témában, reagálna erre a cikkre, vagy más ügyben lenne mondanivalója, írását várjuk a szerkesztoseg@jozsefvarosujsag.hu e-mail-címre.
Nyitókép: Petőfi Irodalmi Múzeum
