A kötet valamennyi tanulmánya szerint a felfelé irányuló mobilitásnak nagy ára van, olyan lelki megterheléssel jár, amit a többed generációs diplomások nem ismernek. Az alsóbb rétegekből érkezőket számos tényező hátráltatja, és ezeket az intézmények nem képesek korrigálni.
Terjedelmi korlátok miatt csak azokat a megállapításokat szeretném bemutatni, amelyek a romákra vonatkoznak.
A romák, függetlenül attól, hogy milyen cigány csoporthoz tartoznak, városi vagy falusi környezetben nevelkedtek, az iskolázásuk és munkába állásuk során hasonló fájdalmas élményekről számoltak be.
Az életük minden területére kihat a származásukból eredő hátrányos megkülönböztetés, a rasszizálásuk lelki terhe.
A többségi csoport felől érkező impulzusok hatására a cigányok önbecsülése súlyosan sérül.
A kutatók a rasszizált üvegplafon kifejezést használják a jelenségre, ami a romákat erősen sújtja a munkaerőpiaci előrejutásban is. A magas presztízsű, elit állásokra nem is jelentkeznek, mert azt tapasztalták, hogy nem engedik őket olyan státuszba, ahol döntési lehetőségük volna.
A származási közösségükből kiszakadt fiataloknak a magány érzésével is meg kell birkózniuk. Jellemzően egyedül maradnak a romák már a középiskolában, majd a főiskolán vagy egyetemen is. Az otthontalanság érzése elkerülhetetlen, amikor az eredeti közösségüktől eltávolodnak, de az új közösségben nem lelnek befogadásra, amit a szakirodalom a kibillent habitus fogalmával ír le.
A legnagyobb különbség a kutatásban részt vett roma és nem roma első generációs diplomások között az, hogy
a romáknak kollektív felelősségérzetük van a közösségük iránt.
Ez nincs meg a nem romáknál. Mindez nagy érzelmi terhet jelent, főként azért, mert a többségiek és a roma közösségek részéről is nagy a nyomás, hogy „romaügyben” dolgozzanak.
A lelki sérülések legfőbb gyógyhelyei az olyan közösségek, ahol hasonló sorsú romákkal találkozhatnak. Ezek az intézmények és programok, melyek célzottan a roma diákoknak nyújtanak segítséget, ösztöndíjakkal, felvételi előkészítőkkel, hatásos eszköznek bizonyulnak a cigány identitás megélésének kiteljesedéséhez. Kisebb az ára, ahol valaki tudott támogató közeghez csatlakozni.
Az a fajta társadalmi egyenlőtlenség, amit folyamatosan tapasztalnak a magánéletben, a párválasztásnál is előjön, mert az etnikai különbség is meghatározó: nem romát vagy romát válasszanak. A roma nők közül sokan későn házasodnak, későn vállalnak gyermeket, míg a nem cigány interjúalanyok nem találkoznak azokkal az akadályokkal, amelyekkel egy roma nő.
Nyitókép: Pexels
